A világ legnépszerűbb úti céljai egyre nagyobb nyomás alatt állnak a turisták áradatától, miközben a helyi közösségek mindennapjai egyre nehezebbé válnak. A túlturizmus – vagyis az overtourism – az elmúlt években a globális idegenforgalom egyik legégetőbb kihívásává vált, amely nemcsak környezeti és gazdasági, hanem társadalmi problémákat is magával hozott, a nyomás pedig 2025-ben még tovább nőhet. De hogyan birkózhatnak meg a városok és régiók a tömegturizmus árnyoldalaival? Milyen szabályozások és új stratégiák segíthetnek abban, hogy a turizmus ismét összhangba kerüljön a helyiek és az utazók érdekeivel?
Az overtourism, vagyis a túlzott vagy túlturizmus jelensége az elmúlt évek egyik legégetőbb problémájává vált a világ legnépszerűbb turisztikai célpontjain. Bár az utazás sokak számára életre szóló élményt nyújt, a túlzsúfolt városok és régiók lakóinak mindennapjait gyakran ellehetetleníti. A helyi közösségek egyre hangosabban emelik fel szavukat a turisták áradatával szemben, míg az iparágban dolgozó szakértők és döntéshozók kétségbeesetten próbálnak fenntarthatóbb megoldásokat találni.
2024-ben a turizmus iránti kereslet pedig még tovább nőtt, és 2025 nyara is hasonló, ha nem nagyobb káoszt ígér. A kérdés azonban változatlan: hogyan lehet egyensúlyt teremteni az utazók igényei és a helyi közösségek szükségletei között?
Az elmúlt év számos példát hozott arra, hogyan próbálnak a népszerű úti célok megbirkózni a tömegturizmus problémáival. Róma, Velence, Amszterdam és Barcelona már bevezette a magasabb idegenforgalmi adókat, hogy csökkentsék a turisták számát, és szigorították a rövid távú bérbeadások szabályozását is. A japán Fudzsi hegy környékén például egy korlátot állítottak fel, hogy megakadályozzák a szelfimániás tömegeket abban, hogy ellepjék a legjobb kilátópontokat.
Mindezek a szabályozások azonban csak részben bizonyultak hatékonynak, hiszen
az európai turizmus 2024-ben minden korábbi rekordot megdöntött, és a látogatók száma 12 százalékkal nőtt az előző évhez képest.
Portugália például 26 százalékos növekedést regisztrált, és a trendek szerint 2025-ben sem várható csökkenés az európai piacon – írja a CNN. A sorból Magyarország sem maradt ki, a kiemelkedő 2023. évi eredményt is csaknem 11 százalékkal megfejelve minden korábbinál több, közel 18 millió turista érkezett a magyarországi szálláshelyekre 2024-ben – ismertette Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) elnöke a hét elején.
A túlzott turizmus ráadásul nemcsak a zsúfoltság problémáját hozza magával, hanem komoly társadalmi és gazdasági következményekkel is jár. A turisták által keresett városokban az ingatlanárak megugranak, így a helyi lakosok kiszorulnak saját közösségeikből. A tömegközlekedés túlterheltté válik, a közterületek állapota pedig romlik a fokozott használat miatt. Ezek a jelenségek egyre több helyen váltanak ki helyi tiltakozásokat: Barcelonában például vízipisztolyos tüntetők próbálták elriasztani a turistákat, míg Görögországban és Hollandiában is utcára vonultak azok, akik szerint a turizmus már nem javítja, hanem rontja életminőségüket.
A problémák súlyossága ellenére egyes szakértők optimistán tekintenek a jövőbe. Audrey Scott, a fenntartható turizmus területén dolgozó berlini tanácsadó cég alapítója szerint a helyi önkormányzatok egyre inkább felismerik, hogy a turizmus hagyományos modelljei nem fenntarthatók. A „destination marketing”, vagyis a minél több turista bevonzására irányuló stratégiák helyett egyre több helyen váltanak ugyanis át „destination managementre”, amely a látogatók és a helyiek igényeit próbálja egyensúlyba hozni. Barcelona például 2024-ben megváltoztatta turisztikai szlogenjét, amely immár nemcsak a látogatók figyelmét szeretné felkelteni, hanem a helyi kultúra és értékek megőrzésére is összpontosít.
