A tavaly ősszel Londonban megnyílt Marilyn Monroe-kiállításon jártunk, ahol a színésznő személyes gyűjteményéhez tartozó holmikat állították ki. Köztük ikonikus ruhadarabjait és kedvenc kozmetikai termékeit, amelyek éppenséggel egy magyar bőrgyógyász készítményei voltak.
Egy szempillantás alatt veszett oda egy élet 1962. augusztus 4-én, amikor a 36 éves amerikai színésznőt, Marilyn Monroe-t holtan találták az otthonában. A hivatalos jelentés szerint gyógyszer-túladagolás következtében hunyt el, és az sem titok, hogy élénkítő amfetaminokat, nyugtató barbiturátokat és altatókat szedett éveken át, ezek közül utóbbi volt a legveszélyesebb. A halála előtti hónapban ráadásul annyira rossz állapotba került, hogy keverte az alkoholt az altatóval. Hogy idáig jutott, azért részben zátonyra futó párkapcsolatai voltak felelősek, illetve sanyarú gyermekkora.
Mint ismert, az ünnepelt szexszimbólum összesen tíz nevelőotthonban élt, és két évet töltött árvaházban. Később nevelőszülőkhöz került, miután édesanyja ideggyógyintézetbe költözött, így négy évig volt egy gyámja.
Nem hívom magam árvának. Lelencként nőttem fel. Igen, nem szoktam hozzá a boldogsághoz. Sosem számítottam a boldogságra
– emlékezett vissza egykor a színésznő.
A folytonos ide-oda költözés olyan érzéseket keltett benne, mintha nem kellene senkinek, és csak púp lenne az őt körülvevő emberek hátán. Ez egyébként az egész életét végigkísérte. Felnőttként is csak kihasználták – köztük a Kennedy fivérek –, de annak ellenére, hogy családra és társaságra vágyott, idegen érzés volt számára az, hogy szeretik, ahogy félt az elhagyatottságtól is. A Norma Jeane Mortenson néven született Marilyn Monroe jelensége az 50-es években igazi szenzációnak számított, ami részben titokzatosságának volt köszönhető. Megvolt benne az a plusz, ami akkoriban hiányzott a többi színésznőből, így egy csapásra sikerült hírnévre szert tennie.
Leginkább a Hogyan fogjunk milliomost? és a Van, aki forrón szereti című filmekben való alakításai maradtak emlékezetesek, de legalább ekkora hatást tudott elérni a divatiparban egyedi stílusérzékével, aminek lenyomata örökségül megmaradt. A színésznő sírja a Los Angelesben lévő Pierce Brothers Westwood Village Memorial Park & Mortuary temetőben található, amit szinte az év minden napján virágok lepnek el, ez is hűen érzékelteti, mekkora tiszteletnek örvend még mindig.
Monroe emlékére az elmúlt évtizedekben több kiállítás is nyílt már külföldön, ám egyik sem ér fel ahhoz, ami tavaly ősszel érkezett meg Londonba. A színésznő személyes tárgyai negyven éven át voltak elzárva a világ elől, melyeket a Los Angeles-i Julien's és a New York-i Christie's aukciósházakhoz kerülve állíthattak ki a brit fővárosban. Az április 25-ig még megtekinthető kiállításon az Index is megfordult, és egy igen hullámzó utazásban lehetett részünk, ami szomorú véget ért.
A kiállításon egészen gyermekkorától kísérhetjük végig a kis Norma Jeane Mortenson felcseperedését, akiről mutatnak gyerekkori fotókat, általa írt leveleket, illetve aláírt képeket. A színésznő már fiatalon érdeklődött a divat iránt, így a személyes gyűjteményében olyan rajzokra bukkantak, amiket ő maga készített. Az ismertté válásának első lépcsőfokát jelentették a modellmunkák, amelyekről kifizetési csekkeket mutattak be (például az Abercrombie & Fitch céggel dolgozott együtt). Sőt, a magángyűjteményéből több könyv került elő, köztük Joshua Leth Liebmann Piece of mind és Theodore Raper The Roots of American Communism című kötetei. Egyes szépészeti eszközeit szintén kiállították, például a szemmaszkját, a hajcsavaróit, a használt szemceruzáit, illetve arcápolási termékeit.
Utóbbiak azért különösen érdekesek nekünk, magyaroknak, mivel Erno Laszlo (László Ernő) kozmetológus kencéi voltak a kedvencei. A világhírű bőrgyógyász még 1897 nyarán született a jelenleg Szlovákiához tartozó Nyitrazsámbokréton, és a Budapesti Tudományegyetem Bőrgyógyászati karán doktorált. A modern bőrgyógyászat atyjának tartott Max Joseph mellett tanulhatta ki a szakma rejtelmeit, és célja volt, hogy olyan készítményeket alkosson, amelyek nem pusztán elfedik a bőrhibákat, hanem helyre is állítják a bőrt. Világhírnévre azután tett szert, hogy a Habsburg-dinasztiához tartozó Stefánia hercegnő aknés arcbőrét kezelte eredményesen, majd Gombaszögi Frida színésznő arcán lövedék okozta vágásokat tüntetett el a termékeivel.
