Az énekesnő egy dokumentumfilmmel kedveskedett a közönségének a 40. születésnapja alkalmából, aminek premier előtti vetítésén az Index is ott lehetett. Az eseményt követően arról beszélgettünk az előadóval, hogyan viszonyul a kerek évfordulóhoz.
Még a 2000-es évek elején ismerhette meg az ország Tóth Verát a Megasztár legelső évadából, amelyet sikerült is megnyernie. A Tapolcán született énekesnő tehetségére már óvodáskorában felfigyeltek, így a szülei zenei tagozatos általános iskolába íratták. A középiskolában egyik tanára egyengette útjait, majd Völler Adél stúdiójához kerülve már profi énekesektől tanulhatta el a szakma rejtelmeit. Tizennyolc éves volt, amikor édesanyja a tudtán kívül jelentkezett a nevében a Megasztárba, amelynek első élő adásában Cserháti Zsuzsa egyik dalával, a Hamu és gyémánttal indult – 2012-ben egy Cserháti Zsuzsa-emlékestet is tartott.
A műsort megnyerve kezdődött el a karrierje, és szinte az ország szeme előtt nőtt fel. Eddig négy lemeze jelent meg, az utolsó 2010-ben, és az elmúlt években gyakran zenélt együtt a Budapest Jazz Orchestrával – ahogy a gasztronómia is fontos szerepet játszik az életében. Az énekesnő a közelmúltban főképp látványos fogyása miatt került rivaldafénybe. Ennek kapcsán egy interjúban úgy fogalmazott: még keresi önmagát, de úgy érzi, a közönség ebben nem támogatja. Tóth kiemelte, az emberek nincsenek felkészülve rá, hogy változik, és nem is tudják feldolgozni ezt. Ezzel együtt arra kért mindenkit, hagyjanak neki időt arra, hogy rájöjjön, mi áll neki jól, és mi nem.
Tény, hogy az előadó eddigi pályafutása során mindig képes volt a megújulásra, ám idén nagy mérföldkőhöz ért. Mint ismert, március 3-án töltötte be 40. életévét, illetve idén ünnepli pályafutásának 20. évfordulóját, amelynek apropójából egy zenei dokumentumfilmet készítettek a budapesti Ludwig Múzeumban. A TÓTH VERA X NEMES MÁRTON – Múlt – Jelen – Jövő címet viselő produkciót Nemes Márton Techno Zen-kiállításának művei között rögzítették, amelyekkel a 60. Velencei Képzőművészeti Biennálén képviselte hazánkat. A céljuk az volt, hogy hangsúlyozzák, „a különböző művészek közös munkája előre tekintést, fejlődést hoz a kultúrában, és lelki, érzelmi síkon is jó hatásai vannak”. Az elkészült dokumentumfilmben Dés László zeneszerző, Hrutka Róbert zeneszerző, Kalmus Felicián csellóművész, László Attila jazz gitárművész, illetve Mujahid Zoltán, Kiss Tibor és Pásztor Anna énekesek is szerepelnek, akik mind kötődnek valamilyen szinten Tóth Verához. A produkció – amit az Ambient Pictures által Tuza Norbert rendezett – az előadó munkásságát öleli fel, premier előtti vetítésén pedig az Index is ott lehetett a Ludwig Múzeumban.
Érdemes leszögezni, hogy nem egy klasszikus értelemben vett dokumentumfilmről van szó, amelyben csecsemőkortól mutatják be az adott művész életét, hanem sokkal inkább egy megszólalókkal tarkított koncertfilmről. Az alkotást már önmagában színessé teszi, hogy a forgatás Nemes Márton Techno Zen- kiállításának művei között történt, amiből már mi is kaphattunk egy ízelítőt korábban. A film nézése közben pedig könnyen olyan érzése támadhat az embernek, mintha az énekesnő nappalijában ülne, aki sorjában szedné elő azokat a videókat, amiket a barátainak készített, így egyáltalán nem egy hagyományos előadó-néző viszony uralkodik. Mindez nem kizárólag a produkciónak, hanem Tóth Vera személyiségének is köszönhető, akinek nem esik nehezére egy olyasfajta intim légkört teremteni, aminek a buborékában fürdőzik a néző. Pásztor Anna, az Anna and the Barbies énekesnője ezt úgy fogalmazta meg a filmben, hogy:
Ő az a kőműves, aki a zenei műfajok között megpróbál hidat verni.
