A Tim Bergling néven született Avicii egy szempillantás alatt robbant be a köztudatba a 2010-es évek kezdetén, és kvázi a nulláról lett a világ egyik legismertebb lemezlovasa. Mindig is a house foglalta el a legnagyobb helyet a szívében, de nem félt olyan egyéb műfajok felé nyitni, mint a country vagy épp a bluegrass. A dallamokért való rajongása, az alkotás iránt érzett csillapíthatatlan szomja és a kíváncsi természete emelte őt ki a többi DJ közül, akikből már akadt szép számmal, mire Avicii egyáltalán belecsöppent a szakmába.

Az egyetlen problémát a túlhajtásból fakadó mentális gondok jelentették, illetve a közönségnek és a kiadójának való állandó megfelelési kényszer, aminek nem volt keresztmetszete. Hol azt várták el tőle, hogy Avicii, hol pedig azt, hogy Tim Bergling legyen, holott két különböző karakterről beszélünk. Bár a lemezlovas törekedett arra, hogy rálépjen az önismeret útjára, valami félresiklott, és 2018. április 20-án véget  vetett az életének Ománban.

Avicii karrieréről fél évvel a halálát megelőzően jelentettek meg egy életrajzi filmet, az Avicii: Igaz történeteket, amelyben ő maga, illetve a rokonai mellett pályatársai is megszólaltak, köztük Tiesto, Laidback Luke, David Guetta, továbbá Chris Martin, Wyclef Jean és Nile Rodgers. A produkcióban kulisszák mögött készült felvételeket és családi videókat mutattak be, sőt a rendező, Levan Tsikurishvili több mint négy éven át követte Aviciit, hogy rögzítse a mindennapjait. Tekintve, hogy ebből az alkotásból már megtudhattuk, mekkora áldás és átok volt számára a hírnév, kérdéses volt, hogy a Netflixre december 31-én érkező A nevem Tim tud-e majd új információkkal, nézőpontokkal szolgálni.

A legészrevehetőbb különbség a két film között, hogy míg az Avicii: Igaz történetek a lemezlovas tinédzserkorától mutatja be az életét – amikor zenéléssel kezdett foglalkozni –, addig A nevem Tim a születésének pillanatától. Ugyan a megszólalókat tekintve nagy az átfedés, mivel David Guetta, Chris Martin, Wyclef Jean és Nile Rodgers mindkét filmben szerepelnek, A nevem Timben viszont több családi képsort látunk a gyerekkoráról – még ultrahangos felvételeket is. A produkciót egyébként úgy is harangozták be, hogy az első, Aviciiről készült videótól az utolsóig mindent megmutatnak. A készítők hangfelvételekből dolgoztak, amelyeket kiegészítettek a barátok, kollégák és családtagok megszólalásaival. Az különösen sokat dob a filmen, hogy Avicii maga meséli el a történetét, így sokkal személyesebb a hangvétele, és nincs olyan érzetünk, mintha dokumentumfilmet néznénk. Annak köszönhetően pedig, hogy közvetlenül a csecsemőkorától kezdve láthatunk róla videókat élete utolsó szakaszáig, egy kerekebb történetet kapunk a fényesen felfelé ívelő, de tragikus véget érő karrierjéről.

Az osztály bohóca

Ahogy a dokumentumfilmben Avicii kifejti, Stockholmban nőtt fel, és tulajdonképpen az egész gyerekkorát a svéd főváros öt utcája között ingázva élte 18 éves koráig. A szülei mindenben támogatták és megóvták őt, ezért soha semmitől nem kellett tartania. Beszélt arról, hogy gyerekként nem sok barátja akadt, és önbizalma sem volt, az osztály bohócának nevezte magát, aki állandóan másokon viccelődött. Ez egészen addig tartott így, amíg rá nem jött, hogy diáktársai közül sokan emiatt nem szeretik őt, mivel tartanak attól, hogy mondani fog róluk valamit. Végül egy nyár alatt sikerült változtatnia a viselkedésén, és azután már csak kedvesen állt mindenkihez. Egyik barátja kifejezetten félénk srácnak írta le őt, aki sokat aggódott. 

