A Törökország fekete-tengeri régiójában készült deli bal, azaz „őrült méz” évszázadok óta ismert különleges gyógyító és bódító hatásáról. Az érintetlen erdőkben nyíló lila rododendron, vagyis a havasszépe nevű virág nektárjából készült méz kis mennyiségben pedig valóban jótékony hatású lehet, de túlzott fogyasztása komoly egészségügyi kockázatot rejt. A különleges mézet a világon Törökországon kívül csak Nepálban állítják elő.
A mézfogyasztás már évezredek óta része az emberiség mindennapjainak, a méhek által készített természetes édesítőszer pedig ma már a legtöbb háztartásban megtalálható. Persze ennek több oka is lehet, hiszen egyesek tényleg a kristálycukor alternatívájaként használják, mások pedig a megfázás tüneteinek enyhítésére főzött citromos teájukat dobják fel vele. Abban pedig talán mindenki egyetért, hogy egyes sütemények elkészítése is csak mézzel az igazi.
A méz sokszínű felhasználása azonban nem merül ki ennyiben, ugyanis a temérdek típus közül egyes természetgyógyászatban használt fajták korántsem annyira édesítik meg az életünket, mint azt gondolnánk. Vagy ha mégis, akkor egy teljesen más világba varázsolnak el bennünket...
A méltán híres deli bal, azaz az őrült méz, amelyet a világon csak Törökország fekete-tengeri régiójában és a nepáli Hindu Kush-hegységben állítanak elő, a gyógyászat egyik alappillére a két régióban. Törökország érintetlen erdeiben tavasszal nyílik a lila rododendron, vagy más néven havasszépe nevű virág, amelynek nektárját gyűjtik be a méhek a mézkészítéshez. A rododendron nektárjában található, grayanotoxin nevű természetes méreganyagnak köszönhetően azonban az őrült méz korántsem veszélytelen.
Egyetlen kanálnyi mennyiség még kellemes, bódító hatást eredményezhet, ennél több elfogyasztása azonban már a legellenállóbb személyt is kórházba juttatja.
Az őrült mézet évszázadok óta használják a népi gyógyászatban, a törököknél napjainkban is sokan napi egy kanállal esznek belőle a vérnyomás csökkentésére vagy afrodiziákumként. A különleges méz ráadásul már prémium-luxusterméknek számít, ritkasága és különlegessége miatt meglehetősen magas áron kínálják (50 grammja körülbelül 15 ezer forintba kerül).
A deli bal sötét borostyán színű, illata pedig erőteljes. Ízében a méz édessége alatt gyógynövényes keserűség és égető érzés jelentkezik a torok hátsó részén – ezek a grayanotoxin jelenlétének jelei, így tényleg nem szabad sokat enni belőle. Fogyasztása ritkán valóban hallucinációt okozhat, ám sokkal inkább szédülést, alacsony vérnyomást, enyhe lázat, hányingert és járási nehézségeket tapasztalhat az, aki fogyasztott belőle. Így az ajánlott mennyiséget, azaz a legfeljebb egy teáskanálra vonatkozó figyelmeztetést aligha érdemes figyelmen kívül hagyni.
Bódító hatása miatt már a történelem során is felfigyeltek az őrült méz fogyasztásának következményeire. Az időszámításunk előtti 4. században Xenophón görög hadvezér például írt arról, hogy katonái Trabzon környékén túl sok őrült mézet fogyasztottak és megbetegedtek:
Akik keveset ettek, részegekhez hasonlítottak, akik viszont sokat, úgy néztek ki, mint az őrültek vagy haldoklók.
Hozzájuk hasonlóan a méz hatását használták ki a harmadik mithridatészi háború (időszámításunk előtt 73–63) alatt is. VI. Mithridatész pontoszi király, aki a mérgek megszállottja volt, ugyanis mézbe mártott nyilakat használt a rómaiak ellen, előnyére fordítva az őrült méz bódító hatását.
