Az orosz oligarcha és csapata azért épített ki egy céghálózatot a dokumentumok és a nyomozás szerint, hogy a vállalkozó tulajdonába tartozó flotta után ne kelljen megfizetni a különböző adónemeket az uniós országoknak. A jogsértéseket és az adóelkerülést e-mailek is alátámasztják a cégvezetők részéről, egyértelművé téve, hogy Roman Abramovics is tudott arról, hogy az irdatlan pénzekbe kerülő vízi járművek után szinte egyáltalán nem fizetnek semmit egy jogi kiskaput kihasználva.
Az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma és a Paper Trail Media által vezetett Cyprus Confidential projekt olyan dokumentumokat gyűjtött össze, amelyek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Roman Abramovics csapata egy bonyolult hajóbérleti rendszert dolgozott ki, hogy megtévesszék a hatóságokat, elsősorban az általános forgalmi adó befizetése alól mentesülendő. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a világ 137. leggazdagabb embere a kereskedelmi hajózás jelentette pénzügyi előnyöket szerette volna kihasználni, holott szuperjachtokból álló flottáját nagyon is magáncélra használta, ami viszont adóköteles lett volna – írta meg a bizonyítékokba betekintést nyerő, közösen nyomozó Bureau of Investigative Journalism, a BBC, a Der Spiegel, a ZDF és a Guardian.
A vád szerint, amikor Abramovics személyes célból kihajózott a Földközi-tengerre, netán a Karibi-térség vizeire Eclipse, Ecstasea, Luna, Le Grand Bleu vagy Pelorus nevű luxusjachtjaival, egyik cégén keresztül kibérelte a kereskedelmi használatra regisztrált járművet a másiktól. A céghálót felfejtve azonban nyilvánvaló, hogy az offshore paradicsomként elhíresül Brit Virgin-szigeteken vagy Bermudán bejegyezett cégek végül egyetlen magánalapítványnál futottak össze, amelynek tulajdonosa a vállalkozó.
Ezzel nem csak az átlagosan 20 százalékos áfát úszták meg, de az üzemanyagra, ellátmányra, karbantartási és egyéb költségekre kivetett adókat úgyszintén, amelyeket a ciprusi, a német, az olasz, a francia és a spanyol költségvetésbe kellett volna befizetni, jobbára ugyanis ezen államok felségvizein és kikötőiben használták, tankolták és tartották a hajókat. A rendszer 2005 óta állt fenn, amikor is Abramovics szupergazdag lett azzal, hogy eladta a részesedését 13 milliárd dollárért az orosz olajipari óriásban, a Szibnyeftben a rivális, állami Gazpromnak. Ezután kapott kedvet a luxusjachtok vásárlásához, amelyeket azonban úgy jelentettek be mint rakományszállítókat vagy a kompok kategóriájába tartozó utasszállítókat.
A különböző tulajdonoscégek ezután a ciprusi székhelyű Blue Ocean Yacht Managementnek adták bérbe hosszú távra az öt hajót (köztük az Eclipse-et), amely egyhetes hajóutakat szervezett. Ezek az utak hatalmas bevételt (évi akár 40 millió dollárt) termeltek, amelyet karbantartásra, javításra és üzemanyagra költöttek adómentesen. A vállalat eredménykimutatása szerint profitra szinte alig tett szert fennállása során, így társasági adót sem kellett fizetnie.
Ha a Blue Ocean valóban sikeres szeretett volna lenni a piacon és legitim működést folytatott volna, akkor világszerte keresett volna ügyfeleket a hajóutak értékesítése során, azonban arra nincs bizonyíték, hogy bármikor is próbálták volna a járműveket turistahajóként bérbe adni. Ehelyett a kiszivárgott dokumentumok azt mutatják, hogy a cégek, amelyek a jachtokat kibérelték, ugyanabba a céghálóba tartoztak, amelynek végső soron Abramovics volt a tulajdonosa.
