Index Vakbarát Hírportál

Sikerfilmek mennek a levesbe az új szinkronok miatt, de nem a minőséggel van baj

2025. január 23., csütörtök 21:17

Miért érezzük úgy, hogy egy kedvenc sorozatunk teljesen megváltozik, és sokkal kevésbé lesz élvezhető, amikor lecserélik a főszereplők szinkronhangját? A megszokott hangokhoz való kötődésünk nem csupán érzelmi, hanem tudományos alapokon is nyugszik. A kognitív disszonancia, az érzelmi azonosulás és az agyunk hangfeldolgozási folyamatai mind szerepet játszanak abban, hogy az új szinkronhangokat gyakran idegennek és zavarónak találjuk.

A legtöbb tévé- és mozinéző saját bőrén is megtapasztalhatta már azt, hogy kedvenc sorozatának új évadát vagy kedvenc filmjének folytatását nézve korántsem kapta meg azt az élményt, amire a korábban látottak alapján számított – ez pedig nem feltétlenül annak volt köszönhető, hogy a cselekményszál nem tudta überelni a korábbiakat. Számos esetben sokkal inkább az okozza a csalódást, hogy az alkotások szereposztása megváltozik, lecserélnek egy-egy kulcsszereplőt, vagy ami a szinkronos filmeknél a leginkább zavaró tud lenni: megváltozik a karakterek szinkronhangja, ami komolyan tudja rombolni a folytatások élvezeti értékét.

Ráadásul nem is kell sokat visszamenni az időben ahhoz, hogy ilyen esetre példát találjunk, hiszen a 2024-es Deadpool és Rozsomákcímű filmben bizonyára egyből megütötte a nézők fülét, hogy a korábban Sinkovits-Vitay András által megszólaltatott Hugh Jackman karakterének hangját ezúttal Weil Róbert kölcsönözte, a korábbi szinkronhang csupán archív felvételeken hallható.

Szintén sokaknál rombolhatta az élményt az igazságosztó sorozatgyilkos, Dexter új szinkronhangja is, akit korábban 8 évadon keresztül Haás Vander Péter szinkronizált, ám a művész 2015-ös halálát követően a 2021-es testvérsorozatban, a Dexter: New Bloodban már érthető okokból nem ő, hanem Bozsó Péter adta a főhős, Dexter Morgan, azaz Michael C. Hall magyar hangját. Az animációs filmek kedvelői számára vélhetően feltűnt az is, hogy a Madagaszkár 2-ben Julien király hangjáért Galbenisz Tomasz helyett már Forgács Gábor felelt.

Mindez persze semmit sem von le az új szinkronok minőségéből, illetve nem kicsinyli le a szinkronszínészek alakítását, azonban több érzelmi és tudományos oka van annak, hogy ezeket mégsem tudjuk annyira élvezni, mint a korábban a karakterekkel már „egybenőtt” hangokat. 

A megszokás ereje és a kognitív disszonancia lehet a felelős

A szinkronhangok cseréjének negatív fogadtatása mélyen gyökerezik pszichológiai, kognitív és kulturális tényezőkben. Ez nem csupán egyéni preferenciák kérdése, hanem az emberi agy működéséből és az érzelmi kötődésből fakadó jelenség. Az emberi agy egyik alapvető működési elve ugyanis a mintázatok felismerése és a megszokás kialakítása. Amikor egy sorozatot nézünk, akkor az adott karakter szinkronhangja szinte összeolvad a karakterrel. Ez a folyamat az agyban az úgynevezett asszociatív tanuláshoz kötődik, amikor a vizuális és auditív ingerek összekapcsolódnak.

Amikor egy jól megszokott szinkronhangot lecserélnek, akkor az agyban kognitív disszonancia alakul ki, ami kellemetlen érzetként jelentkezik.

