A térképek nemcsak a földrajzi tájékozódást segítik, hanem alapvetően formálják világképünket is. Az évszázadok óta népszerű Mercator-vetület, amelyet Gerardus Mercator 1569-ben készített, nemcsak a navigációs térképek alapját képezte, hanem az európai világnézetet is meghatározta. Az újabb fejlesztések, mint Hajime Narukawa japán tervező AuthaGraph térképe, új perspektívát kínálnak, de valóban minden célra ez lenne-e a legjobb választás? Aligha. Ahogy dr. Bugya Titusz, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa is hangsúlyozza, „a térképek mögött rejlő vetületi döntések nemcsak technikai, hanem politikai és társadalmi szempontból is fontosak”.
A világról alkotott képünket leginkább egyetlen térképészeti vetület, Gerardus Mercator 1569-ben készített világtérképe formálta. Azonban az ez alapján készült térképek – ahogyan más vetületeké is – nemcsak földrajzi ismereteinket, hanem világnézetünket is befolyásolják. Mindazonáltal az utóbbi évtizedekben egyre többen értékelik újra a Mercator-vetület érvényességét, mivel jelentős torzításokat tartalmaz. Emiatt is hallhattunk a Hajime Narukawa japán tervező által kifejlesztett AuthaGraph-vetületről, amely egy új megközelítést kínál.
Gerardus Mercator flamand térképész 1569-ben mutatta be saját vetülete alapján a tengerészek számára készült világtérképet. A Mercator-vetület lényeges tulajdonsága, hogy a hosszúsági és szélességi körök egyenesen futnak, és derékszögben keresztezik egymást. Ez lehetővé teszi, hogy a hajózók egyenes vonalként ábrázolhassák a helyes irányt, ami rendkívül fontos szempont volt a navigáció során.
Azonban ahogyan a legtöbb más vetület, ez sem képes a Föld gömbölyű alakját torzítás nélkül ábrázolni.
A legjelentősebb probléma, hogy az Egyenlítőtől távolodva a területek egyre nagyobbá válnak, míg a sarkvidékek közelében a torzítás extrém méreteket ölt. Ennek eredményeként Grönland sok Mercator-térképen akkora, mint Afrika, holott a valóságban csupán annak töredéke. Ez a torzítás a gyarmatosítás korában hozzájárult az európai és észak-amerikai dominancia érzékeltetéséhez.
Ehhez képest Hajime Narukawa japán mérnök és művész egy radikálisan új világtérképet alkotott. Az AuthaGraph ugyanis egy olyan vetület, amely képes megőrizni a kontinensek, az óceánok és a sarkvidékek arányait. A térkép alapja a föld felszínének egy tetraéderré bontása, majd lapos térképpé hajtogatása, amely lehetővé teszi az arányok pontos ábrázolását anélkül, hogy bármelyik terület torzulna.
Emellett az AuthaGraph térkép megalkotói hangsúlyozzák: a bolygó globális összefüggéseit, beleértve az óceánok és a sarkvidékek fontosságát is képes előtérbe helyezni, mivel azok kulcsfontosságúak lehetnek a klímaváltozás és a fenntarthatósági kérdések megértésében. Mindez rendkívül hangzatos, azonban ezek korántsem kizárólag ennek az egyes körökben és a médiában szenzációként bemutatott vetületnek az adottságai.
„A térképek és a vetületi rendszerek szorosan összefüggenek a világképünkkel, amelyet gyakran észrevétlenül formálnak” – mondta el megkeresésünkre dr. Bugya Titusz, a Pécsi Tudományegyetem Térképészeti és Geoinformatikai Tanszékének vezetője, aki gyorsan tisztába tette a legnagyobb tévhitet is, miszerint nem Mercator- vagy AuthaGraph-térképekről, sokkal inkább különböző vetületekről van szó, amelyek alapján bizonyos térképek készülnek.
„A vetületi rendszer arról szól, hogy a földgolyóról milyen eljárással szedjük le az adatokat síkra. Egy gömböt nem lehet torzítás nélkül síkba helyezni. Teljesen mindegy, mit csinálunk, akárhogy megfeszülünk, mindenképpen az lesz, hogy ha egy gömböt síkban ábrázolunk, akkor az torzul” – magyarázza.
Egy dolgot tehetünk: megválasztjuk, hogy mi torzuljon, és mi maradjon meg. Ezért van szükség annyi különböző vetületre.
Az AuthaGraph világtérkép tehát önmagában nem egy térkép, hanem egy vetületi eljárás. A témát tisztába tévő, lapunknak nyilatkozó egyetemi adjunktus példájával élve: „Ha a vetületi eljárás az, hogy hogyan vetítem le a gömböt síkra, akkor ez olyan, mint az, hogy hogyan készítek portrét. Ceruzával, akvarellel, olajjal, szénnel. Ez az eljárás. Hogy mi lesz belőle, az már a művész stílusa. Ugyanúgy a vetületi eljárás adja az alapot, de a végeredmény a térkép, amit a felhasználási céltól függően alakítunk ki.”
