Szinte felfoghatatlan összeg szállt 1925-ben Doris Duke-ra, aki az apjától örökölt mesés vagyont arra használta fel, hogy hasznos tagjává váljon a társadalomnak. Jótékonykodott, támogatta a kutatásokat és kiállt az állatokért, ám gyermekek híján a végrendelete körül kisebb galiba alakult ki, aminek a végére csak évek múltán tudtak pontot tenni.
Doris Duke 1912. november 22-én látta meg a napvilágot New Yorkban Nanaline Holt Inman és James Buchanan Duke lányaként. Édesapja dohány- és villamosenergia-birodalmat épített fel, és leginkább a modern cigarettagyártási és forgalmazási technikák bevezetéséről vált ismertté. Doris Duke a gyermekkorát apja több mint ezer hektáros birtokán, a Duke Farmson töltötte New Jerseyben, majd 1925-ben a férfi hirtelen halálát követően a mesés vagyon egy része rá szállt. James Buchanan Duke ugyanis végrendeletében lefektette, hogy hagyatéka nagy részét egyetlen gyermekére és a feleségére hagyja.
Akkoriban az örökséget 60-100 millió dollárra becsülték, ami napjainkban 1 és 1,8 milliárd dollár – 433,9 és 723 milliárd forint – közé lenne tehető, ami főképp az American Tobacco Companyban és a Duke Power Companyban való részesedésből volt eredeztethető.
Az akkor még csak 12 éves Doris Duke így egy szempillantás alatt a világ leggazdagabb kislányává vált, aki ráadásul beperelte a saját anyját és más végrehajtókat, hogy megakadályozza az árveréseket és a tulajdonában lévő ingatlanok közvetlen eladását. 18 éves korában aztán első bálozóként mutatkozott be a helyi elitnek, ám ekkor még nem ütötte markát az édesapja által rá hagyott örökség egésze. A végrendelet szerint 21, 25 és 30 éves korában kapott nagyobb összegeket, majd édesanyja 1962-ben bekövetkező halála után ő kapta meg az ékszereit, a ruháit és további 250 millió dollárt. A vagyont ugyanakkor nem kótyavetyélte el, és igyekezett hasznos tagja lenni a társadalomnak.
Duke folyékonyan beszélt franciául, beutazta a világot és Estelle Liebling amerikai énekesnőnél tanult énekelni.
Később egy gospelkórus tagja lett, és odáig volt a jazz-zenéért, így kézenfekvő lett, hogy megtanuljon zongorán játszani. Emellett imádta a művészeteket, és egy egész gyűjteménye volt elsősorban iszlám és délkelet-ázsiai műtárgyakból, de voltak Picasso-, Vincent van Gogh-, Rembrandt- és Monet-festményei is. Sőt, a birtokában volt több mint 2000 palack ritka bor, több mint 5 millió dollár értékben. 2014-ben 60 különleges műkincsét ki is állították a Michigan Egyetem Művészeti Múzeumában, ezek jelenleg a Honoluluban lévő egykori otthonában tekinthetők meg, ahol az egyik alapítványa működik. Mint ismert, egy ideig Hawaiin élt, ahol ő lehetett az első nem helyi lakos, akit Duke Kahanamoku szörfbajnok és olimpiai úszó tanított szörfözni.
A jótékonysági cselekedeteivel szintén Dunát lehetne rekeszteni, mivel a második világháború alatt Egyiptomban tengerészeknek fenntartott kantinban dolgozott évi egy dolláros fizetésért, majd rövid ideig a Nemzetközi Hírszolgálat külföldi tudósítójaként a háború sújtotta Európa különböző városaiból tudósított. A háborút követően aztán Párizsba költözött és a Harper’s Bazaar magazinba írt cikkeket. Érdeklődött a kertészet iránt és nagy szeretettel volt az állatok felé, főleg kutyákat és tevéket tartott, de a vadon élő állatok megmentéséért is küzdött. 46 évesen pedig egy egzotikus kertet készíttetett apja tiszteletére, amit ő maga tervezett a más országokban tett látogatásaiból inspirálódva. Tizenegy kertet kapcsolt össze, amelyeknek mindegyike más tematika szerint épült, és a munkálatokban is legalább akkora szerepet vállalt, mint a tervezésben.
Megesett, hogy napi 16 órán át dolgozott.