A túlturizmus ugyanakkor új lehetőségeket is teremt. Azok a helyek, amelyek eddig kevésbé voltak a turisták látóterében, most elkezdték pozicionálni magukat alternatív úti célként. Az úgynevezett „destination dupe” koncepció szerint ezek az alternatívák autentikus élményeket kínálnak, miközben elkerülhetők a túlzsúfoltság hátrányai. Az antwerpeni ötcsillagos Botanic Sanctuary szálloda például egyre több olyan vendéget fogad, akik a zsúfolt Amszterdamot hátrahagyva inkább nyugodt környezetben töltenének el időt.
Ez a fajta vidékre szerveződés nemcsak a szállodák számára előnyös, hanem a kisebb városok gazdaságát is erősíti.
A fenntarthatóságra való törekvés azonban nemcsak az úti célokat, hanem az utazókat is érinti. A turisták is hozzájárulhatnak a problémák enyhítéséhez, ha tudatosabban tervezik meg utazásaikat. Az utószezonban vagy a kevésbé ismert helyeken való utazás csökkentheti a zsúfoltságot és a helyi közösségekre nehezedő nyomást. Emellett a helyi vállalkozások támogatása – például családi panziókban való megszállás vagy helyi vezetésű túrákon való részvétel – szintén segíthet a fenntarthatóbb turizmus előmozdításában.
A fenntartható turizmus egyre hangsúlyosabb szerepet kap az idegenforgalom globális stratégiájában, mivel a tömegturizmus negatív hatásai egyre nyilvánvalóbbá válnak. Ez az utazási forma nemcsak az ökológiai lábnyom csökkentésére, hanem a helyi közösségek támogatására és a kulturális örökség megőrzésére is összpontosít.
Az elmúlt évtizedekben a turizmus globális gazdasági jelentősége óriásit nőtt, ami azonban számos problémát hozott magával:
A fenntartható turizmus célja ezeknek a kihívásoknak a kezelése, miközben biztosítja az utazási élmény magas színvonalát.
Ehhez azonban ennek a három alappillérnek kell megvalósulnia. Az egyik legfontosabb a környezeti fenntarthatóság, amelynek célja az ökoszisztémák védelme és a természeti erőforrások hatékony felhasználása. Idetartozik az energia- és vízfogyasztás csökkentése, a hulladékkezelés javítása, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési módok előnyben részesítése.
Elengedhetetlen a társadalmi fenntarthatóság is, azaz a helyi kultúrák és közösségek megőrzése a turizmus során. Ez magában foglalja a helyi hagyományok és nyelvek tiszteletben tartását, valamint a helyiek bevonását a turisztikai döntéshozatalba. Akárcsak a gazdasági fenntarthatóság, hiszen a turizmusból származó bevételek igazságos elosztása, különös tekintettel a helyi vállalkozások és munkavállalók támogatására. Ez segít megakadályozni, hogy a turizmus haszna kizárólag a nagyvállalatoknál összpontosuljon.
A fenntartható turizmus tehát nem csupán egy alternatíva, hanem az egyetlen reális út a jövőben, hogy az utazás örömeit anélkül élvezhessük, hogy károsítanánk a bolygót vagy a helyi közösségeket. Bár az átállás idő- és erőforrás-igényes, az eddigi eredmények – például a Lake Tahoe fenntarthatósági terv vagy a dán CopenPay program – bizonyítják, hogy a változás igenis lehetséges. A többi pedig már csak rajtunk múlik.
(Borítókép: Alexander Spatari / Getty Images Hungary)