A Fővárosi Törvényszék tavaly  kihirdetett ítéletével Sófi Gyulát bírósági vagy hatósági eljárásban elkövetett vesztegetés bűntette és hamis tanúzásra felhívás bűntette miatt 2 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, valamint 3 év közügyektől és 5 év szakértői tevékenység foglalkozástól eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A Fővárosi Ítélőtábla közleménye szerint az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint 2019-ben szexuális erőszak bűntettének gyanúja miatt nyomozás volt folyamatban egy olyan ügyben, amelyben a feljelentő azt állította, hogy kiskorú gyermekét annak édesanyja és ismeretlen személyek 2017-ben szexuálisan zaklatták. A feljelentéshez becsatoltak egy igazságügyi orvosszakértői és gyermekpszichiáteri egyesített szakvéleményt, amelyet a vádlott – aki egy pszichiátriai osztály osztályvezető főorvosa, egyben igazságügyi szakértő –, valamint az ő szakértőtársa készített. A szakvélemény szerint a kiskorú sértett személyes vizsgálata során a szakértők arra jutottak, hogy a gyermekkel szemben korábban akár szexuális abúzust is elkövethettek.

Ezt követően a feljelentő jogi képviselőjének indítványa alapján a nyomozóhatóság a kiskorú sértett pszichológiai vizsgálatára kirendelt egy másik igazságügyi pszichológus szakértőt, aki egyébként a vádlott munkatársa volt. A gyermek vizsgálatát követően a terhelt felhívta a kollégáját és a fenti eljárásról érdeklődött nála. Amikor a szakértő közölte a vádlottal, hogy a feljelentésben foglalt állítások szerinte nem állják meg a helyüket, a terhelt megkérdezte, hogy esetleg ki lehet-e hozni mást a történetből? A nemleges választ követően a vádlott pár nappal később ismét megkereste kollégáját és jelezte neki, hogy az édesapának sokat megérne, ha valótlan tartalmú szakvélemény benyújtásával igazolnák a feljelentésben foglaltakat, vagyis azt, hogy a kisfiút szexuálisan zaklatták. Eközben a vádlott egy papírlapra ráírta azt, hogy „1–2 millió”. A felajánlott előnyre a pszichológus szakértő nem reagált.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg a vádlott felmentésért, védője az egész ítélet ellen, elsősorban felmentésért, téves jogi minősítés miatt jelentett be fellebbezést.

A teljeskörű felülbírálat eredményeként az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyben minden lényeges bizonyítékot beszerzett, és azok okszerű mérlegelésével helyesen állapított meg terhelő ítéleti tényállást a vádlott tagadásával szemben. A bizonyítékszegény ügyben a vádlott bűnösségét kétséget kizáróan alátámasztotta a munkatársa tanúvallomása, akinek a szavahihetőségét az ügyben kihallgatott tanúk is alátámasztották.

Ugyanakkor az ítélőtábla mellőzte a hamis tanúzásra felhívás bűntettének megállapítását, mert a vesztegetési cselekmény az említett bűncselekménnyel csupán úgynevezett látszólagos halmazatban áll. A vádlott által megvalósított bűncselekményeket egységesen vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban bűntetteként minősítette és a halmazatra történő utalást mellőzte.

A jogi minősítés megváltoztatásával a büntetési tételkeret felső határa 3 évre csökkent. Az időmúlásra, melynél az elsőfokú ítélet kihirdetése óta eltelt időt is figyelembe kell venni és a vádlott büntetlen előéletére tekintettel az ítélőtábla az elsőfokon kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát 2 évre enyhítette, melynek végrehajtását – a törvényi maximumot jelentő – 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A felfüggesztett szabadságvesztés mellett közügyektől eltiltás nem szabható ki, ezért a másodfokú bíróság az erre vonatkozó rendelkezést mellőzte, ugyanakkor a vesztegetéssel érintett ügy tárgyi súlya miatt a foglalkozástól eltiltás tartamának enyhítésére nem látott lehetőséget.

Dr. Sófi Gyula az Indexnek megküldött nyilatkozatában jelezte, hogy kizárólag az igazságügyi szakértői feladatok teljesítésére vonatkozik az ötéves eltiltás, gyermekpszichiáterként továbbra is dolgozhat, amivel évente nagyjából ezer gyermeknek segít.