Néhány évtizede még így közlekedtünk Budapesten
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Kisgyermekként nagyon szerettem Marék Veronika Játsszunk utazást! című felelgetős könyvecskéjét. Az 1975-ben kiadott mesekönyvben végigkérdezik, mivel lenne érdemes Bandinak átmennie Andihoz. Repülővel? Vonattal? Busszal? A válasz mindegyikre annyi, hogy: "Nem, nem lakunk mi olyan messze!"Az összes ismert közlekedési eszköz felsorolása után végül kiderül, hogy "Akkor legegyszerűbb, ha gyalog megyek, hisz itt laktok a szomszédban!". Bár Görög Júlia rajzaival is imádtam a mesét, a Fortepanra most felkerült (1965 és 1985 között készült) színes közlekedési fényképek mintha kifejezetten ennek az illusztrálására születtek volna. Vegyük sorra, mi mindennel közlekedtünk akkoriban Budapesten.
Íme Budapest egyik kapuja, aki délkeletről érkezett a fővárosba az egész biztos elautózott Steinmetz kapitány szobra mellett. A legenda szerint a németek lőtték le a fehér zászlós követet, valójában inkább aknára futhatott az autója. Mit ne mondjak, nem épp ideális "jó utat" téma, de a háború után úgy gondolták itt lesz a legjobb helye a szobrának. 56-ban aztán máshogy gondolták, felrobbantották, ez már a második változata. Most a másik útőrző kapitánnyal, Osztyapenkóval együtt a Szoborparkban pihen. Na de róla majd később. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
Kicsivel odébb működött Budapest egy másik kapuja, a Ferihegyi Repülőtér. Még a háború előtt kezdték kiépíteni, de a jópofa, repülőre emlékeztető épületet csak 1950-ben adták át. A ma I. terminálként ismert komplexum legizgalmasabb eleme a kilátóterasz volt. Mai ésszel felfoghatatlan, hogy oda boldog boldogtalan teljesen ingyen, mindenféle jegy nélkül besétálhatott és nézhette a gépeket, a Follow me kocsikat, a targoncákat, meg az egész nagy élő makettet. Remélem nem sokáig árválkodik üresen az épület, hanem tényleg megnyílik benne egyszer a repülőmúzeum. A háttérben amúgy egy KLM gép van, ez volt az első nyugati légitársaság, amely 1957-ben landolhatott Budapesten. Ami azonban még érdekesebb: az a fekete folt a betonon egy kerékpáros! Hiába na, más idők voltak. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
Vörös futószőnyeg, mikrofon, kamera: valami fontos esemény van a Libegőnél. Csak nem az 1970-es átadó az? Amúgy nem ez lett volna ez egyetlen ilyen létesítmény Budán. Például ma simán átlibeghetnénk a Gyermekvasút hűvösvölgyi végállomásától a Hármashatárhegyre, s onnan le Óbudára, ha megvalósulnak az elképzelések. De terveztek hasonló drótkötélpályát a Farkasrétre és természetesen a Gellért-hegyre is, aminek megépítése ma is gyakran szóba kerül. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
Aki repülővel érkezett Budapestre, az a legtöbbször autóbuszra szállt, még ha olyan elegáns is volt, mint ez az öltönyös úriember. Sehol egy gurulós bőrönd, sehol egy taxi, és az autóállomány se túl változatos. Viszont az ország kapui voltak az első helyek, ahol nyugati mintára először megjelentek az óriásplakátok, mielőtt elöntötték volna a várost. A fehér Škodával pedig sikerült a válogatásunkba csempészni egy tanulóvezetőt is. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
Épül a metróállomás a Deák téren. Most már tényleg, nem csak úgy, mint az 50-es években. 1972-ig itt volt amúgy a végállomása a 2-es metrónak, aztán a néhány évvel később megindult 3-asnak is, egészen 1981-ig. A daru mögötti plakáton látszik a rajzolt látványterv. Ezen a fekete-fehér metszeten már nincs meg a 3-as metró állomásának közvetlen felszíni kijárata, amit eredetileg az Andrássy-Bajcsy sarokra terveztek. Pedig menő lenne, nem? Viszont igazi közlekedési csomópont volt a hely. Ott a még működő távolságibusz-pályaudvar (ma Design Terminal), egy jókora parkoló (ma Akvárium) és ott van még egy villamos is (ma épp újraindulásra vár). (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
Ez a villamos viszont már soha nem indul újra, legalábbis nem ugyanitt: a használaton kívüli villamosforduló éveken át fölösleges akadály volt a Moszkva téren. Most végre eltűnik. Igaz közben újra Széll Kálmán lett a hely neve. Érdemes megnézni, milyen volt a még bódétlan tér, a jókora színes napernyőkkel teli terasz, meg az a furcsa rekláminstalláció a kép baloldalán. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
A már emlegetett Osztyapenkó kapitányról máig vitatkoznak, hogy vajon a németek lőtték-e le, vagy az oroszok, s ha az utóbbiak, akkor vajon szándékosan vagy véletlenül. Bárhogy is volt, már a negyvenes évek végén szobrot kapott a Budaörsi út és a Balatoni út találkozásában. A város széli elhelyezkedés ellenére legendássá vált, hiszen ez volt Budapest egyik kapuja. Viccek, sőt szólások születtek róla ("majd, ha Osztyapenkó lépést vált"). Amikor a Szoborparkba került, állítólag egy Szent Kristóf szobrot akartak emelni a helyére, hiszen ő az utazók védőszentje, de felmerült az is, hogy a közeli benzinkút egy felfújható gumi-Osztyapenkóval csalogatja a vendégeit. Ezekből semmi nem lett, a kapitány nevét sokáig csak egy látványpékség (!) őrizte meg, de a Budaörsi úti csomópont újjászületését már az sem élte meg.
