Pocsolya és Misa mackó
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Ottfelejtett fegyver a kenyértartó mellett, szürke eső és hányólavór: Kárpátalja Brezsnyev alatt, egy pesti fotós szemével. Jávor István képei 1980-ban politikai okokból nem jelenhettek meg, most a Fortepan menti meg őket az enyészettől. Ennyi idő után is szorítja a szívet a megörökített fekete-fehér szovjet-magyar világ, az azóta is legfeljebb csak pillanatnyi egzotikumként felvillanó örök pangás birodalma.
Beregszászon akkor moszkvai időszámítás volt, szó szerint és minden további járulékos értelemben. Bár már Brezsnyev is időtlen idők óta egy "ferdeszájú vén trotty" volt, a kevés autó némelyikének szélvédőjére még kitették a Sztálin-képet, afféle tartós kommunista amulettként. Magánhasználatban persze nem nagyon volt gépkocsi. Egy ilyen Moszkvics, mint ami itt éppen a város kozmetikai szalonja előtt adta meg magát, 9000 rubelbe is kerülhetett; egy tanári fizetés ugyanekkor 120 rubel volt. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
A fényképezőgéppel lófráló Jávor különös jelenségnek számíthatott, akit ennek megfelelően lépten-nyomon le is szólítottak az utcán. “Úgy tekintettek rám, mint talán a hatvanas években nálunk az amerikaiakra. Mintha egy másik bolygóról jöttem volna, a valószínűtlenség világából” - mesélte nekünk 35 évvel később. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
(Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
A kádári Magyarországról fiatalemberként érkezve neki Kárpátalja igazi világvégének tűnt, az erdélyi magyarságnál megtapasztalt csakazértis kitartás lelki ereje nélkül. “Mindenki rettegett többé-kevésbé, ez volt a benyomásom” - emlékszik vissza a később a rendszerváltást dokumentáló Fekete Dobozt is megcsináló Jávor az egyhetes beregszászi életére. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Neki a hetvenes évek végén a Filmgyárban volt a munkahelye, de a standfotósság mellett volt egy másik élete, mely a “demokratikus ellenzékhez” kapcsolta. Szerelmén keresztül nem csak bekerült ebbe a közegbe, de hamarosan az ő budai lakása adott otthont a legendás hétfői szabadegyetemeknek. Az Óra közben tartott összejöveteleken néha 100-150-en is megjelentek, és hallgatták többek között Szabó Miklós, Kis János, Hegedüs András előadásait, általában néhány beszervezett III/III-as ügynök társaságában. Jávorra a Kolozsvárról nem sokkal korábban átjött Tamás Gáspár Miklós Erdély-beszámolói gyakorolták a legnagyobb hatást, annyira, hogy elkezdte járni a határon túli közösségeket. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
"Hon jár itt kend, Pista bácsi, Mikor itthon nincsen senki?" - kérdi egy Beregszász környéki népdal. Jávor István Ceausescu Romániájában készült képeiből Erd-éj címen illegális kiállítás is lett. A határon túli magyar és nem magyar világokat akarta befogni és megmutatni, mert úgy érezte, teljes sötétség van a fejekben arról, hogy mi van Erdélyben, vagy a világtól még inkább elzárt Kárpátalján. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Az akkori bonyolult politikai viszonyokat is jelzi, hogy az állambiztonságilag megfigyelt, ellenzéki kapcsolatokkal rendelkező fotós a párttitkár nagybátyján keresztül szerzett meghívólevelet - enélkül nem lehetett akkoriban kijutni a Szovjetunióba. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
A magával vitt két farmergatyát valahol már Csap után eladta a vonaton a kalauznak, ebből az akkori árakhoz képest tele lett rubellel, amit aztán nem tudott mire költeni. A helyi “Sport” szállóban feltehetően évtizedek óta nem láttak egyéni utazót, és mivel erre az esetre kalkuláció nem létezett, szobát sem kapott. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Így került egy nagy szegénységben élő nénihez, aki egész nap a háza ablakából leste a tejeskocsit, hogy elsőként szaladhasson ki, még a nagy sor előtt. A szállásadója azonban egy-két nap után kéztördelve búcsúzott tőle, tarthatott az esetleges következményektől, hogy idegen állampolgárt fogad be a házába néhány rubel ellenében. Ezután Jávor egy helyi tanárnál aludt, a következő napokban pedig folyamatosan kóborolt, ismerkedett, szívta magába a hely szellemét. És fotózott. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
A plakátokon Misa mackó, a moszkvai olimpia kabalafigurája, mellette az Ekipázs (Legénység) című nagy szovjet repülős katasztrófafilm, melynek abban az évben 70 millió nézője volt. Elől, alul, velünk egy beregszászi idős vándorköszörűs. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
(Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Helyjegyes vagon, a “plackartnij”. A lehajtható asztalka helyén és fölötte éjszakára fekvőhelyek nyílnak, akárcsak a másik oldalon. Még ma is sok ilyen szerelvény közlekedik a hosszabb távokon, akár Vlagyivosztokig is. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
(Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Az Ifjú Gárda dicsőségfala, minden bizonnyal az üzemi sztahanovista versenyek győzteseivel. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
A szerző önarcképe gyed marózzal, utazókofferrel, ridiküllel és a vendéglátó családi fotóival. Jávor István, 1980, Beregszász. (Fotó:
Jávor István / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
