Az igazi Carrie Bradshaw, azaz Candace Bushnell, aki megalkotta a Szex és New Yorkot, szerda este szinte telt ház előtt lépett színpadra az Erkel Színházban, ahol a kötet és saját életének olyan érdekességeit elevenítette fel, amelyeket korábban még nem hallhattunk.
Március 19-én Budapesten, az Erkel Színházban tartott előadást Candace Bushnell, a Szex és New York megálmodója, aki True Tales of Sex, Success, and Sex and the City című műsorát hozta el a magyar fővárosba. Mint ismert, az írónő 19 éves volt, amikor New Yorkba költözve előbb egy gyerekeknek szánt történetet adott el a Simon & Schuster kiadónak – ami végül meg sem jelent –, majd szabadúszó újságíróként próbált helytállni éveken keresztül. 1993-ban aztán a The New York Observer magazinba kezdett el írni, ahol lett egy saját rovata Sex and the City címmel. Bushnell arról vált ismertté, hogy humoros formában írt a saját és a barátai párkapcsolati tapasztalatairól, amelyek akkora sikert arattak, hogy 1997-ben egy könyvet adtak ki ezen sztorikból.
A Szex és New York-univerzum 1998-ban bővült még tovább, amikor elstartolt az ugyanezen néven ismert sorozat, amelyből hat évad készült – Sarah Jessica Parkerrel (Carrie Bradshaw), Kim Catrall-lal (Samantha Jones), Cynthia Nixonnal (Miranda Hobbes) és Kristin Davisszel (Charlotte York Goldenblatt) a főszerepben. A szériát aztán 2008-ban és 2010-ben két Szex és New York-film követte, és tervben volt egy harmadik is, amiből végül egy sorozat valósult meg És egyszer csak… címmel, amely 2021-ben debütált az HBO Maxon, a második évada pedig még 2023-ban. Bushnell viszont ez idő alatt sem lazított, és az alteregójának tartott Carrie Bradshaw-ról további könyveket írt Carrie naplója és Summer and the City címmel – de sok más bestsellerkötet is fűződik a nevéhez, amelyek kívül esnek a Szex és New Yorkon.
Még az év elején az Index készíthetett interjút az írónővel, aki többek között arról számolt be lapunknak, hogy karrierje kezdetén nem tudott könnyen kitörni az újságíró-skatulyából. Hozzátette, mindig is regényíróként hivatkozott magára, és csak a pénz miatt dolgozott újságíróként, így nem ez volt az, amit szívből csinált. Emellett beszélt arról is, hogy a Szex és New York főhőse, az alteregójának számító Carrie Bradshaw a sorozatban új irányt vett ahhoz a karakterhez képest, akit ő életre hívott, amit a televíziózás természetével magyarázott. Ugyanakkor elismerte, hogy sok az átfedés a széria és a saját múltja között, így a produkciókban látható szereplők is valós személyekről lettek mintázva, köztük Mr. Big és Samantha. Ám hogy pontosan mit is lehet tudni Mr. Bigről – akiről már kiderült, hogy Ron Galotti, a Vogue, a GQ és a Vanity Fair egykori laptulajdonosa ihlette –, és milyen egyéb érdekességek kapcsolódnak a Szex és New Yorkhoz, arról az írónő szerda esti előadásán számolt be bővebben.
A színházterembe belépve egy puritánabb díszlet fogadta a nézőket, aminek szimplán az lehetett az oka, hogy nem kívánták elvenni a fő fókuszt az est lényegi elemeiről. A színpadon csak egy kanapé és néhány egyéb bútor, szék, italsarok, laptop, márkás szatyrok, illetve magas sarkú cipők voltak – utóbbiakról egyébként később kiderült, hogy az írónő saját darabjai. A látványosabb vizuális elemek így inkább a kivetítőn voltak láthatóak a régebbi időkből származó videókkal – illetve itt mutatták a magyar feliratot is, mivel angol nyelven folyt a műsor.
Bushnell szinte pontosan a kijelölt időpontban libbent a színpadra lila selyemruhában és rózsaszín magas sarkúban, majd adott egy kisebb ízelítőt abból, milyen történeteket hallhatunk tőle az előadás során – köztük, hogy minden barátnőjéről beleszőtt történeteket mind a Sex and the City rovatába, mind a könyveibe, elmondása szerint a legtöbbjük olyan volt, mint Samantha. Némi visszatekintést kaphattunk az írónő életéről is, egészen a gyerekkorától kezdve, így megtudhattuk például, hogy mindig is divatőrült és feminista volt, illetve harmadik osztályban egy könyv olvasása közben jött rá, hogy író akar lenni. Apja, Calvin L. Bushnell, aki az Apollo-program során használt léghűtéses hidrogén-üzemanyagcella egyik feltalálója volt az 1960-as években, viszont azt szerette volna,
ha hozzá hasonlóan ő is valamiképp meg tudja változtatni a világot.