Ha tisztességes működésről lett volna szó, egy kereskedelmi üzemeltető áfát számított volna fel azoknak az ügyfeleknek, akik szórakozási célzatból vették igénybe a jachtokat, majd átutalta volna a pénzt a megfelelő uniós ország adóhatóságának. A dokumentumok és a bírósági iratok szerint ez itt sosem történt meg, mivel a Blue Ocean azt állította, hogy az „ügyfelei” szintén kereskedelmi üzemeltetők, ezért mentesek az áfa befizetése alól. Több szakértő, köztük Rita De La Feria professzor, a Leeds-i Egyetem tanszékvezetője szerint is egyértelmű adóelkerülésről van itt szó:
Az áfa fogyasztási adó, amely elvileg minden megvásárolt termékre és szolgáltatásra kivethető, de ha üzleti tevékenységet folytatsz, lényegében levonhatod az áfát, így az a végfogyasztót terheli. Ha a jachtot kereskedelmi célra vásárlod, levonhatod az összes áfát, ha viszont személyes használatra veszed, akkor áfát kell fizetned utána. Amit láttam, az azt sugallja, hogy ez a mesterséges struktúra úgy lett kialakítva, hogy a jachtok magánhasználatát üzleti költségként tüntesse fel.
Abramovics képviselői szerint az üzletember egy független szakértő által nyújtott adójogi ajánlásoknak megfelelően járt el, és tagadja, hogy tudomása lenne bármiféle csalásról, amely adóelkerülésre irányult. Továbbá állítja, hogy nem felelős semmilyen ezt célzó rendszer kialakításáért sem.
Abramovics védekezésének ellentmond azonban az általa tulajdonolt Blue Ocean ügyvezetőjének e-mailje. Jonathan Holloway ugyanis részletesen informálja vezetőkollégáit, mivel véleménye szerint akik részt vesznek ebben, azoknak tisztában kell lenniük a kockázatokkal:
„El akarjuk kerülni az áfa megfizetését a jachtok vételára után, és ahol lehetséges, az áruk és szolgáltatások tekintetében is, amelyeket a jachtokhoz biztosítanak. A struktúránknak a lehető legvilágosabban el kell választania a különböző feleket, hogy egy vizsgálat során a működésünket legitim rendszerként láthassák. De mindannyiunknak el kell ismernie, hogy egy eltökélt nyomozó végül felfedezheti, hogy ez egy házon belüli rendszer. Úgy vélem, hogy a struktúránkban részt vevő különböző feleknek nem szabad, hogy ugyanazok legyenek a részvényeseik, igazgatóik vagy bejegyzett címeik. Bárki számára, aki kívülről vizsgálja a struktúránkat, egy közös kapcsolat az első nyom lehet, amely arra késztetheti, hogy mélyebben vizsgálódjék.”
Hollowayt ezután megkeresték, hogy nyilatkozzon, ő azonban csak annyit mondott, hogy olyan struktúrákat alkalmazott, amelyeket mások is használnak az iparágban, és hogy nem várható el tőle, hogy emlékezzen arra, mi történt ebben az ügyben 20 évvel ezelőtt. További levelezésekből az is kiderült, hogy Abramovics munkatársai, köztük az oligarcha ügyvédje, Andre de Cort, arról tárgyaltak, hogyan lehetne olyan látszatot kelteni, hogy a részt vevő cégek valóban független entitások, amelyek között nincsen kapcsolat. Az egyik javaslat az volt, hogy helyezzék a Blue Oceant egy teljesen különálló alapítvány tulajdonába saját címmel.
A Blue Ocean könyvelése azt mutatja, hogy 2005 és 2012 között a cég több mint 280 millió dollárt keresett az „ügyfeleitől”, miközben csupán 72 millió dollárt költött a hajók bérlésére. Emellé jön az a több mint 160 millió dollár, amelyet az üzemeltetési költségekre fordítottak, beleértve az üzemanyagot (több mint 15 millió dollár), a karbantartást (csaknem 50 millió dollár) a biztosítást és más fizetnivalókat. Mégis addig trükköztek, míg a Blue Ocean működésének egész időszaka alatt a költségei majdnem tökéletesen megegyeztek a bevételeivel, így alig volt nyeresége.
Ha áfát kellett volna fizetni a jachtok építése, vásárlása vagy importálása során, a rendszer adóssága e számok alapján hatalmasra duzzadt volna. Az Eclipse egyedül körülbelül 370 millió eurót ér, míg a Luna értéke körülbelül 290 millió euró. Az áfa az EU-ba történő jachtimportálásra, mentességek nélkül, körülbelül 100 millió euróra rúgott volna.
