Hongkong egyik legeldugottabb és legrégebbi falva, Lai Chi Wo, amelyet az 1960-as években hagytak el lakói, most új életre kel. A hakka hagyományokra épülő település egy nagyszabású fenntarthatósági projekt részeként újjáépül, miközben egykori és új lakók közössége alakítja a modern korhoz igazított, mégis a múlt értékeit őrző életét.
A Hongkongról alkotott képünk ritkán társul egy csendes, erdőkkel körülölelt, 300 éves mezőgazdasági faluval. Pedig Lai Chi Wo – az egyik legrégebbi és legbiodiverzebb település a város közelében – pontosan ilyen hely, amely most új életre kel, miután évtizedeken át szellemvárosként állt.
Lai Chi Wo története szorosan összefonódik a hakka népcsoport hagyományaival, akik a fengsuj filozófiáját követve építették fel falujukat. Az erdő, amely ma is védi a települést a tájfunoktól és földcsuszamlásoktól, az őseik bölcsességét tükrözi.
A falu az 1960-as évekig virágzott, de a gyorsan iparosodó Hongkong elszívta a munkaerőt, és a nehéz megélhetési körülmények miatt a lakók többsége elvándorolt. „Nem volt se cipőnk, se ruhánk” – emlékezik vissza gyerekkorára Susan Wong, a falu 73 éves vezetője, aki fiatalon az Egyesült Királyságba költözött. Az elvándorlás után Lai Chi Wo lassan az enyészeté lett, épületeit a természet vette birtokba, és csak vaddisznók és eltévedt túrázók látogatták.
2009-ben a Hongkongi Vidék Alapítvány munkatársa, Lam Chiu Ying, első látogatásakor meglepve tapasztalta, hogy ennek ellenére néhány ház még mindig jó állapotban van. Ez adta az ötletet a „Fenntartható Lai Chi Wo” programhoz, amely több mint tíz évig tartó együttműködésként indult civil szervezetek, egyetemek és kormányzati szervek között.
A projekt célja nemcsak az volt, hogy visszacsábítsák az egykori lakókat, hanem hogy újakat is bevonzzanak.
Ah Him Tsang és felesége 2015-ben költözött ide, hogy gyermeküket a természethez közelebb neveljék. Ma Tsang zöldségeket termeszt, hétvégenként pedig hagyományos hakka élményeket nyújtó szálláshelyet és boltot üzemeltet. „Itt érezni lehet a természet csendjét és békéjét” – mondja.
Hasonlóan vélekedik a települést irányító Susan Wong is, aki 103 éves édesapjával közösen gondozza a családi farmot, ahol organikus módszerekkel, például osztrigahéjból készült trágyával termeszt zöldségeket és gyümölcsöket – írja a CNN.
A projekt nemcsak a falu életét, hanem környezetét is újjáélesztette. Az agroerdészet révén új növényeket, például kávét telepítettek az őshonos erdők peremére, hogy egyszerre védjék a természetet és növeljék a gazdák bevételeit. Ez pedig annyira bevált, hogy Lai Chi Wo mára Hongkong
legnagyobb kávétermesztő régiója 700 növénnyel.
A Hongkongi Egyetem segítségével a falusiak különleges termékeket, például lekvárokat és hagyományos hakka recepteken alapuló ételeket állítanak elő, amelyeket helyi piacokon és hamarosan egy online boltban is árusítani fognak.
Bár a projektet UNESCO-díjjal is elismerték, a falut ennek ellenére sem kerülték el a nehézségek. Egyes eredeti lakók szerint nem vonták be őket eléggé a tervekbe, és gazdasági értelemben a falu még nem önfenntartó. A mezőgazdaság kis léptékben nem igazán jövedelmező, így sok lakó más jövedelemforrást keres, például távmunkát vagy kreatív projekteket. Ennek ellenére a kezdeményezés modellként szolgálhat a fenntartható falusi fejlesztéshez. A szomszédos falvak revitalizációja már elindult, céljuk pedig egy összefüggő, ökoturisztikai régió létrehozása.
(Borítókép: South China Morning Post / Getty Images Hungary)