A térképek ettől függetlenül alapvető fontosságúak a földrajzi tájékozódásban, így napjainkban is, különösen a navigáció során. „A gömbön fokokat lehet jól mérni, hiszen nem tudunk maguk után húzni egy hosszú vonalat, hogy hány kilométerre mentünk A-ból B-be. Ezért valamilyen fokhálózatot kell felvenni” – magyarázta a tanszékvezető.
Az egyik legismertebb ilyen kiindulópont a greenwichi kezdő hosszúsági kör, amelyet a brit királyi csillagvizsgáló határozott meg. „Ez a nulladik, a kezdő hosszúsági kör. Természetesnek tűnik, hogy hova állítunk középre egy térképet – például az Egyenlítőt és a 0 fokot –, de ez valójában egy döntés eredménye. Franciaország például sokáig Ferro szigetéről indította a mérést, hogy Európa teljes területe pozitív értékeket kapjon. A brit rendszer azonban a hajózás miatt terjedt el, így vált a greenwichi kezdő hosszúsági kör nemzetközileg elfogadott normává.”
Dr. Bugya Titusz szerint a térképek a világlátásunk mellett például a politikát is befolyásolják, mivel mindenki a saját szemszögéből figyeli a világot, és von le annak értelmében következtetéseket. „A nézőpontunk a világról nagyon térképalapú. Ha mondok egy helyet, például Dél-Amerikát, az emberek fejében azonnal megjelenik egy térképi kép. Ez a kartográfiai gondolkodás eredménye, amit kiskorunktól kezdve belénk nevelnek.”
A térképek torzítása azonban félreértésekhez és hibás következtetésekhez vezethet.
A hagyományos iskolai térképek alapján az Egyesült Államok nagyobbnak tűnik, mint Afrika, holott a valóságban Afrika sokkal nagyobb. Ez a torzítás nemcsak az oktatásban, hanem a nemzetközi kapcsolatokban is problémákat okozhat. Gondoljunk csak arra, hogy mi Európából Távol-Keletnek nevezzük Ázsiát, de az ott élők számára ez nem a távol, hanem a központ
– hangsúlyozta.
A tengerek és óceánok jelentősége is torzul az általunk ismert térképeken, hiszen mára már nem a hajózás az, ami meghatározza az életünket, így az sem célravezető ábrázolás a legtöbb esetben, ha valamelyik nagy óceánt helyezzük a középpontba. A föld felszínének több mint 70 százalékát víz borítja, ami a tanszékvezető szerint alapvetően meghatározza a térképezést, ám ennek ellenére a fókusz értelemszerűen nem a vizeken van. „A szárazföldekről könnyebb adatot gyűjteni, ezért ezek gyakran részletesebben jelennek meg a térképeken. De amikor globális jelenségeket, például klímaváltozást modellezünk, az óceánok is ugyanolyan fontosak. A térképészek és a földtudományok művelői számára természetes, hogy az egész földet figyelembe vegyék.”
De akkor miért olvashatjuk azt, hogy az AuthaGraph-vetület, és az az alapján készült térképek a vízre helyezik a hangsúlyt?
„Az AuthaGraph-vetület nem egy világtérkép, hanem egy vetítési rendszer a sok közül. Lényege, hogy minimalizálja a felszíni torzításokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden célra ez lenne a legjobb választás” – hangsúlyozta a tanszékvezető.
Az, hogy most ezt a vetületi rendszert felkapták, inkább médiatermék, mintsem szakmai áttörés. Valójában több száz vagy akár ezer vetületi rendszer létezik, amelyek mindegyikének megvan a maga célja. Az AuthaGraph vetület csak egy a sok közül, aminél az arányok a fontosak, így az óceánok is hangsúlyosabbak
– emelte ki.
Az, hogy egy-egy vetületi rendszer a mainstream részévé válik, dr. Bugya Titusz szerint gyakran inkább politikai vagy társadalmi, semmint szakmai döntés eredménye. „Például Nebraska államban előírták, hogy az iskolákban az idei tanévtől az autográf vetületi térképeket is használják. Ez a szakértők szemében egy nevetséges döntés volt, mert egyetlen vetületi rendszer sem alkalmas minden célra.”
A térképek fontosságát ugyan a modern technológiai eszközök megjelenése miatt ma már sokszor hajlamosak vagyunk lekicsinyelni, mégis alapvetően meghatározzák azt, hogyan látjuk a világot.
A hétköznapi emberek gyakran nem is gondolnak arra, hogy a térképek mögött mennyi döntés és torzítás áll. A térképészek feladata az, hogy ezeket a kérdéseket átláthatóvá tegyék, és olyan eszközöket adjanak a kezünkbe, amelyek segítenek eligazodni a világban
– magyarázta az adjunktus.