Mint elhangzik a produkcióban, Aviciit már gyerekként foglalkoztatta a zene, sokféle műfajt hallgatott, és tudta, bármivel is foglalkozik majd a jövőben, az biztosan valamilyen alkotómunka lesz. A kezdeti löketet egyik barátja adta meg neki, akitől először hallott az FL Studio zenekészítő szoftverről, ami kitárta előtte a világot. A haverjaival tanulás helyett inkább a dalkészítést választották, erről Avicii édesapja, Klas Bergling beszélt, kifejtve, a fiúk ugyan elindultak az iskolába, de egy kávézóban megvárták, míg a szülők elmennek dolgozni, majd hazamentek. Hamar az alkotás vette át a fő szerepet Avicii életében, aki éjjeli bagolyként jellemezte magát, mivel éjszaka senki nem tudta őt zavarni. Zenei blogokon osztotta meg a műveit, bár ekkor még nem gondolta, hogy a zene komoly megélhetési lehetőséget biztosít majd a számára a későbbiekben. Az egyik blogon talált rá későbbi menedzsere, Arash Poirnouri, aki a filmben is megszólal.

Poirnouri kiemelte, a blogok különösen fontosak voltak abban az időben, mivel előfizetés nélkül lehetett rajtuk zenét hallgatni. Elmondása szerint Avicii egyből felkeltette az érdeklődését, így megkereste őt, és a segítségét ajánlotta fel. A lemezlovas közölte vele, hogy már annak örülne, ha néhány számot kiadhatna, mivel egyelőre még mindig csak tanulja a szakmát. 

Nagyon egyenes volt. Azt mondta, ha hagyom, hogy segítsen, akkor én leszek az egyik legjobb DJ a világon a következő évben

– mondta Avicii. 

Egy kész vagyont ért

A lemezlovas édesanyja, Anki Lidé felidézte, adtak neki egy évet, hogy meglássák, fejlődik-e, de ez nem volt könnyű időszak a számára, mivel instant leveseken, húsgolyón és tésztán élt. A munka azonban végül meghozta a gyümölcsét. 18 évesen már turnéra indult, amelyen menedzserétől tanulta a legtöbbet, például azt, hogyan olvasson a közönség jeleiből, hogy rájöjjön, mire vágynak. A DJ egyik barátja kiemelte, ebben az időben Avicii még nagyon ellenezte a drogokat, és azt sem tűrte, ha ő fogyasztott ilyen szereket, így titokban kellett csinálnia – később viszont pont az önpusztítás volt, ami újra összehozta őket, mivel mindketten a szomorúságban rekedtek. 

Ahogy Per Sundin, a Universal Music északi régiójának a vezetője megjegyezte, azt senki nem kérdőjelezte meg, hogy Avicii egy zseni volt, de a menedzsere volt az álmodozóbb típus. Ráadásul a lemezlovas az elektronikus zene feltörésének pont egy olyan érájába csöppent bele, amikor az EDM vált a vezető műfajjá. Ennek zászlóshajója a Miamiban található Ultra Music Festival volt, ami Avicii karrierje szempontjából mérföldkövet jelentett. Akkor még külső szemlélőként úgy tűnhetett, hogy a boldog pillanataiban láthatjuk őt, ám mindvégig ott sejlett benne a boldogtalanság, ami még nem tört a felszínre. Saját bevallása szerint a turnézásban a leginkább azt kedvelte, hogy látta a rajongók reakcióját, akik csak miatta mentek el a különböző eseményekre. 

Tekintve, hogy az Ultra Music Festivalt követően Avicii már a legkelendőbb lemezlovasok közé emelkedett, le akarták szerződtetni őt. Sundin megjegyezte, az előadó menedzsere közölte vele, hogy már 500 ezer eurót ajánlott érte egy másik kiadó, és annak ellenére, hogy ezt túl borsos árnak tartották, végül kisebb huzavona után a Universal Music is megadta az 500 ezer eurót. Az csak később derült ki, hogy nem tett ajánlatot egy kiadó sem, csak így szerették volna feltornázni Avicii árát. A Levels című dalnak köszönhetően pedig hat hét alatt sikerült is visszahoznia ezt az összeget. Nem túlzás azt állítani, hogy a szerzemény máig az egyik legismertebb house-szám, ami nemcsak az elektronikus műfaj iránt rajongókat varázsolta el. Ahogy a Coldplay énekese, Chris Martin kiemelte, a Levels volt az első Avicii-szám, amit hallott, és azonnal megtetszett neki. 

Hihetetlenül féltékeny voltam, kábé 10 percig

– mondta.