Ez a pszichológiai konfliktus abból fakad, hogy a karakter vizuális megjelenése nem egyezik az általunk ismert hanggal. Ahogy Leon Festinger kognitívdisszonancia-elmélete is kimondja, az emberek természetüknél fogva kerülik a belső konfliktusokat, és ha ezek mégis megjelennek, akkor negatív érzelmi állapotot eredményeznek. A szinkronhang ugyanis nem csupán egy hang, hanem érzelmi híd a karakter és a néző között. Az érzelmi azonosulás egy karakterrel – legyen az pozitív vagy negatív – nagyrészt a hang intonációján, érzelmi tónusán és színészi játékán keresztül történik. Így ha egy szinkronhangot lecserélnek, a nézők úgy érezhetik, hogy az érzelmi kapcsolat megszakadt.

A hangazonosítás szintén fontos tényező az új szinkronhangok megítélésében, ugyanis a kutatások kimutatták, hogy az emberek nem csupán vizuálisan, hanem auditív módon is képesek értelmezni mások személyiségét, érzelmeit és szándékait. Egy új hang más érzelmi hangsúlyokat és tónusokat használhat, amelyek eltérhetnek az eredeti karakter által közvetített üzenetektől. Ezért fordul elő, hogy bár a történet és a vizuális elemek változatlanok, a karakter „idegennek” tűnhet a nézők számára.

Az agy érzelmi központja is érintett

Az emberi agy különösen érzékeny a hangokra. A hangfeldolgozás az agy számos részén zajlik, beleértve a limbikus rendszert, amely az érzelmekért és a memóriáért felelős. Az ismétlődő, megszokott hangok aktiválják az agy amygdaláját és hippocampusát, amelyek az ismerősség és biztonság érzetét közvetítik.

Amikor egy új hangot vezetnek be, az agy ezt idegenként érzékeli, és kezdetben fenntartásokkal kezeli. Bár az agy neuroplaszticitása (az a képesség, hogy az agy az egész élet során folyamatosan változik) lehetővé teszi, hogy idővel megszokjuk az új hangot, ez a folyamat azonban lassú, és nem minden esetben megy végbe maradéktalanul. Egy kutatás, amit a Frontiers in Psychology folyóiratban publikáltak, kimutatta, hogy az emberek különösen kötődnek az érzelmileg fontos auditív ingerekhez, és ezek cseréje zavart és frusztrációt okozhat.

Mindez Magyarországon különösen érzékelhető, hiszen itthon kifejezetten büszkék a szakma hazai felhozatalára, mivel a szinkronkultúra rendkívül magas színvonalú, és hosszú múltra tekint vissza. Az ikonikus szinkronhangok, mint például Sinkovits Imre vagy Sztankay István hangja, mélyen beépültek a magyar popkultúrába, és a nézők ezeket szinte védjegyként társítják egy-egy karakterhez. Amikor egy ilyen ikonikus hangot lecserélnek, akkor a nézők gyakran a minőség romlásának érzékelik a változást, még akkor is, ha az új szinkronszínész technikailag kiváló munkát végez. Ez az elvárások és tradíciók konfliktusa, amit a közép-európai szinkronkultúra erőteljesen befolyásol.

A pszichológiai kutatások szerint a memória és a hangok közötti kapcsolat rendkívül erős. Egy 2017-es tanulmány a Journal of Experimental Psychology folyóiratban rámutatott, hogy

a hangokhoz kötődő emlékek mélyebb érzelmi lenyomatot hagynak, mint a vizuális ingerek.

Ez azt jelenti, hogy egy karakter szinkronhangja beépül a hosszú távú memóriánkba, és az ettől való eltérés automatikusan idegennek és zavarónak tűnik.

A szociális kogníció elmélete szintén magyarázatot ad a jelenségre. Az emberek hajlamosak a hangok alapján következtetni mások érzelmeire, szándékaira és személyiségére. Egy ismeretlen hang eltérhet az általunk elvárt érzelmi tónustól, ami frusztrációt és az érzelmi kapcsolat gyengülését okozza. Persze ennek ellenére képesek vagyunk hozzászokni az új hangokhoz is, ez azonban nem megy egyik részről a másikra. Bár az agy képes alkalmazkodni az új hangokhoz, ez időbe telik, és nem mindig képes pótolni az elveszett érzelmi kötődést. 

(Borítókép: skynesher / Getty Images Hungary)

Rovatok