Így épült fel apja birtokán, a New Jersey állambeli Hillsborough Townshipben az Egyesült Államok egyik legnagyobb beltéri botanikus kertje, ami 5600 négyzetméteresre lett tervezve.
Doris Duke a Newport Restoration Foundation részeként több mint 80 történelmi jelentőséggel bíró épület megőrzésében vett részt a Rhode Island-i Newportban, és ő maga is számtalan ingatlan birtokában volt. A főhadiszállása a Duke Farmson volt – ahol a botanikus kertet is megalkotta –, de a nyári hétvégéket Rough Pointban, egy 49 szobás angol stílusú kastélyban töltötte, amit szintén megörökölt. Míg a teleket Honoluluban vagy a Los Angeles-i Falcon Lairben vészelte át. Emellett két lakása volt New Yorkban, egy kilencszobás penthouse a 475 Park Avenue szám alatt, illetve egy másik otthon a Times Square közelében, amit csak arra használt, hogy ott bonyolítsa le az üzleti teendőket. Az ingatlanok mellett egy Boeing 737-est is vásárolt magának, aminek belsejét teljesen átalakíttatta, hogy az ott található hálószoba tényleg egy igazira hasonlítson.
Bár nem túlzás azt állítani, hogy felvetette a pénz, mégsem esett le a karikagyűrű az ujjáról, ha kétkezi munkáról volt szó. Előfordult, hogy egy háromszintes állványzatra felmászva ő tisztította meg a falfestményeket, és a Duke Farms kertészeivel is együtt dolgozott. Vagyonának nagy részét pedig nem drága holmikra vagy ingatlanokra, hanem jótékony célokra ajánlotta fel. Egészen idős koráig finanszírozta anyagilag az AIDS-kutatásokat – a nyolcvanas évek végén 2 millió dollárt adományozott a Duke Egyetemnek –, támogatta az orvostudományt és a gyermekek jólétét, az állatokat, illetve megsegítette a rasszizmus miatt hátrányos helyzetbe került fekete diákokat.
Mindezek ellenére Doris Duke nem jótékony cselekedeteiről vált leginkább ismertté, hanem különböző kapcsolatairól.
Közeli barátságot alakított ki például az egykori first ladyvel, Jackie Kennedyvel, aki az általa 1968-ban megalapított Newport Restoration Foundation alelnöke lett. Szintén barátjának mondhatta Andy Warhol képzőművészt, ám ennél közelebbi viszonyba keveredett Duke Kahanamoku szörfbajnokkal, Errol Flynn színésszel, Alec Cunningham-Reid brit politikussal, George S. Patton amerikai tábornokkal, Joe Castró jazz-zongoristával, James W. Robb haditengerészeti pilótával és Louis Bromfield amerikai íróval.
Duke csak kétszer házasodott, először James H. R. Cromwellhez ment hozzá 1935-ben, akitől született egy lánya, Arden, de sajnos egy nappal a világrajövetele után elhunyt. Cromwell politikai babérokra szeretett volna törni, Franklin D. Roosevelt gazdaságpolitikájának, a New Dealnek volt az elkötelezett támogatója, és tekintve, hogy Doris Duke az ország egyik leggazdagabbja volt, a vagyonát a férfi politikai karrierjének finanszírozására fordította. Bár Cromwell nem volt kifejezetten sikeres ezen a pályán, néhány hónapig szolgált az Egyesült Államok kanadai nagyköveteként, de a szenátusba már nem került be. A pár végül 1943-ban elvált, majd négy évvel később Duke feleségül ment a Dominikai Köztársaság diplomatájához, Porfirio Rubirosához. A férfi második nejének ráadásul 1 millió dollárt fizetett azért, hogy zökkenőmentesen menjen a válásuk.
A felek házassága ugyanakkor megkongatta a vészharangot az Egyesült Államok külügyminisztériumánál, amely óva intette Duke-ot attól, hogy vagyonát bármelyik politikai párt üzenetének erősítésére használja. Emellett attól is tartottak, hogy amennyiben az asszony meghal, a vagyona pedig a férjére száll, úgy a Dominikai Köztársaság túl nagy befolyásra tehet szert. Rubirosának így egy házassági szerződést kellett aláírnia, viszont Duke ennek ellenére az öröksége jókora részét költötte rá. Hol sportkocsit vett neki, máskor egy B–25 Mitchell típusú, a második világháború idején gyártott amerikai ikermotoros bombázógépet. A válási egyezségük keretében pedig egy 17. századi párizsi házat is kapott tőle. Ugyanis a pár házassága alig bírta tovább egy évnél. Ez eléggé intő jel volt Duke számára, hogy többször ne mondja ki a boldogító igent.