És hogy mi a jó méz titka? „Minél tovább marad a méz a kaptárban, annál jobb lesz a minősége” – magyarázta a CNN-nek az egyik helyi mézkészítő, Hasan Kutluata. A méz a török háztartásokban nemcsak finomság, hanem orvosság is. „Ha fáj a torkom, mézet használok. Ha gyenge vagyok, mézet fogyasztok” – mondja Kutluata felesége, Emine. Számára a méz az egészséget jelenti, míg Kutluatának a méhészet mentális megnyugvást is hoz: „Ha stresszes vagyok, kinyitom a kaptárt, gondoskodom a méhekről, és minden problémám eltűnik.”
A deli balt Törökországban és sok más országban jelenleg legálisan árusíthatják, azonban többek között az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága (FDA) sem javasolja a fogyasztását. „A nagy mennyiségben fogyasztott méz grayanotoxintartalma mérgezést okozhat, amely hányással, szédüléssel járhat” – figyelmeztet a hatóság.
Nepálról főként akkor hallunk a hírekben, ha egy-egy hegymászó az ország valamelyik hegycsúcsának meghódítására indul, azonban akárcsak a Fekete-tengernél, úgy az ázsiai országban is komoly hagyománya van az őrült méz készítésének és felhasználásának.
Nepál hegyvidéki területein, különösen a Hindu Kush-Himalája régióban, az őrült méz gyűjtése és fogyasztása mélyen beágyazódott a helyi kultúrába és hagyományokba. A különleges méz ráadásul Nepálban nemcsak gasztronómiai ritkaság, hanem szent jelentőségű is, és évszázadok óta része a helyi közösségek mindennapjainak. Nepálban a mézgyűjtés gyakorlata különösen lenyűgöző, hiszen itt a világ legnagyobb mézelő méhei, az Apis laboriosa faj, vagyis a himalájai óriásméh készíti az őrült mézet.
Ezek a méhek a sziklafalak peremén építik gigantikus méhkasukat, gyakran 2500-3000 méteres magasságban.
A mézgyűjtés hagyományosan a Gurung népcsoport tagjainak életéhez kapcsolódik, akik generációkon át adták egymásnak a veszélyekkel teli mesterség technikáit és rituáléit. A mézgyűjtés évente kétszer történik, tavasszal és ősszel, amikor a rododendron virágzik. Ez nemcsak fizikai erőnlétet, hanem bátorságot is igényel, hiszen a mézgyűjtők gyakran primitív bambuszlétrák és kötélhágcsók segítségével ereszkednek le a meredek sziklafalakról, miközben a méhek tömegei zümmögnek körülöttük. A gyűjtés során a mézgyűjtők füstöt használnak, hogy elriasszák a méheket, majd hosszú rudak segítségével távolítják el a méhkasokat, amelyekből az értékes deli balt kinyerik.
A nepáli közösségek számára az őrült méz azonban nem csupán étel vagy gyógyszer, hanem spirituális jelentőséggel is bír. A mézgyűjtést gyakran rituálék előzik meg, amelyek során a gyűjtők imákat mondanak és áldozatokat mutatnak be a hegyek és a természet szellemeinek, hogy biztosítsák a biztonságukat és a bőséges mézhozamot. A Gurung emberek úgy vélik, hogy a mézgyűjtés nem csupán munka, hanem szent kötelesség is, amely tiszteletet és alázatot követel a természettel szemben. Ez a szemlélet ugyan továbbra is él, a méz iránti globális kereslet miatt veszélybe kerültek a hagyományos gyűjtési módok, így a méztermelés fenntarthatósága is hamar a kaptárak alatt tátongó szakadék mélyére kerülhet.
(Borítókép: Törökországi méhészek 204. július 9-én. Fotó: Bestami Bodruk / Anadolu / Getty Images Hungary)