Az előadás során Bushnell egy egész hosszú szegmenst szentelt annak, hogy felidézze a kis melléből adódó problémáit, amelyekre a fogamzásgátló sem nyújtott megoldást, mivel nem hatott a hormonjaira. Bár elmondása szerint fiatalon kifejezetten prűd volt, később a szöges ellentétévé vált a viselkedése. Ez egyébként az előadásából is átjött, mivel olyan közvetlen hangot ütött meg a nézőkkel, mintha csak a barátnőivel ült volna le koktélozni egy bárban. A szexuális kalandokban bővelkedő írónő nem félt előállni olyan történetekkel sem, hogy egyszer egy prostituálttal és egy férfival hármasozott, majd csak később derült ki, hogy utóbbi 50 évesnek hazudta magát, de a valóságban már 65 volt. Bushnell gátlást nem tűrő megszólalásai azt erősítették, hogy ne féljünk tabunak gondolt témákról beszélni, ahogy arra is kitért, nőként mennyire nehéz volt érvényesülni a Nagy Almában.
Ahogy az este folyamán elhangzott, az eredetileg a Connecticut megyében található Glastonburyben született írónő New Yorkba költözve próbált szerencsét, ám az áttörésre igen sokat kellett várnia. Hogy felfedezzék, még a legendás Studio 54 klubba is ellátogatott, amellyel kapcsolatban kijelentette:
Úgy hullott a kokain az égből, mint az aranypor.
Később ez az élmény szülte első cikkét, a How to act at a discót, amely 1979-ben jelent meg, de voltak próbálkozásai a Penthouse, a Ladies Home Journal és a Cosmopolitan magazinokkal is – utóbbiba főleg orgazmus témájú cikkeket írt. Az élet ugyanakkor nem volt fenékig tejfel New Yorkban, és Bushnell kifejtése szerint küzdött a megélhetésért. Egy garzonlakást bérelt, amelyben – mivel egy ágyat nem tudott megengedni magának – csak egy szivacs volt, amit egy svájci férfi adott neki kölcsön, majd két és fél hónap múlva visszakérte tőle. Úgy fogalmazott, olyannyira lecsúszott a lejtőn, hogy öngyilkos gondolatai támadtak, így pszichiáterhez kellett fordulnia, ám végül a barátnői húzták ki a csávából.
Egyikük ezer dollárt adott neki kölcsön, míg a másik egy új lakást intézett neki, így sínre került az élete.
Ekkor már beköszöntöttek a 90-es évek, amikor Bushnell a 30-as éveiben járt, és saját bevallása szerint csak a szex, a siker és a cipők jártak az eszében. Arról, hogy mennyi lábbeli van a birtokában, annyit árult el: „Több mint húsz, de kevesebb, mint Imelda Marcosnak.” Utalva a Fülöp-szigeteki elnök 95 éves feleségére, akinek a becslések szerint 3000 pár cipője lehet.
Bushnell végül akkor kezdhette el bontogatni szárnyait, amikor a The New York Observer magazinnál saját rovatot ajánlottak fel neki, amelyet Sex and the Citynek nevezett el, ahova a saját és a barátnői tapasztalatairól írt. Első írásai között volt például egy olyan cikk, amelyhez egy szexklubba látogatott el. Az anyagot a címlapon ráadásul egy olyan fotóval illusztrálták, amelyen egy szál fehér törölközőben látható egy szemeteszsákokkal teli útszakasznál ücsörögve. A sokadik történet után viszont, és különösképp amiatt, mert a szülei szintén olvasták a lapot, elérkezettnek látta az időt arra, hogy találjon magának egy alteregót: ő lett Carrie Bradshaw.
Ahogy kiemelte, akkoriban azoknak a nőknek, akiknek voltak álmai, le kellett mondaniuk a férfiakról, a házasságról, a pénzről és a gyerekekről, ám később a gyengébbik nem is egyre nagyobb befolyásra tett szert, ahogy a pénztárcájuk is vastagodott. Abban pedig, hogy a vágyaiknak mertek élni, nagy szerepet játszott az, hogy Bushnell cikkein keresztül azt érezték, nincsenek egyedül a problémáikkal. Az írónő segítő kezet nyújtott nekik, amire talán nem is gondolták volna, hogy szükségük van.
Mint arról a cikk egy korábbi szakaszában már említést tettünk, az köztudottá vált, hogy a Szex és New York-univerzum Mr. Bigjét Ron Galotti, a Vogue, a GQ és a Vanity Fair egykori laptulajdonosa ihlette, ám arról kevesebb információ állt eddig rendelkezésre, hogy fújta őt össze Bushnell-lel a szél. Az írónő visszaemlékezése szerint épp egy Vogue-fotózáson volt, amikor egy férfi olasz öltönyben odasétált a fotóshoz, akinek azzal kezdett el dicsekedni, hogy most tért haza a párizsi divathétről a szupermodell barátnőjével, és az eseményen annyi ruhát kapott, hogy a szekrényébe sem fér be. Nem sokkal később az olasz divathéten futottak össze újra, ahol Bushnell végül odament hozzá, leszólította, és afelől érdeklődött, emlékszik-e rá. Mr. Big erre így felelt:
Absofuckinglutely
– ami magyarul szalonképes szabad fordításban annyit tesz, kétség sem fér hozzá (ez a sor egyébként a Szex és New York-sorozatba is bekerült).
