Egykor a férfiasság és a hatalom jelképe volt, ma pedig sokan a női divathoz kötik, de hogyan vált a magas sarkú a férfiak számára tabuvá? A történelem során ugyanis ők hordták először ezt a lábbelit, köztük a perzsa lovasok, illetve XIV. Lajos udvari viseletéhez is hozzátartozott. Vajon mi vezetett a nagy változáshoz, és van-e esély a visszatérésére?
A párizsi divathéten újra előtérbe került a férfiak által viselt magas sarkú cipő, legyen szó a Vivienne Westwood kifutóján bemutatott példányokról vagy a Jaden Smith által a Louis Vuitton bemutatóján viselt, masszív talpú loaferekről. Első pillantásra persze mindez csupán egy progresszív divatmozgalom részének tűnhet, akárcsak a fiatalok papucsai, de valójában a férfiak a történelemben sokkal hosszabb ideig viseltek magas sarkút, mint azt sokan gondolnák.
Bár a magas sarkút a mai napig a női divattal azonosítjuk, a 17. század előtt kizárólag férfiak viselték ezeket a lábbeliket. Néhány századdal ezelőtt ugyanis ezek a cipők a férfiakon még nem kirekesztéssel és megbélyegzéssel jártak, hanem
a társadalmi rang, az erő és a férfiasság szimbólumai voltak.
Már a 10. századi Nyugat-Ázsiában is használtak magas sarkút a lovasok, hogy lábuk biztosabban tartson a kengyelben. Innen szivárgott be a divat Európába a 16. század folyamán a Perzsiával folytatott kereskedelem útján. A 17. századi Európában a tehetős férfiak két típusú magas sarkút viseltek: a többrétegű bőrből készült praktikus lovaglócsizmát, illetve a díszes, bőrborítású, magasított sarkú udvari cipőket.
Igazán divatossá azonban XIV. Lajos francia király tette a magas sarkút. A Napkirály alacsony volt, csak 162 centiméter, amit nehezen viselt. Emiatt tíz centiméteres sarkú cipőket kezdett hordani, amelyekre valamilyen csatajelenetet festettek. Később azonban már ez sem volt elég, így jött az ötlet, hogy piros sarkú cipőkben fog járni. Ez ráadásul olyannyira megtetszett neki, hogy megtiltotta alattvalóinak az ilyen színű lábbelik viseletét, és csak legközelebbi kegyencei osztozhattak e kitüntetésben. Ez pedig igazán hasznosnak bizonyult a királyi udvarban, ugyanis így elég volt csak egy pillantást vetni az alattvalók cipőjének sarkára, és máris lehetett tudni, mennyire áll közel az adott személy a királyhoz.
Aztán valami történt. A magas sarkú cipők fokozatosan kezdtek átvándorolni a női divatba, és hamarosan megjelentek a mai tűsarkúk és balerinacipők ősei, míg a masszívabb bőrből készült sarkak máig megmaradtak a westerncsizmákban és formális férficipőkben. A 18. század végére a férfidivat aztán jelentős változáson ment keresztül. Az európai felvilágosodás korszakában az emberi racionalitás és praktikum előtérbe került. A filozófusok olyan eszméket kezdtek hirdetni, amelyek azonos alapon kezelték a különböző társadalmi rétegekből származó férfiakat, miközben egyre inkább elkülönítették a női szerepeket. A férfiakat aktívnak és racionálisnak, a nőket pedig dekoratívnak tekintették.
Ez a szemlélet a férfidivat letisztulásához vezetett, ami a színes, díszes ruhák, valamint a magas sarkú cipők eltűnését eredményezte.
John Carl Flügel brit pszichológus ezt a folyamatot a „nagy férfilemondás” (Great Male Renunciation) fogalmával írta le, utalva arra, hogy a férfiak egyre inkább a praktikus, visszafogott öltözködés felé fordultak. A magas sarkú később teljesen a női divat részévé vált a külső jegyeket hangsúlyozva, mint a kis láb, amelyet a cipők ösztönöztek. Sőt, egy idő után a női irracionalitás és vonzerő kettős szimbólumává vált.
A modern korban már az, hogy a férfiak magas sarkút viselnek, ritkaságszámba megy, és gyakran a nemi normák feszegetéseként értelmezik. Ironikus módon, miközben a férfiasság gyakran a magas testalkattal párosul, a magas sarkú mint lehetőség mégis elutasításra kerül. Sokan ezért titkos cipőbetétekkel vagy még extrémebb módon, lábhosszabbítási műtétekkel próbálnak magasságot nyerni. Kikopni azonban mindezek ellenére sem tudnak a magas sarkú lábbelik, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt a lázadás egyik jelképeként éledtek újra.
