A lengyel származású Antoni Porowski világsztárok felmenői után kutakodott, megismerve a lehető legkülönfélébb hagyományokat és emberi sorsokat. A tévés legújabb sorozatában többek között Florence Pugh múltjában vájkált, ahogy a széria kapcsán az Indexnek adott interjújában azt is felidézte, milyen emlékek fűzik Budapesthez.
Sokunk fejében megfordulhatott már, hogy felkutassuk felmenőinket, utánajárva, honnan is származhattak, milyen körülmények között éltek, illetve hogy az életmódjuk miben volt hatással arra, akik mi vagyunk ma. Ezt a kérdéskört járja körbe a National Geographic egyik új sorozata, a február 24-én a Disney+-on debütáló (a csatornán pedig március 2-től, vasárnaponként 16 órakor jelentkező) A világ ízei Antoni Porowskival – aminek egyik vezető producere maga Gordon Ramsay.
A hat epizódból álló szériát megfűszerezi, hogy mindegyik részben egy-egy hírességet láthatunk, pontosabban James Marsdent, Justin Theroux-t, Awkwafinát, Henry Goldingot, Florence Pugh-t és Issa Rae-t. Ezen személyek abban a tekintetben egy csónakban eveznek, hogy annak ellenére, hogy ismerjük pályafutásukat, azzal már kevésbé vagyunk tisztában, hogy az őseik által hogyan lettek azzá, akinek napjainkban mondhatják magukat. Sőt, ezt nemcsak hogy mi, de még ők sem tudják. A világ ízei Antoni Porowskival így elsősorban nekik ér fel egy érdekes utazással, amely során ellátogathatnak őseik földjére, hogy megismerjék családjuk és népük gasztronómiai gyökereit.
Az X-Men-filmekből ismert James Marsden esetében például Németországig, Justin Theroux-nál Olaszországig, Issa Rae-nél pedig egy királyi családig vezettek a szálak. Ahogy a sorozat több pontján is elhangzik, az otthon melegében készített ételeink sokkal többet elárulhatnak arról, kik is vagyunk valójában, mint hinnénk. Mivel minden egy családi recepttel kezdődik, ezen a nyomvonalon haladva a produkció arca, Antoni Porowski régi recepteket kutat fel, felgöngyölítve a legkedveltebb fogások történetét.
Ezzel együtt megismerteti a hírességekkel, honnan származnak a felmenőik, kitérve az akkori konyhai hagyományokra, illetve hogy milyen ételeket fogyaszthattak – amelyeknek ugyan némileg átgondolt változatait, de napjainkban is készítik. A produkció a kulináris kalandozás és a történelmi visszatekintés egy érdekes ötvözete, amiből mindamellett, hogy a néző is kap útravalóul értékes gondolatokat, el is indíthatja benne a vezérhangyát, hogy hasonlóképp érdeklődjön a saját múltja iránt.
Mint említettük, a sorozat arca Antoni Porowski Emmy-díjas tévés, aki nem mellesleg lengyel felmenőkkel rendelkezik.
A kanadai Montréalban született, és többeknek lehet ismerős a Netflixen futó Queer Eye-ból, amelyben szakértőként van jelen – a műsor egymás után hatszor nyert ugyanabban a kategóriában az Emmy-díj-átadón, ezzel rekordot felállítva. Emellett Porowski a szintén a Netflixen megtalálható Easy-Bake Battle műsorvezetője és vezető producere, de több más alkotás és New York Times bestseller könyv fűződik még a nevéhez. Az A világ ízei Antoni Porowskival viszont egy új irányvonal a karrierjét illetően, amiben látszólag különösen otthonosan érezte magát. Hogy honnan jött a széria ötlete, és miképp élte meg a forgatást, arról egy videóinterjú keretében kérdezhettük őt. A tévés már a beszélgetés első perceiben egy érdekes történettel állt elő, miután megtudta, hogy Budapestről jelentkezünk.
Amikor legutóbb Budapesten jártam, 20 éves voltam, és a legjobb barátommal érkeztem, aki ott élt és nőtt fel. Nagyon sok abszintot ittam, ami ahhoz vezetett, hogy kopaszra borotváltam a fejem, majd küldtem erről egy videót a szüleimnek
– idézte fel, hozzátéve, tetszett neki a magyar főváros, különösen a libamáj: „Lenyűgöző volt. Főleg az építészet, de az emberek is nagyon kedvesek voltak. Hosszú idő eltelt már azóta, pont 20 év, úgyhogy ideje újra odautaznom”.