1939-ben New Yorkba költözve alapította meg az Erno Laszlo Institute-ot, és készítményeivel kifejezetten a társadalom felsőbb rétegét célozta meg. Grace Kellytől, Greta Garbótól, Katherine és Audrey Hepburntől kezdve Jackie Kennedyn, Madonnán és Stingen át Diane Keatonig sok híresség tartozott az ügyfélkörébe. Hasonlóan kiváltságosnak mondhatta magát Marilyn Monroe is, aki úgy fogalmazott:
Erno Laszlo nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is meggyógyította
– és nem mellesleg halálát követően az éjjeliszekrényén is a magyar kozmetológus termékeit találták meg.
Az amerikai színésznő holmijai közül talán a legértékesebbek az utókor számára azon öltözékei, amelyeket bizonyos nyilvános eseményeken viselt. A kiállításon megtekinthető ikonikussá vált szaténköntöse, fekete koktélruhája, illetve az a fekete garbó-fehér nadrág párosítás, ami a Life magazinban megjelent cikkhez készült fotókon látható rajta – a lap ezen száma egy nappal a halála előtt jelent meg. Mindezek mellett több másik, hétköznapibbnak mondható ruhadarabját is kiállították, egy blúzát, a fekete bársonyövét, a kendőjét, a napszemüvegét és olvasószemüvegét. Sőt, még az általa egykor használt Christian Dior harisnyáját is.
Mint ismert, Monroe több mint másfél évig volt Joe DiMaggio baseballjátékos felesége, de annak ellenére, hogy a házasságuk rövid ideig tartott, a színésznőhöz kerültek olyan tárgyak, amelyek a sportolóhoz köthetőek. A kiállított relikviák között helyet kapott az a bőrönd, amellyel Monroe a nászútjukra ment – a monogramja, vagyis az MM is bele van vésve. Ezenfelül előkerült a férfi borotválkozószettje, egy baseballütő, amit aláírt, illetve az American League szezonbérlete.
Ugyanakkor akadtak olyan holmik, amelyekkel kapcsolatban nem feltétlen értettük, miért annyira jelentősek, hogy kiállítsák őket. Legyen szó akár a Monroe házából előkerült evőeszközökről, a konyhai kiegészítőkről vagy a brentwoodi otthonában lévő csempék néhány darabjáról – ezzel szemben az első szakácskönyve már annál érdekesebb látványt nyújtott. Értetlen tekintettel fogadtuk azt is, amikor megláttuk a Hétévi vágyakozás című filmben Monroe kezében feltűnő ventilátort a kiállítás egy pontján, majd a Hogyan fogjunk milliomost? produkcióban használt asztali lámpát – amelyeknek nem sok közük volt a színésznőhöz.
A kiállításon a filmes relikviákból sincs hiány, mivel bemutatják a Szőkék előnyben, a Hogyan fogjunk milliomost? és a Van, aki forrón szereti eredeti forgatókönyvét. Utóbbinak megtekinthető a produkciós költségeket elszámoló dokumentuma is, amelyből kiderül, hogy 2,8 millió dollárra rúgtak a kiadások. E tárgyaktól már igencsak felcsillant a szemünk, különösképp, amikor megpillantottuk Monroe végrendeletének eredeti változatát, és a legendás Warner Bros.-kulcsot, amit anno minden színész megkapott, aki leszerződött a filmgyártó céggel. Ritkaságnak számít az 1960-os Oscar-gála menetrendjét tartalmazó dokumentum is – amelyen nem mellesleg a Van, aki forrón szereti hat kategóriában volt jelölve, de végül csak egy aranyszobrot kapott – és Monroe utolsó tagsági kártyája, ami a 34. Oscar-gálára szólt.
A színésznő az 1962-es díjátadón még részt vehetett, mielőtt életét vesztette, illetve ebben az évben énekelt az akkori amerikai elnöknek, John F. Kennedynek a születésnapján. Az erre az alkalomra szóló egyik jegyet és annak a beszédnek a leiratát is megtalálták, amellyel a volt vezető felkonferálta Monroe-t. Itt még nincs vége, mivel a szexszimbólum útját élete során számtalan alkalommal keresztezték hírességek. 1956-ban például II. Erzsébet királynő meghívására érkezett az Egyesült Királyságba – a meghívót szintén kiállították –, illetve együtt jachtozhatott Frank Sinatrával, akinek a telefonszáma szerepelt a kiállított telefonkönyvében, ahogy az egyik sapkája is.
A bemutatott tárgyak és egykor élettel teli holmik között barangolva érdekes ívét vehettünk észre a kiállításnak. Azzal együtt, hogy igyekezték kihangsúlyozni, Monroe milyen körülmények közül indult, és hogyan kereste egész életében a boldogságot, attól a ténytől sem tekintettek el, hogy bár sok csalódáson ment keresztül, a leghőbb vágya végtére is teljesült. Az a szeretet és törődés, amit anno az édesanyjától és az életében megjelenő férfiaktól nem kaphatott meg, a halála óta vadidegenektől érkezik, jelentősen túlnőve rajta és hírnevén. Marilyn Monroe iskolapéldájává vált annak, a férfiak kapzsisága milyen hatással lehet a nőkre, ahogy a show-biznisz árnyoldalaiból is kijutott neki, sajnos túl sok is.
(Borítókép: Marilyn Monroe egy film forgatása közben 1950 körül. Fotó: Smith Collection / Gado / Getty Images)