A férfi magas sarkú cipők és csizmák divatja hosszú múltra tekint vissza, de a modern popkultúrában a 20. század közepén és végén élte nagy reneszánszát – részben olyan ikonikus zenészek hatására, mint a The Beatles, David Bowie, Prince, Elton John és más rocksztárok. Az 1960-as évek elején a The Beatles egyik legismertebb divatújítása a híres „Beatle Boot” volt – egy bokáig érő, enyhén hegyes orrú, kubai sarokkal ellátott csizma. Ezt a dizájnt az olasz és spanyol flamencocipőkből merítették, de a londoni Anello & Davide cipőkészítő mesterek modernizálták a zenekar számára. A „Beatle Boot” azonnal hatalmas divathullámot indított el, és a brit modkultúra szerves részévé vált.
Az 1970-es években aztán a férfi platformos cipők és magas sarkú csizmák divatja egyre extrémebbé vált, főként a glam rock hatására. David Bowie mint a korszak egyik legnagyobb stílusikonja előszeretettel viselt tűsarkú csizmákat, ezüstösen csillogó platformcipőket és extravagáns lábbeliket – főként Ziggy Stardust és Aladdin Sane alteregóinak korszakában. Bowie azonban nemcsak a divatra, hanem a nemi szerepek határainak elmosására is hatással volt, ugyanis
férfiak és nők egyaránt követték példáját, ha öltözködésről volt szó.
Prince szintén híres volt magas sarkú cipőiről és platformcsizmáiról, amelyeket nemcsak színpadi fellépésein, hanem a mindennapokban is viselt. Elton John az 1970-es években szinte sportot űzött a különleges, csillogó, kifejezetten magas talpú cipőkből – ezek az extravagáns lábbelik pedig hamar a glam rock és a diszkókorszak elengedhetetlen kellékei lettek. Az 1990-es és 2000-es években a férfi magas sarkúk háttérbe szorultak, de az utóbbi években újra divatba jöttek, részben a genderfluid divat és a popkultúra hatására. Harry Styles, Lil Nas X vagy akár a K-pop-sztárok is gyakran viselnek magas sarkút, ezzel is továbbörökítve a rocklegendák örökségét.
Az utóbbi években egyre több jel mutat arra, hogy a férfi magas sarkú cipők és csizmák ismét visszatérhetnek a divatba. A 2020-as évek elején már láthattunk példákat arra, hogy a férfidivat egyre merészebb és kísérletezőbb lett, különösen a genderfluid öltözködés térhódításával. De vajon 2025-től tényleg tömegtrenddé válhat a magas sarkú férfilábbeli? A divat mindig is szoros kapcsolatban állt a popkultúrával, és a férfi magas sarkú cipők történetében ez különösen igaz. Az olyan sztárok, mint
Harry Styles, Lil Nas X, Timothée Chalamet vagy Bad Bunny már most is bátran viselnek platformos cipőket, sarokkal ellátott csizmákat és nőiesebb vonalvezetésű lábbeliket.
A nagy divatházak, például a Gucci, Rick Owens, Balenciaga és Maison Margiela, már évek óta kísérleteznek férfiaknak szánt platformos cipőkkel és magas sarkú csizmákkal. A szakértők szerint pedig ha ezek a tervezők továbbra is erősen jelenítik meg ezt a trendet a kifutókon, hamarosan az utcai divat is követni fogja. Már most is látható, hogy a férfiak körében egyre népszerűbbek az androgün, uniszex és genderfluid dizájnok, amelyekhez a magas sarkú cipők is illeszkednek. Mivel a nemi szerepek egyre rugalmasabbá válnak (még ha az elfogadásuk sokszor nem is), ha 2025-ben tovább erősödik a sokszínűség és az önkifejezés szabadsága a férfidivatban, akkor a férfi magas sarkúk visszatérése egy teljesen logikus következmény lehet.
Ilyen típusú magas sarkúk hódíthatják meg a férfiak szívét 2025-ben:
A kérdés már csak az, hogy a hétköznapi öltözködésbe is beépülnek-e végül, és elfogadja-e ezt a már kellően kiélezett és megosztott társadalom, vagy megmaradnak egy alternatív, kísérletező stílus és a high fashion szűk világának részeként.
(Borítókép: Egy férfi a milánói divathéten 2022. február 24-én. Fotó: Edward Berthelot / Getty Images)