Mint megjegyezte, kezdetben dühvel töltötte el a dal, mivel nem értette, hogyan tudott ilyen tökéletes hangzásvilágot megteremteni, de ez hamar átfordult benne rajongássá. Később együtt is dolgoztak a Sky Full of Stars című dalon, Martin kérte őt fel, hogy szerezzen zenét hozzá. Elmondása szerint Avicii hiába dolgozott akkoriban egyszerre vagy ötven projekten, még így is tudott rá időt szakítani, és fél óra alatt megcsinálta. 

Jöttek a problémák

Aviciinek a Levels jelentette a következő lépcsőfokot a sikerhez vezető ranglétrán. Úgy fogalmazott, minden lépésenként haladt, ám a lépések igen rövidek voltak. Az egyre több fellépés pedig közvetve vezetett nála az alkoholproblémákhoz és a kialvatlansághoz. 

Észrevettem, hogy milyen merev vagyok, amikor nem iszom, és felfedeztem a pár pohár ital áldásos hatását indulás előtt, ami ellazított, és mindent megváltoztatott

– fejtette ki.

Avicii elárulta, karrierje kezdetén mindent elvállalt, amit lehetett, ami odáig vezetett, hogy már a hét minden napján fellépett, és egész évben turnézott. Ezzel együtt új dalokon is dolgozott, ami egyfajta önpusztításba csapott át. Azzal arányosan pedig ahogy a gázsija nőtt, olyan lehetőségeket kapott, amiket korábban soha. Ezzel kapcsolatban szólalt meg a DJ egyik barátja, Jesse Waits, aki még Tiestón keresztül ismerte meg őt. Mint felidézte, a házában tartott egyik partin az ágyában találta Aviciit néhány lánnyal és rengeteg alkohollal, majd legközelebb, amikor összefutottak, nem győzött bocsánatot kérni tőle. Waits megjegyezte, ő más volt, mint a többiek, őszintébb és hitelesebb, de ezzel együtt sérülékenyebb és bizonytalanabb, így sokat szorongott.

A szorongását alkohollal próbálta meg csillapítani, a túlzott italfogyasztás viszont hasnyálmirigy-gyulladással járt. Az orvosok közölték vele, hogy többé nem ihat, ami súlyvesztést eredményezett nála, így az egészségügyi gondjai egyre láthatóbbá váltak. Avicii a filmben megjegyezte, sokkal boldogabb volt az előtt, hogy híres lett, mivel azután üresnek és boldogtalannak érezte magát. Hozzátéve, robotpilóta üzemmódra kapcsolt, és nem volt őszinte azzal kapcsolatban, amit érez. Azt hitte, így kell viselkednie, ám a tempó, amit diktált, nem hagyott időt az önmegismerésre. Rájött, hogy teljesen elvesztette önmagát, így változtatnia kell.

Első körben zenei téren igyekezett új színt vinni az életébe, és felkérte Dan Tyminski countryelőadót, hogy dolgozzanak együtt – a Hey Brother című dalon. Az énekes a filmben kifejtette, akkoriban nemcsak Avicii neve, de az EDM műfaj sem mondott sokat neki, viszont a lánya rajongott a lemezlovasért, így végül beadta a derekát. A szerzeménnyel pedig sikerült olyan megbecsülést kivívnia, amit korábban soha. 

Az alkotás volt a mindene

Ahogy a filmből kiderül, Avicii szeretett egy szobában dolgozni a dalszerzőkkel, hogy együtt alkothassanak, és annak ellenére, hogy a dalszövegekhez nem értett, tudta, milyen dallam szerint kéne énekelniük a dalainál közreműködő énekeseknek. Egyfajta ösztönösség jellemezte az alkotói munkáját. A DJ megjegyezte, mindig is a house-zene volt az alap, amiből kiindult, de sok más műfajba belekóstolt, és több előadóval is együtt dolgozott, ami kibővítette számára a lehetőségek tárházát. Hallgatott például népdalokat, amelyek több száz évre nyúlnak vissza, mivel mindvégig az volt a célja, hogy időtlen zenét csináljon. 

Pár akkordból kitalálta azt, ami végül a Wake Me Up lett. Nagyon jó érzéke volt a dallamokhoz, szinte fotografikus. Bluegrass inspirálta tánczene volt. Két dolog, ami egyáltalán nem illik össze

– emlékezett vissza Mike Einzinger, az Incubus rockzenekar gitárosa, hozzátéve, másnap hajnalra már el is készült a dallal, amiben Aloe Blacc énekel.