A szerző felidézte, az eseményről a férfi a kocsijával vitte el a lakására, és arról kérdezgette, hogy lehet, hogy 35 évesen még egyszer sem volt házas, de még szerelmes sem. Bushnell megjegyezte, onnan tudta, hogy komolyak a szándékai, hogy bár azon az estén egy ágyban aludtak, nem feküdtek le egymással, ami számára piros pontot jelentett. Bár a kapcsolat nem volt hosszú életű, aminek a férfi vetett véget, mint kiderült, amiatt, mert már volt egy másik párja. Bushnell megjegyezte, a férfi úgy tekintett rá, mint egy megállóra a házasság felé vezető úton, és mindig is olyan nőnek tartotta őt, aki sosem házasodik meg. És hogy miért nevezte őt el Mr. Bignek a cikkeiben? Erre a kérdésre a lehető legfrappánsabb válasszal szolgált: mert egy férfi sem haragudna meg, ha így hívnád – a Mr. Big ugyanis utalhat a nagy méreteire.
Az előadásba egyébként belecsempésztek egy Real or not real szekciót, amelynél Bushnell állításokat fogalmazott meg, amelyekről bekiabálással el kellett döntenie a közönségnek, igazak vagy sem. Így tudhattuk meg, hogy randizott Alfonse M. D’Amato szenátorral, illetve hogy lefeküdt egy Calvin Klein fehérneműmodellel, akiről ezzel a címmel írt cikket: „A farka szinte leugrik az óriásplakátról.”
Az előadáson szó esett még arról az időszakról, amikor könyvének szerzői jogait megkapta az HBO, így elkészülhetett belőle a sorozat. Már a pilot forgatásán tudta, hogy Sarah Jessica Parker lesz a tökéletes választás, mivel valóban úgy viselkedett, ahogy Carrie Bradshaw – sőt még ugyanazt a cigarettát is szívták. Egy bökkenő ugyanakkor akadt, miután a szériában Mr. Biggel – ahogy a való életben Bushnell és egykori párja – szétmentek. A Chris Noth által játszott karaktert a szívükbe zárták a rajongók, így újra és újra megjelent a produkcióban, ami bökte az írónő szemét. Mint kiemelte, ekkoriban kissé el is távolodott Carrie Bradshaw-tól, akinek a viselkedése távol állt egy feministáétól. Szintén beszámolt bestsellerköteteinek elkészüléséről, hogy miképp hódították meg a New York Times ranglistáját – a The Carrie Diares például az élig jutott –, illetve hogyan jutott minél inkább révbe.
Beszélt Charles Askegard balett-táncossal való házasságáról is, akivel 10 éven keresztül alkottak egy párt.
Vele egy New York-i gálán találkozott, ahova egy 24 karátos gyémánt nyakláncot vett fel, amihez külön őr járt. A kapcsolatuk viszont zátonyra futott, amire vonatkozólag azt állította, nem akarta észrevenni a jeleket, klasszikus tagadó bolondnak nevezve magát. Úgy fogalmazott, valószínűleg amiatt viselkedett így, mert a válást kényelmetlennek ítélte meg, ami csak egy púp a hátán. A házasság így 10 év után véget ért – ezúttal is a férj volt a kezdeményező fél –, Bushnell pedig új pár helyett két kutyát szerzett be, Peppert és Prancert.
Mint megemlítette, ekkor már az 50-es éveit taposta, és ugyan ő nem vette észre, de a teste a menopauza miatt nagy változáson ment keresztül. A korábbi álomlakása nem tetszett neki, illetve a ruhái sem úgy álltak rajta, ahogy megszokta, így nem érezte többé, hogy ő lenne Carrie Bradshaw. Elhatározta, hogy megpróbál az általa alkotott karakterrel ellentétes életet élni, így kiadta a lakását, majd Hamptonsba költözött, leszokott a cigarettáról, és azóta is a kertben termeszt zöldségeket. Amikor pedig megtudta, hogy nem csak neki ment gajra a legutóbbi kapcsolata, mivel mindegyik barátnője válik, ráébredt arra, hogy az általa megálmodott Szex és New York nem csupán emlék, hanem a jelen, csak éppen 25 évvel később játszódik. Ahogy azt is elhatározta, egy másfajta feministává szeretne válni, aki független egyénként tud létezni, férfiak nélkül.
Carrie Bradshaw és ezzel együtt Candace Bushnell történetének pedig talán pont ez az egyik legnagyobb üzenete: álmok birtokában szinte bármire képesek lehetünk, ha meg tudjuk hozni érte a kellő áldozatot. És ha ezen az úton még barátok is vannak mellettünk, akkor duplán nyert ügyünk van.
(Borítókép: T.C.D / VISUAL Press Agency / Northfoto)