Ahogy arról az énekesnő a vetítést megelőzően beszámolt, körülbelül másfél hónappal ezelőtt találta ki, hogy a 40. születésnapjára szeretne egy maradandó ajándékot készíteni a közönségének. Ezzel együtt pedig egy olyan előrelátó alkotást létrehozni, aminek van üzenete a következő generáció számára, akik zenével vagy művészettel szeretnének foglalkozni. Hozzátette, kis lélekmorzsákat próbál átadni ebben az értékvesztett világban, de úgy érzi, nagyon nehéz az emberek figyelmét felkelteni, így néha ehhez pluszdolgokat kell csinálni.
Néha azt érzem, hogy nem elég csak úgy szépen énekelni. Az embert önmaga miatt szeretik, de pont ez az illúziója ennek az új világnak, hogy valamit produkálnod kell állandóan, hogy elfogadjanak
– fejtette ki.
Elmesélte azt is, hogy barátjával, Nemes Mártonnal való együttműködése akkor pattant ki a fejéből, amikor tavaly decemberben a képzőművész meghívta őt a kiállítására a Ludwig Múzeumba, aznap pedig épp a Müpában koncertezett. Felidézte, a fellépést követően a kiállításon a művek között talált nyugalomra, de végül csak januárban jutott eszébe a koncertfilm lehetősége. Tóth elmondása szerint nem szerette volna, ha „egomutyizásba” megy át a film, sokkal inkább azt akarta bemutatni, hogy az ő és Nemes szemüvegén keresztül hogyan jelenik meg a világ. Úgy fogalmazott, szeretnék átadni a múlt, a jelen és a jövő kapcsolódását a zene és a kortárs művészet által, és éreztetni, mennyire fontos, hogy összefogjanak a művészek, és hidakat építsenek egymás között. Az énekesnő elmondta, ezt a felfogást bárki átültetheti a saját életébe, mivel a legfőbb üzenetük az, hogy nyitottan kell állni a másik felé, és nem hagyatkozni az előítéletekre.
Azt próbálom elérni, hogy ezek a kapcsolódások könnyebben menjenek végbe, a közönségeink beszélgessenek egymással, és oldódjanak fel a klikkesedések, amelyek a szakmánkon belül vagy akár a művészetek között vannak
– mondta, megemlítve, a dokumentumfilm március 9-én a Petőfi TV-n 21 órától is látható lesz.
A vetítést követően az Index is feltett néhány kérdést az énekesnőnek, akinél elsősorban afelől érdeklődtünk, hogyan viszonyul a kerek évfordulóhoz a születésnapjával kapcsolatban. Úgy fogalmazott, eddigi 20 éves pályafutása alatt arra próbálta ösztönözni az embereket, hogy hallgassanak zenét, járjanak kiállításra, hozzátéve, elpalástolta a saját fenntartásait a 40. születésnapját illetően.
Minden nőnek van egy érzése a 40-nel kapcsolatban, aminek a súlya attól függ, hogy mennyire vagy rendben magaddal. Én rendben vagyok magammal, így teljesen átlagosan állok hozzá. Bár nagy amplitúdókkal élem meg, fentekkel és lentekkel, de alapvetően ilyenkorra érkezik meg az ember, ekkorra szüli meg saját magát, és kezd el az alapján élni, hasznosítva azokat a tapasztalatokat, amiket az elmúlt 20-30 évben szerzett. Ez egy baromi tanulságos és érdekes korszak, de nem az tölti ki a napjaimat, hogy azon sírdogáljak, hogy múlik az idő, ezt sajnos el kell fogadni
– tette hozzá.
Az előadó elmondása szerint a karrierjét illetően arra a leginkább büszke, hogy soha nem tért le arról az útról, hogy a minőséget és a magas színvonalat képviselje a művészetben: „Lehetne már három budai villám a hegy tetején, de nálam ez nem a pénzről szól, hanem arról, hogy hiszek a zenében, és abban, hogy van egy teremtő ereje. Azt is szerettem volna átadni a filmben, hogy amikor összefogunk mi, művészek, abból egy csoda lehet”. Tóth megjegyezte, ha hiszünk a művészetünkben, azzal sok kapu nyílhat meg előttünk, viszont ahhoz, hogy valaki a saját stílusát tudja közvetíteni a közönség felé, először a saját magába vetett hitét kell gyakorolnia és megszilárdítania. Ha ez nincs meg, és valaki nem önazonos, akkor nem fogja megtalálni a helyét a világban.
(Borítókép: Tóth Vera 2025. március 2-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)