De stikliztek az adminisztrációval is. Egy esetben egy levelezésből kiderült, hogy egy időbeli bérletet visszamenőleg könyveltek le, amivel a Blue Ocean 44 ezer dollárt takarított meg, de a fiktív szerződések akár visszamenőleges kötése valószínűleg rendszerszintű lehetett. („Minden erőfeszítést megteszünk annak biztosítására, hogy amikor lehetséges, a bérleti szerződések egybeessenek a jachtok tényleges használatával.”)
2015-ben az olasz pénzügyőrség eljárást indított Triesztben a Blue Ocean ellen, mivel nem fizették be az illetéket 500 ezer eurónyi üzemanyag után. Szinkronban ezzel bűnügyi eljárásokat is indítottak három, Abramovicshoz köthető jacht kapitányaival szemben. 2013-ban pedig Ciprus kért számon 14 millió eurónyi adót a Blue Ocean által bonyolított bérleti szerződések értéke után, a hatóságok sikeresen érvelték amellett ugyanis, hogy a Blue Ocean „ügyfelei” nem kereskedelmi alapon működnek, és nem rendelkeznek semmilyen gazdasági tevékenységre vonatkozó bizonyítékkal, ezért nem is alkalmazható semmilyen áfamentesség a bérletek esetében. Tavaly a ciprusi Legfelsőbb Bíróság megerősítette a döntést, minekutána Abramovicsék felszámolták a céget, de a Blue Ocean ügyvédei nem kommentálták, hogy be lesz-e fizetve az államkasszába a pénz.
A jelenleg 58 éves, a Forbes szerint 9,7 milliárd dolláros vagyonnal rendelkező Roman Abramovics, a Chelsea futballklub egykori tulajdonosa a személyét is érintő uniós és brit szankciók következtében most Törökországban kénytelen meghúzni magát. Itt, Marmaris kikötőjében tartja napi 3000 euróért az egyik leghíresebb hajóját, a 2009-ben vízre bocsátott Eclipse-et is, amely valamikor a világ legnagyobb jachtjának címével is büszkélkedhetett. Ezen a példán mutatjuk be most, hogy az oligarcha cégénél hogyan gondolkodnak a teher- és turistahajók, netán a kompok felszereltségének elvárható szintjéről.
A 164 méter hosszú, 13 ezer tonnás, 9 fedélzeti szinttel rendelkező luxusjármű 36 vendég és körülbelül 70 fős legénység befogadására képes. 30 kabinjából 18 lakosztály, de van moziterem, diszkó, egy hatalmas szalon és étterem is benne. Spája minden igényt kielégít: edzőterem, szaunák, pezsgőfürdők, beltéri úszómedencék és egy beach club várja az üzletember vendégeit, akik közt Orlando Bloomot és Katy Perryt, Rupert Murdochot, Harvey Weinsteint, José Mourinhót, netán Kendall Jennert is említhetjük. A hajó 2 helikopterleszállóval, saját tengeralattjáróval, 4 motorcsónakkal, 20 jet skivel is rendelkezik, és a védelmi kiadásokon sem spóroltak.
A biztonságot páncélozott falak, golyóálló ablakok, rakétaészlelő és -kilövő rendszer, drónelhárító rendszer és paparazzók ellen is jó lézerpajzs szavatolja.
De a tengeribetegeknek sem kell aggódniuk, ugyanis egy olyan speciális stabilizációs rendszert építettek be, amely mindig egyenesben tartja a hajótestet. És hát ennek azért mind van ára is! Azt szokták mondani, egy ilyen megajacht éves fenntartási költsége az értékének körülbelül a 10 százaléka, itt ez évi 60 millió dollárjába kerülhet az oligarchának. Ami nem is annyira sok, ha tudjuk, hogy az üzemanyagtartálya 1 millió literes, ennek teljes feltöltése nagyjából 2,2 millió dollárba kerül – amiből 300-400 ezer dollár az áfa.
Egy egynapos hajókázás körülbelül 1000 tonna üzemanyagot éget el, egy ötórás kirándulás pedig 29 ezer dollárba kerül. De maga a generátor is 1 tonna dízelt használ naponta, és hát kell is, hogy menjen 0–24-ben a légkondicionálás, hiszen a párás tengeri levegőtől bepenészedne a sok bársonykárpit, és megrongálódnának az értékes műalkotások is.
(Borítókép: Roman Abramovics luxusjachtja, az Eclipse egy törökországi kikötőben. Fotó: Durmus Genc / Anadolu Agency via Getty Images)