A tájékozódásunk irányai alapvetően meghatározzák, hogyan használjuk a térképeket a mindennapokban. A hagyományos irányokat – észak, dél, kelet, nyugat, bal, jobb, előre, hátra – jól ismerjük, és ezt az egyszerűséget a térképeken is alkalmazzuk. „A Mercator-féle megoldás nagyon jól megőrzi az alapvető irányokat. Ezért használjuk ezt a típusú térképet vagy az ehhez hasonló vetületi eljárásokat a hétköznapokban, mert észak, dél, kelet és nyugat mindig merőlegesek egymásra” – fogalmazott a PTE Térképészeti és Geoinformatikai Tanszékének vezetője.
A térkép nézete azonban nem mindig tükrözi a valóságot, már ami az arányokat illeti, aminek gyakran jelentős torzító hatása van. Például ha ránézünk egy klasszikus Google Maps-térképre, Grönland hatalmasnak tűnik, miközben valójában jóval kisebb, mint Afrika. „Ez a térkép nem arra való, hogy a földrajzi viszonyokat pontosan tükrözze, hanem hogy tájékozódjunk, navigáljunk” – mondta.
Az egyik legfontosabb kérdés tehát az, szükség van-e arra, hogy tisztában legyünk ezekkel a torzításokkal a mindennapokban. „Ez a tudás inkább a szakemberek számára fontos, akik figyelembe veszik a különböző vetületek hatásait. Egy átlagos felhasználónak nem feltétlenül szükséges a hétköznapi életben, ám geopolitikai szempontból sokkal tisztább képek kaphatunk, ha ezzel is tisztában vagyunk” – magyarázta a szakértő.
Dr. Bugya Titusz a példák segítségével azt is illusztrálta, hogy miért fontos a térkép vetülete és középpontja a politikai és gazdasági nézőpontok megértésében. Például Magyarországot a térképeken gyakran kis országnak láttatják, noha Európában közepes nagyságú.
Ha ránézünk egy térképre, azt mondjuk, hogy Magyarország kicsi, de valójában közepes nagyságú ország a kontinensen. A fejünkben ráadásul élénken élnek a Trianon előtti térképek is, amelyek miatt még inkább hajlamosak vagyunk kisebbnek érzékelni az országot, mint amekkora valójában európai szinten
– magyarázta. Így a térképek ugyan érzékeltetik, hogy mi az, ami közel van, és mi az, ami távol, de nem mindig adnak pontos képet a valós arányokról.
A térkép tehát befolyásolja azt, hogyan érzékeljük a világot. Ha például egy olyan térképről beszélünk, amelyik az Egyesült Államokat helyezi középpontba, akkor úgy látjuk, hogy az amerikaiak két óceán védelmét élvezik, ami egyfajta biztosítékot jelent a külső támadások ellen.
Mindegyik óceán véd minket – gondolhatják. Az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán is védi Amerikát, így ha valami történik, nem fognak átúszni a menekültek
– fejtette ki, majd kiemelte, hogy ez azonban csak nézőpont kérdése, ugyanis például Oroszország is rendkívül közel van az államokhoz – a Bering-szorosban szomszédosak egymással, csak a térképek szokásos középpontválasztása miatt hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni. Hisz melyik térképünkön van a Bering-szoros középen?
A szakember szerint a világpolitikai és gazdasági perspektíva is változik attól függően, hogy honnan nézzük a térképet. Például ha Kínában élnénk, egy egészen más térképet látnánk, és máshogyan értelmeznénk a világot. „Ha Kínában állnánk, az óceán másik partján levő Egyesült Államok nagyon távolinak tűnne, sokkal távolibbnak, mint a környező szigetek és ázsiai területek. Fel is merülhetne bennünk a kérdés: mégis mi keresnivalója van errefelé?” – mondta a szakértő. A térkép középpontja tehát teljesen átformálja, hogy milyen politikai és gazdasági érdekeket képzelünk el.
A kérdésre, hogy hogyan segíthetik a különböző vetületek a térképek jobb megértését, dr. Bugya Titusz kifejtette: „A számítógép lehetőséget ad arra, hogy különböző vetületi rendszereket kipróbáljunk, és megnézzük, hogyan változik a világ, ha más szemszögből nézzük” – mondta, miközben példákat mutatott, hogyan hozhatunk létre térképeket, amelyek más vetületek szerint ábrázolják a világot. Az ilyen eszközök segítenek abban, hogy más perspektívából tekintsünk a világra.
A térképek tehát nemcsak földrajzi információkkal szolgálnak, hanem formálják a világképünket is. „Minden térkép egy bizonyos nézőpontot tükröz, és ez meghatározza, hogyan helyezzük el magunkat a világban” – zárta gondolatmenetét a tanszékvezető, hangsúlyozva, hogy a térképészeti ismeretek elengedhetetlenek a világ megértésében, legyen szó akár hétköznapi tájékozódásról, akár globális politikai elemzésről.
Aki pedig maga is megbizonyosodna arról, hogy máshonnan szemlélve bizony a világ sem olyan, mint ahogyan az a fejünkben él, a Word Map Generator és az Earth Nullschool online térképén megteheti. Jó megvilágosodást!
(Borítókép: Sean Gallup / Getty Images Hungary)