Mivel Doris Duke-nak nem volt gyermeke, és élete vége felé aggódott azért, hogy kire fog szállni a vagyona, 1988-ban, 75 éves korában örökbe fogadott egy Chandi Heffner nevű nőt, majd egy 35 éves krisnást. Előbbiről egyenesen azt feltételezte, hogy elhunyt lánya, Arden reinkarnációja, azonban a jó viszony nem sokáig maradt meg a felek között. Összekaptak, aminek az lett a következménye, hogy Duke módosította a végrendeletét, kikötve, nem szeretné, ha Heffner egy centet is kapna az örökségből, illetve tagadta az örökbefogadást is.
Végül az egy egyezség keretében mégis kapott 65 millió dollárt, ám Duke halála jogi hercehurcához vezetett.
Az asszony 1993 januárjában egy térdműtéten esett át, amit pár hónappal később egy másik követett. Miután hazatért a kórházból, agyvérzést kapott, majd egy tüdőödéma okozta szívleállás következtében 80 éves korában hunyt el az otthonában, 1993. október 28-án. Egy nappal később már elhamvasztották, és végakarata szerint hamvait a Csendes-óceánba szórták – bár több híresztelés is szárnyra kapott annak kapcsán, hogy megölhették vagy öngyilkosságot követhetett el. A halálát követően előkerült végrendelete szerint szinte az egész örökségét több meglévő és új jótékonysági alapítványra hagyta, illetve az inasa, Bernard Lafferty vette át az irányítást a birtok felett.
A végrendeletet ugyanakkor többen is megtámadták, köztük Harry Demopoulos, akit egy korábbi verzió szerint szintén végrehajtónak neveztek ki, így azt feltételezte, hogy rávehették Duke-ot arra, változtassa meg végakaratát. Míg egy nővér, Tammy Payette azt állította, Lafferty és egy orvos, dr. Charles Kivowitz többek között morfium segítségével tették el láb alól Duke-ot, ám ez az elmélet sosem nyert bizonyítást. A Duke Egyetem illetékesei pedig azért nyújtottak be keresetet, mert a végrendeletben szereplő 10 millió dollárnál nagyobb részesedésre számítottak, holott a végső rendelkezés azt is kimondta: amennyiben a kedvezményezett vitatja a rendelkezéseket, semmit nem kap – az egyetem így hoppon maradt.
A közel három évig tartó pereskedés eredményeként végül a bíróság – felülírva Duke végakaratát – megvonta a hagyaték igazgatásának jogát Laffertytől, akinek csak a meggazdagodás lebegett a szeme előtt. Emellett újabb meghatalmazottakat neveztek ki, köztük Harry Demopoulost, akik napjainkig felügyelik a Doris Duke Jótékonysági Alapítvány alá tartozó szervezeteket, és gondoskodnak arról, hogy valóban teljesüljön Duke végakarata, vagyis hogy a hagyatéka jótékony célra legyen fordítva. A Doris Duke Alapítvány ugyanis a gyerekekkel és állatokkal szembeni kegyetlenség megelőzésére, valamint az orvostudomány, az előadóművészet és a vadon élő állatok támogatására tette fel az életét.
Ezenfelül az asszony három rezidenciáját is a Doris Duke Alapítvány leányvállalatai kezelik.
A Duke Farmson lévő botanikus kert továbbra is látogatható, a Rough Pointot 2000-ben nyitották meg a nagyközönség számára, míg a múzeumként üzemelő honolului házat a Doris Duke Iszlám Művészetért Alapítvány működteti. Az asszony jelenleg is élő örökösei közé tartozik egy ikerpár, a 27. életévében járó Georgia Inman és Walker Inman III, akik anyai ágról egy féltestvér révén Duke unkaöccsének, Walker Inman Jr.-nak a gyermekei. A fiúk 1 milliárd dollárral lettek gazdagabbak, amikor betöltötték a 21. életévüket. Doris Duke pedig nem kis örökséget hagyott hátra, mivel az összes ingatlanjával és ingóságával egybevetve 5,3 milliárd dollárra becsülték a vagyonát, aminek csak egy kis része szállt az előbbiekben említett ikerpárra.
(Borítókép: Doris Duke. Fotó: Horst P. Horst / Conda Nast / Getty Images)