(Fotó: UVATERV / FORTEPAN)
Időgéppel visszaröpült valaki 1877-be és csinált egy színes képet, ahogy Eiffelék terve szerint építik épp a Nyugati pályaudvart? Nem egészen. A hetvenes évek végén nekiestek felújítani a százéves épületet és akkor a tetőzetet is lecserélték: a ma ismert üvegfedés ekkor került rá. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
Ez a kisföldalatti nem azért kóborol a Ligetben, mert eltévedt és keresi az anyukáját, hanem mert 1973-ig erre járt. A Hősök tere alatt áthaladva a Szépművészeti mellett felszínre bukkant és az Állatkert körúton végigdöcögve érte el a Széchenyi Fürdőt. A felszíni vágányok felett átívelő gyalogos híd (Magyarország első vasbeton hídja) ma is áll a tó partján. A ma ismert útvonalat elég sután vezették át a tó alatt: az alagút háta ugyanis kipúposodik a vízből. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
Volt idő, amikor még a hármas metró is nagyon menő volt. A piros gömbökben elhelyezett tévék (emlékszik még rá valaki, hogy vajon mire voltak jók?) simán megállták volna a helyüket akár a Pirx kalandjaiban is. S hogy miért pont ezt a két megállót jelölik a kék táblák a Klinikáknál? Mert az 1976-os átadáskor ezek voltak a végállomások. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
Valamelyik korai Star Wars-részből kimaradt jelenet is lehetne a kép, de nem az: a Blaha Lujza téri metró lejárata van rajta. A 3-ashoz képest a 2-es metró a maga mozaikos burkolatával régimódinak számított, pedig tipp-topp volt ám ez is! A sc-fi hangulatot nem csak az adja meg, hogy az egész olyan, mint egy űrhajó irányítóközpontja, hanem hogy (ahogy akkoriban annyi más szakmának) a metrósoknak is félkatonai ruházatuk volt. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
Hiába volt modern a 3-as metró, a jó öreg "tökönvágók" ebben is működtek. Az üvegkalitkától jobbra látható beléptetőkbe vagy bedobott az ember egy egyforintost, vagy amikor át akart haladni rajta, a résekből két kar csapódott elé. Nagyon féltünk tőle. Balra viszont bérlettel lehetett átmenni, az ott áthaladókat az ellenőr figyelte.
(Fotó: UVATERV / FORTEPAN)
Természetesen nem csak tömegközlekedni lehetett a 70-es, 80-as évek Magyarországán, hanem autózni is. Persze kocsihoz jutni az állami autókereskedésben, a Merkúrban egy cseppecskét bonyolultabb volt mint ma (nagyjából egy-két évet kellett várni rá). Viszont választani nem volt nehéz.
Az unokatesómék például egy sárga Wartburgot szerettek volna (két szín között lehetett dönteni), de mondták nekik, hogy a fehéret írják be, mert csak az van. Amikor másfél évvel később megjött az autó, előre figyelmeztették őket, hogy ne reklamáljanak: ugyan fehéret kértek a papíron, de most sajnos csak sárgát tudtak szállítani.
(Fotó: UVATERV / FORTEPAN)
Na ezt valószínűleg azok sem sírják vissza, akik mindenhová autóval szeretnek járni. Ma már természetesnek vesszük, hogy a Vörösmarty térre, a Váci utcába vagy épp az Erzsébet térre nem lehet behajtani, de nem volt ez mindig így. Ma már szinte felfoghatatlan, miért volt fontos három parkolóhelyet fenntartani a Deák téri metrólejáró mellett. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
Nem tudom mások fejében hogy él, az enyémben a Ferihegy 2. az már maga a rendszerváltás. Pedig több mint harminc éves az is, 1985-ben nyitották meg, eredetileg csak Malév-gépeknek. Elég csak ránézni a kocsikra: már nagyon mások, mint azok, amelyek a Ferihegy 1. előtt várakoznak, a buszhoz siető öltönyös úr mögött, de még pont olyanok, amilyenekre a néni vár népviseletben a Merkúrban. (Fotó:
UVATERV / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
