Kissé szürreális, bohém, olykor komolyan vehetetlen, de mindenképp emlékezetes koncerttel búcsúzott Cyndi Lauper a magyar közönségtől február 19-én a Budapest Arénában tartott koncertjén. Ahogy arról a korábbiakban beszámoltunk, az amerikai énekesnő a Girls Just Wanna Have Fun névre keresztelt turnéja kapcsán látogatott el a magyar fővárosba, ahol először és utoljára lépett fel, mivel a koncertsorozatot követően már nem indul világturnéra. Hogy miért, arról ő maga számolt be lapunknak, kifejtve: „Annak ellenére, hogy jelenleg elég erősnek érzem magam, már nehezen birkózom meg a világ körüli turnékkal járó repüléssel, autózással, meg az a sok kontinens.” Bár Lauper 1986-ban futólag már járt Magyarországon, a hazai közönség szeretetét eddig nem élvezhette, ahogy a magyarok sem kaphattak még egy szeletet sem a szabadlelkű énekesnőből. Az előadó ugyanakkor nem szúrta ki a rajongók szemét egy szelettel, egyből egy egész tortát vágott az arcukba – képletesen értve. 

Mint ismert, Lauper a Girls Just Wanna Have Fun turnén több vendégelőadót is szerepeltet, és míg az amerikai állomásoknál előre bejelentették, melyik városban ki lesz az előzenekar, addig az európaiaknál csak a találgatás maradt. Ezen előadók között szerepelt egyébként Aly and AJ, Daya, Gayle, Elle King, Rêve és Tones And I. Budapestre viszont egy amerikai producert, Tracy Youngot hozta magával, aki 2020-ban egy Grammy-díjat vihetett haza Madonna I Rise című dalához készült remixével – ő lett az első női producer, akinek a legjobb remix felvétel kategóriában sikerült nyernie.

A producer este nyolc környékén lépett színpadra, viszonylag egyszerű vizuállal, igazából csak nonfiguratív ábrák jelentek meg mögötte a képernyőn – a Winamp korszakát idézve. Zenei értelemben az általa játszott, inkább fesztiválokra való elektronikus stílus eltért attól a rock and roll életérzéstől, ami a produkcióját követte. A közönség soraiban ülők közül egyesek nem is tudtak azonosulni ezzel a műfajjal, holott könnyen a 70-es évek végére, a Studio 54-be tudta képzelni magát az ember tőle, ahol a legvadabb bulik zajlottak. Young olykor a pult mögül kilépve igyekezte tapsra bírni a rajongókat, azt az érzetet keltve, mintha egy illuminált állapotban lévő nagynéni lenne, aki utoljára maradt talpon a családi születésnapi mulatságon, és próbálja táncra bírni a még ébren lévő rokonokat. A kísérletei néha össze is jöttek, de már az megmosolyogtató volt, ahogy láthatóan örömmel töltötte el őt a tömeg látványa.  

Köszöntötte a magyarokat

Tracy Youngot követően este kilenc óra után robbant be a színpadra Cyndi Lauper a She Bop című dalával. Mögötte a harmonikaajtóra hajazó LED-falon régebbi felvételek voltak láthatóak róla, a rajongókat pedig szivárványszínű konfettiben fürösztötték meg, amint színpadra lépett két vokalistából, két gitárosból, két dobosból és egy billentyűsből álló bandájával – akik mind fekete-fehér ruhába voltak öltözve. Ekkorra már a szabadon hagyott szektorokban szinte az összes hely elkelt, sokan voltak kíváncsiak az énekesnőre, aki kékes-zöldes parókával és fekete-szürke csillámos szerelésben jelent meg. Lauper az első számot követően a telefonjáról Google Fordítóval olvastatta fel, hogy:

Sziasztok budapestiek!

Ezután arról beszélt, bár nem tud magyarul, reméli, hogy értik, amit mond, mivel a magyarok rá vannak szorulva arra, hogy két nyelvet beszéljenek. Azt is kifejtette, teljesen megfeledkezett arról, hogy 1986-ban már járt nálunk, majd a magyarokat méltatta, arról beszélve, nekünk van a legszebb fővárosunk. Mint kiemelte, nagy inspirációt adtak az Amerikába került magyarok, akiknek még a zenéje is eljutott a tengerentúlra. A koncert egy másik pontján szintén a Google Fordítót hívta segítségül, hogy szóljon a hazai közönséghez, de akkor nem működött neki, így inkább angolul kommunikált – a rajongók biztatására, akik bekiabáltak neki, hogy értik, amit mond.