Míg David Guetta arról beszélt, mikor Avicii megmutatta neki a még félkész új albumát, a True-t, már tudta, hogy világsiker lesz belőle. Kiemelve, ő sosem bízta el magát, de azt tudta, hogy ez a lemez nagyot fog robbanni. A dalokat az Ultra Music Festivalon tervezte bemutatni élőben egy zenekarral és az énekesekkel, ami igen kockázatos tervnek bizonyult, és óriási bukás lett a vége. A fellépés első felében még úgy játszott, ahogy azt megszokhatták tőle a rajongók, majd jött az élő szegmens, amit a közönség kipfujolt, mivel nem értették az éles váltást. A fellépésre ráadásul 5 millió dollárt költöttek, így anyagilag is egy kész csőd volt, ám a leginkább Aviciit viselte meg, aki végre mert Tim Berglingként alkotni, ám elsőre nem nyerte el a rajongók tetszését az új irány. Le volt sújtva a negatív visszajelzések miatt, ki sem jött a szobájából, és állandóan a Twittert bújta, teljesen kikészült.

Csak az tudta kirángatni őt ebből a gödörből, hogy a menedzsere feltöltötte a fesztiválon lejátszott szettet a Soundcloudra, ahol ugyan szintén vegyes fogadtatásban részesült, de hétről hétre egyre pozitívabb visszajelzések érkeztek. Amikor pedig kiadták a Wake Me Upot Angliában, a dal felrepítette őt a sztratoszférába. Ahogy Avicii menedzsere, Arash Poirnouri kiemelte, ezt követően a munka mennyisége nyomasztóvá vált a számukra, és sosem tudtak hátradőlni. Bár Avicii élete sokak számára álomnak tűnt, mivel nagy pénzt kaszált, sosem a meggazdagodás lebegett a szeme előtt, csak a pénz adta szabadságra vágyott. 

Nem tudta, hogy hozza helyre

Einzinger állítása szerint Avicii mindig is küzdött a gondolattal, hogy zenészként tekintsen magára, mivel feszélyezte a tény, hogy a zenészek hangszeren játszanak, míg ő a laptopján. Ugyan megtanult zongorázni, félt, hogy az emberek nem fogadnák el, ha hangszeren játszana. Azzal sem volt megbékélve, hogy a kiadója azt tartotta szem előtt, hogy úgy készítsen dalokat, hogy azokba már az első öt másodpercet meghallva beleszeressenek a hallgatók, mivel ő szimplán alkotni akart, kötöttségek nélkül, nem törődve a statisztikával. Ez egyre frusztráltabbá tette őt. 

Futottam a boldogság után, de az elképzelésem a boldogságról nem a sajátom volt. Nem szerettem karaktert játszani. Nem akartam karakter lenni. Nem tetszett, hogy egyszer Aviciinek kellett lennem, aztán meg Timnek. Én az akartam lenni, aki jól érzi magát a színpadon. Nagyon zavaros volt, és még mindig nem értettem teljesen. Már a zeneszerzést sem élveztem, mert túl sok volt

– jelenti ki Avicii a filmben. 

A lemezlovas apjának elmondása szerint eltartott egy kis időbe, mire rájöttek, mekkora a baj. Míg barátja, Jesse Waits kiemelte, kívülről nehéz volt észrevenni, hogy gondjai vannak, és csak akkor tűnt fel neki, amikor rájött, hogy fájdalomcsillapítót szed – mivel olyan családban nőtt fel, ahol drogoztak, ismerte a jeleket. Egy alkalommal például, amikor vacsorázni mentek, a pupilláit tágnak látta, így feltételezte, hogy drogozik. Avicii ezt azzal indokolta neki, hogy segít elnyomni a szorongását, de a valóságban csak még szorongóbbá vált. Az előadó menedzsere ennek kapcsán úgy fogalmazott, sokan teszik fel neki a kérdést, hogy tudott volna-e segíteni rajta, de állítása szerint minden tőlük telhetőt megtettek. Olykor közbeavatkoztak, és koncerteket mondtak le, az utolsó három évben kevesebb mint 40 fellépése volt – holott karriere csúcsán évi 250 eseményen vett részt. 

