Amikor a Magányos cédrus még egy nappalit díszített
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Volt idő, amikor még csak egyetlen ember lakását díszítették Csontváry-alkotások – viszont azok mind eredetiek voltak! Ő volt Gerlóczy Gedeon építész, aki egy csomó menő épületet tervezett, például a legendás Napraforgó utcai kísérleti lakótelep egyik házát. Ám, ami miatt igazán hálás lehet neki az utókor, az az, hogy megmentette nekünk Csontváry-Kosztka Tivadar képeit. A festő örökösei ugyanis fuvarosoknak akarták eladni a vásznakat: ha már egyszer összekoszolták azokat, legalább valami hasznuk legyen belőle. A fiatal Gerlóczy viszont felismerte, micsoda kincsekről van szó, és felvásárolta valamennyit. Így került a páratlan hagyaték egy belvárosi bérház negyedik emeleti lakásába, ahol csak néhány beavatott láthatta azokat. Ilyen beavatott volt a legendás fotóriporter Urbán Tamás is, akinek életéről, s pár képéről már itt a Fortepan blogon is esett szó. Hogy mit tapasztalt ott, arról meséljen ő maga szövegben és képekben – át is adjuk neki a szót:
1975 nyarán, nyolcvanéves korában meghalt a híres építész, Gerlóczy Gedeon, a Csontváry-képek megmentője. Ő soha nem dicsekedett az évtizedekkel előtt vásárolt festményeivel, így nem is értékelte senki gyűjteményét. Czippán Gyuri újságíró barátom a Hétfői Hírek munkatársa szólt, hogy menjünk el, s csináljunk riportot róla. Megtudtuk, hogy Gedeon bácsi özvegye a Galamb utca 3. szám alatt, a VI. emeleten lakik. Természetesen a temetést követően vártunk két hónapot, ősszel telefonált neki kollégám. A hölgy először majdnem lecsapta a telefont, de Gyuri végül meggyőzte: felkereshettük a gyűjteményt, ahol az Amerikában élő, de akkor épp itthon tartózkodó lánya, Gerlóczy Glória fogadott. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Semmi nem jelezte az ajtón, hogy mögötte Magyarország legnagyobb Csontváry gyűjteménye található. Csengettem. Középkorú, kedves hölgy nyitotta ki az ajtót. Némi „akcentussal beszélni a magyart”, de kedvesen invitált be. Soha nem felejtem el azt az érzést, amit ott a nappali közepén éreztem. Gerlóczy jó nevű építész lévén könnyen rá tudott ígérni a budapesti fuvarosok által felkínált összegre, a kocsisok lemondtak a vásznakról, amiből pedig jó minőségű zsákokat varrathattak volna… (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Ötven éven át Gerlóczy építész úr lakásában porosodtak az alkotások. Még, ha csak porosodtak volna, de az utolsó években a főváros legfrekventáltabb helyén a belvárosi bérházban rakódott rájuk a cserépkályhás lakások korma, füstje. Teljesen megértem az idős házaspárt, szellőztetni kellett, de a lakás ablakaiból nyíló gyönyörű panorámás kilátásnak ára volt. A szénjegyen vett brikett ózongyilkos mellékterméke minden brokátba, vászonba úgy beette magát, hogy a restaurátorok türelmét jócskán igénybe vehette, amíg eltávolították. Az egyik képen látszik, hogy a festékréteg a porterhelés alatt megadta magát, s felkunkorodva várta, hogy egy szellő megkönnyítse a szakítását. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Hogy mesterségbeli aggodalmaimról is ejtsek néhány szót: tisztában voltam a fotózásnál használt különböző mesterfogásokkal, a Schwarzschild effektussal, az indirekt világítással, de ebben az esetben a fekete mennyezet miatt bajban voltam. Mit exponáljak? Az értékek biztonsága egyenlő volt a nullával! (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Előző nap volt a hagyatéki eljárás helyszíni szemléje. Azon, én mint fotós nem vehettem részt, de kollégám beszámolt az ott történtekről. Az V. kerületi tanács illetékese készítette el a leltárt: Gerlóczy Glória összesen 42 Csontváry-képet örökölt édesapjától. Az akkori időkben az öröklés feltétele a törvényes illeték lefizetése volt, amely ebben az esetben a képek értékének 45 százaléka lett volna. Mivel Csontváry-képek ritkán kerültek forgalomba, így dr. Solymár István a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese gondolkozási időt kért a képek értékének meghatározásához. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Megcsináltam a képeket, az udvariassági beszélgetést követően távoztam. Néhány nap múlva ajánlott levelet kaptam az özvegy Gerlóczy Gedeonnétól, aki felháborodott, hogy megegyezésünket felrúgva, én több képet csináltam, mint amennyiben megállapodtam. Rögtön válaszoltam az özvegynek, hogy természetesen, akaratának megfelelően selejtezem a többlet kockákat. Most, amikor készítem a „végelszámolást”, átnézek minden kockát, amit életemben elkövettem, kezembe került ez az anyag is. Vertem fejemet a falba, mert úgy éreztem, kultúrtörténeti értéket semmisítettem meg anno. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