A padlóból mászott elő

Lauper a koncerten személyes történetekkel is előállt, mesélt a gyerekkoráról, arról a környékről, ahol élt, és hogy egyik szomszédja, Sally ihlette a Sally's Pigeons dalt. Felemlegette a 2019-ben elhunyt Allee Willist, akivel a Who Let in the Raint szerezték együtt, amelyben először merte elmondani a történetét. Viccelődött azon, hogy senki ne legyen a férje menedzsere, mert az olyan mintha valakit a férje tanítana meg vezetni. Kitért arra, hogy mindenkinek megvan a saját sztorija, de az életünk sok fejezetből áll. Úgy fogalmazott, mindig is azokról a nőkről akart énekelni, akik jelen voltak a gyerekkorában, ha esetleg a nők elfelejtenék a múltjukat. Sőt, azt is kijelentette, fiatalon nem akart mást, minthogy ugyanaz a szabadság illesse meg őt, ami a férfiaknak is megadatott. 

Az énekesnő energiáját és szabad szemléletét pedig még a fiatalok is megirigyelhetnék, mivel úgy ugrálta végig a koncertet, mintha legalább 30 évvel fiatalabb lenne. Hol átöltözött, parókát váltott, sőt még a színpad padlószerkezetéből is kimászott egyszer piros ruhát, sárga tüllöket és hajkoronát viselve. Ekkor éppen a bandatagok örömzenéltek – ugyanis több szegmenst is hagytak nekik arra, hogy kibontakozhassanak –, akikhez csatlakozva Lauper a nyakába vett egy mellvértre hasonlító fém szerkezetet, amit meg tudott szólaltatni. A közönség hirtelen nem tudta, hogy koncertre vagy egy stand up előadásra jött, mivel Lauper képes volt olyan abszurd helyzeteket teremteni, amiket alapvetően nem látni egy efféle zenei rendezvényen. A Money Changes Everything dal végén például a földön fetrengve énekelt, majd egy jót hemperegve hirtelen felpattant.

Ezek a jelentek azzal kapcsolatban is elgondolkodtatták az embert, hogy a zeneipar vajon képes lesz-e kitermelni a Lauperhez hasonló karakteres, igazi egyéniséggel rendelkező előadókat, akik még 70 éves koruk felett is relevánsak tudnak maradni. Az énekesnő ugyanis hiába az eltelt évtizedek, ízig-vérig bohém maradt, az előadásmódja pedig elvitte az egész show-t, így mit sem törődtünk azzal, ha épp nem úgy találta el a hangokat, ahogy kellett volna. Mind az öltözéke, mind a LED-falon megjelenő vizuális elemek az önfeledt 80-as évek hangulatát idézték, mintha egy tinidiszkóba csöppentünk volna. A nosztalgia mellett a humor szintén átjárta az előadását, például azzal viccelődött, hogy megkérdezte az egyik divattervezőjét, Christian Sirianót, aki a turnéra készítette a ruháit, mi lesz akkor, ha túlságosan beleéli magát a rock and rollba. Erre Siriano úgy felelt: „The gays want drama”, azaz „A melegek a drámát akarják”. Kiszólt a közönség soraiban lévő fiataloknak is, mikor a vörös zakóját levetve egy szál fekete kombinéban állt a színpadon: 

Nyugi gyerekek, nem mutatok semmi olyat, amit nem szabadna látnotok.

Hasonlóan vicces képsorokat eredményezett, amikor Lauper a színpadról levonulva elment átöltözni, ám mindezt egy kamerával kísérték. Míg ő próbált kommunikálni a rajongókkal, feljavították a sminkjét, parókát raktak rá, fixáló sprayt fújtak az arcába, illetve egy tál ételt dugtak az orra elé, amikor arról beszélt, mit fog enni a show után – csak éppen nem kért belőle. 

Ha megemlítjük Cyndi Lauper nevét, valószínűleg szinte mindenkinek a Girls Just Wanna Have Fun, a Time After Time vagy a True Colors jut eszébe, amelyek a legismertebb slágerei, így csak a koncert legvégén került rájuk sor. A fellépés első szakaszában felcsendülő nótákkal inkább a hardcore fanok lehettek képben, de ez nem vont le a produkció értékéből, mivel az énekesnő előadásmódja vitte a pálmát. Sosem lehetett tudni, hogy épp mit fog előhúzni a kalapból. A Shine című dala alatt még az álló közönségen is végigsétált, hogy egy másik színpadon fejezze be a koncertet. A True Colors alatt egy szivárványszínű kendőt lebegtetett, a Time After Time-nál igazi vakusereg jelent meg az arénában, a teljes megőrülés viszont a Girls Just Wanna Have Funnál következett, ami méltán a legnépszerűbb szerzeménye. Bár Lauper először és utoljára lépett fel Budapesten, úgy búcsúzott, a következő fejezetben találkozunk, és merjük remélni, hogy így is lesz. 

(Borítókép: Cyndi Lauper 2025. február 11-én Londonban. Fotó: Simone Joyner / Getty Images)