Szorongtam, de nem tudtam, honnan jön ez a szorongás. Konkrétan éreztem a gyomromban, mintha kő lett volna benne. Egyfolytában, sosem múlt el

– hangzik el Aviciitől a filmben.

A lemezlovas édesapja ezenfelül kiemelte, együttes erővel is felléptek fia védelmében, akivel közölték, hogy aggódnak érte. Ennek hallatán ő dühös lett, és csak némi idő után eszmélt rá arra, hogy tennie kell valamit a változás érdekében. Járt pszichiátereknél, orvosoknál, különböző diétákat próbált ki, elkezdett sportolni, és másképp állt a turnézáshoz, ám mindez nem volt elég:

„Ez nem én vagyok. Próbálok valaki lenni, aki nem én vagyok. Az álmom az lenne, hogy teljesen nyugodt és tökéletesen boldog legyek azzal, amim van, és ne legyenek olyan vágyaim, hogy milliárdnyi más dologba akarjak belevágni. Csak szabad akarok lenni az élet minden elképzelésétől. Épp ezek tartottak vissza attól, hogy éljem az életemet. Volt egy elképzelésem arról, hogy milyennek kéne lennie az életemnek, és hogy minek kéne boldoggá tennie. Egy még nagyobb sláger vagy ez meg amaz, de egyik sem jött be. Meg akarom tanulni, hogyan legyek elégedett.”

Időtlen zenét készített

Az előadó végül elég teret engedett magának a felfedezéshez, így rájött, hogy sosem sóvárgott az iránt, hogy állandóan a figyelem középpontjában legyen, és az élet, amit addig élt, nem volt neki való. A munkát félrerakva igyekezett az egyensúlyra törekedni, minél több időt tölteni a barátokkal és a családdal, sokat utazott, hogy új tapasztalatokat szerezzen, szerelemről és családról álmodozott, így látszólag visszavette az irányítást a jövője felett. A film egyik jelenetében még azzal is viccelődött, hogy 26 évesen nyugdíjba vonul, akkor már 50 millió dollárra duzzadt a vagyona. Azt érezte, mintha újra 18 éves lenne, újra visszakapta a szabadságát, amelyet megízlelve rádöbbent, hogy a zeneszerzést is csak akkor szereti, ha ahhoz nem társul semmilyen rejtett szándék vagy elvárás. 

2017-ben aztán újra stúdióba vonult, hogy új lemezt készítsen, aminek már spirituális okai voltak. Ekkoriban kezdett el járni egy specialistához, aki holisztikus gyógymóddal foglalkozott. Vududoktornak hívta őt, akitől megtanulta a transzcendentális meditáció technikáját. Barátja, Jesse Waits elmondása szerint ekkor volt a legjobb formájában, így bizakodóak voltak. Hogy mekkora belső vívódásai voltak, arról az általa az albumhoz írt dalszövegek árulkodtak, amelyekben egyaránt érzékelték a mélységet és a sötétséget. Ahogy a filmben Aloe Blacc – akinek a hangja a Wake Me Up című dalban hallható – kifejti, sokszor gondolkozik el azon, Avicii milyen tudatállapotban lehetett például akkor, amikor az SOS első sorait írta, mivel úgy tűnik, mintha segélykiáltás lett volna. A szerzemény így kezdődik:

Hallasz engem, S. O. S.?

Segíts megnyugtatni az elmémet

Már másodjára újra tisztán, most újra magam alatt

Egy font fű és egy zacskó kokain.

Avicii ebben az időszakban azt állította, öt év után először élvezi a zeneszerzést, de ennek ellenére nem tudott teljesen az alkotásra koncentrálni. Azt érezte, meditálnia kell, majd Ománba utazott. Szerettei ekkor már nagy reményeket fűztek a gyógyulásához, ám végül az országban lelte a halálát, miután 2018. április 20-án egy üvegdarabbal vágta fel az ereit. A halálhíre mindenkit sokként ért, különösképp amiatt, mert már sosem derül ki, valójában mi történt, és mi zajlott a fejében, amikor eldobta magától az életet. Alkotásaival viszont örökre nyomot hagyott, amelyek többek lettek szimpla hangok összességénél, időtlen zenét készített, amire végtére is a leginkább vágyott.

Ha segítségre van szüksége

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.

(Borítókép: Avicii 2016. február 7-én San Franciscóban. Fotó: Rich Polk / Getty Images)