A sorozathoz fűződő érdekességekre rátérve Porowski kiemelte, már régóta tervezett egy hasonló műsort, ám a kezdetleges tervei, amelyekkel a produkciós cégeknél házalt, még köszönőviszonyban sem voltak azzal, amilyen a végső produktum lett. Mindez a National Geographickal való közös munkának a gyümölcse, s ezt az egymásra találást úgy jellemezte, mint egy randit, amin azt érzi az ember, tökéletesen összeillik a másikkal. Mint kiemelte, fontos volt számára, hogy emberi történeteket meséljenek el az ételeken keresztül, így a szériának köszönhetően a szerepeltetett hírességeket egy teljesen más megvilágításban láthatjuk. Ahogy megemlítette, ő is másképp tekint rájuk, mióta megismerte a múltjukat. Példaként említette Justin Theroux-t, akit már régóta barátjának mondhat, így sokat tud róla, de meg tudta lepni őt. Neki köszönheti, hogy végül egy örökbe fogadott kutyát választott házi kedvencnek, mivel Theroux elkötelezett támogatója az állatmentésnek.
Ezzel szemben Florence Pugh-val a forgatás előtt sosem találkozott, és csak annyit tudott róla, hogy tehetséges, és a főzés az igazi szenvedélye. Megjegyezve, a koronavírus-járvány alatt még az Instagram-oldalára is készített ilyen jellegű tartalmakat. A műsor készítése során viszont kiderült, hogy a kulináris élvezetek iránti vágyakozása, és az, hogy ennyire tiszteletben tartja és fontosnak érzi az ehhez köthető hagyományokat, egyfajta családi vonás.
A családja történelmét nézve világossá válik, hogy mivel az édesapjának éttermei vannak, már egy ideje az organikusságra és a fenntarthatóságra törekednek, nem pazarolnak élelmiszert. Megtudtuk azt is, hogy néhány generációval ezelőtt az étel nem volt könnyen elérhető a családnak. Rendkívül nagy szegénységben éltek. Tehát az ételek nem pusztán a túlélést jelentették a számukra, hanem azt is, hogy vállalkozásokat hozhassanak létre, és eltartsák a családjukat. Az ő története volt az egyik személyes kedvencem
– tette hozzá.
Porowski úgy fogalmazott, tekintve, hogy a műsor kedvéért több országba is ellátogattak, az ott szerzett tapasztalatok ráébresztették őt arra, hogy bár napjainkban az információáramlásnak köszönhetően könnyű tájékozottnak lenni, így is csak egy szűrt valóságot kapunk. Mint kiemelte, ráébredt arra, hányan élik meg a világ különböző pontjain szenvedésként a mindennapokat, és törekednek a jobbra, így örök optimistaként örül, hogy emlékeztették őt arra, kevésbé kéne stresszelnie a saját problémáin – amelyek ennek ellenére szintén nem jelentéktelenek. Az Emmy-díjas tévést arról is kérdeztük, a sorozat hatására ég-e benne a vágy, hogy hasonlóképp felkutassa a saját felmenőit, amire úgy felelt:
Azzal tisztában vagyok, hogy a nagyapáim koncentrációs táborban voltak a háború alatt, illetve az apukám édesanyja harcolt is, de ennél többet nem tudok, ahogy a dédszüleimről sem. Bár azt hittem, kenem-vágom a lengyel konyhát, és eléggé ismerem az ételeket, de a történelmüket már nem. Miért eszünk pirogot? Miért annyira fontos nekünk a káposzta? Sok felfedeznivaló van még
– jelentette ki, abban reménykedve, hogy amennyiben készül következő évad, abban felgöngyölíthetik az ő múltját is.
Tekintve, hogy a sorozat angolul a No Taste Like Home with Antoni Porowski címet viseli, aminek első fele szabad fordításban azt jelenti, hogy az otthoni ételeknek, amelyekhez érzelmek is kötnek minket, párjuk nincs, a tévésnél arról érdeklődtünk, neki milyen ízvilágok juttatnak eszébe olyan emlékeket, amik komfortérzetet adnak.
Bár mi sosem készítettünk otthon pirogot, a piacon mindig vettünk belőle. Amikor egy hosszú iskolai nap és egy úszóedzés után hazamentem, majd befaltam egy tál húsos pirogot, aminek a külseje ropogósra volt sütve, mellé tabbouleh-t, sok hagymát és tejfölt, az maga volt a mennyország
– idézte fel.