Rákosi hadnagya nejlonharisnyában
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Téli séta a katonatársakkal, az utolsó keményvonalas május 1. a forradalom előtt, nyaralás, intim fotó a Néphadsereg egyik hadnagynőjéről – lomtalanításon bukkantak elő azok a fotók, amelyek ismeretlen szerzője a Rákosi rendszer támaszainak hétköznapjait örökítette meg. Olyan katonatisztekét, akiknek a nagy fekete autó a nyaralást, nem pedig az Andrássy út – vagyis Sztálin út – 60-at jelentette. Igaz, a ÁVH világában sosem lehetett tudni, kiből lehet a nép ellensége.
A kép bal szélén álló férfi akár amerikai diplomata is lehetne, ha nem volna nyilvánvalóan elképzelhetetlen egy ilyen séta az ötvenes évek elején a Magyar Népköztársaság tisztjeivel, akiknek egyike készítette a képeket. (Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
Meg tudja csinálni? Nekem sikerült. (Nem.) (Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
Végre az asszonyok kimozdulhattak a konyhából. Igaz, volt, aki csak azért, hogy lőjön egy párat. "A hatvanas években tartottam munkásőr lőgyakorlatokat, egyszer még egy gránátot is felrbbantottam a fejemen lévő sisakomon. Egyébként nagy hülyeség volt létrehozni a Munkásőrséget azzal a sok képzetlen emberrel, akik csak a seggüket akarták védeni. Egyszer valaki még a ruhámat is ellopta az öltözőből, akkor otthagytam az egészet a francba" - mesélte egy egykori ÁVH-s tiszt. (Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
(Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
Valószínűleg november 7. az ötvenes évek elejéről. (Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
Katonatársak kimenőn. A későbbi képekből egyértelmű, hogy néhányan a társaság nőtagjai közül is a Néphadsereg tisztjei. "Na, nők nálunk nem voltak, a kiképzésünkön brómmal nyomtak minket tele. Ismertem olyat, aki öngyilkos lett, mert a potenciája nem állt többé helyre" - mesélte visszaemlékezéseiben egy egykori ÁVH-s tiszt. (Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
Munkában az őrnagy. (Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
"Csak mielőbb túl akartam lenni a katonai szolgálaton, így nem vártam a behívóra, jelentkeztem magam. Egy bizottság kérdezett ki, majd besoroltak az ÁVH-hoz, nem én kértem" - emlékezett vissza egy tiszt. "Kiképeztek minket, augusztus 20-án esküt tettünk. Nem sokkal később vittek kiképzésre Moszkva mellé. Két év, se ki, se be. A családom se tudta, hol vagyok." A vonatozás négy napig tartott. A kép láthatóan egy rövidebb, a tisztek számára vidámabb úton készült. (Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
1956. május 1. Az "első szabad május elseje" ugyanis 1946-ban volt. Karnyújtásnyira van tehát a forradalom, ha a felvonuláskor ez még valószínűtlennek is tűnik. "De nem volt az. Egymástól is féltünk. Sorra lett öngyilkos több társam. 1955-ben léptem ki az ÁVH-tól" - mesélte visszaemlékezéseiben egy egykori tiszt. (Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
Csak úgy ki lehetett lépni? "Péter Gáborhoz kértem bebocsáttatást. Elmondtam, ez nem az én világom, csalódtam. Nem a világnézetem változott, de nem akartam maradni. Péter Gábor azt mondta, 460 ezer forntot öltek a kiképzésembe. Elmondtam, amit most nem fogok, hogy pontosan miért akarok kilépni. Elfogadta, aláírta. Hálás voltam érte." (Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
"Nyaralás? Hát, abból nekem nem jutott a hatvanas évek végéig. Bár voltam Aligán sokat, amikor az elvtársakra kellett vigyáznunk, amíg pihentek" - mesélte az egykori tiszt. (Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
Másfél tonna, 2112 köbcenti, 52 lóerő, 13 literes fogyasztás. GAZ-M-20, miszerint Pobeda, ami persze inkább az Opel Kapitan szovjet verziója. Hiába lehetett irigyelt dolog egy autó, ebben valószínűleg sokan ültek olyanok, akik szívesen kiszálltak volna, mielőtt az Andrássy út - vagyis akkoriban Sztálin út - 60-hoz érnek. A kép alapján viszont volt, aki magán célokra is használhatta a kocsit. "Nem volt nekem való az éjszakai meló" - mesélte az egykori tiszt. (Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
Ez nem a vallató lámpa fénye. (Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
Még szerencse, hogy Virág elvtárs ezt nem látta. A hanyatló Nyugat ópiumát jelentő szexualitás láthatóan begyűrűzött, méghozzá nagyon haladó módon, ahogyan arról a nejlonharisnya árulkodik. Egy ilyen darabért vagyonokat kértek el, még a 60-as évek közepén megjelenő harisnyanadrág is 100 forintba került, akkor, amikor egy átlagos fizetés ezer körül volt. Az ötvenes években kiváltság kellett egy ilyen darabhoz, nem csak drága volt, de beszerezhetetlen is. Az egyenlőbbek között persze akadhattak szerencsések. "Hát, mi nem voltunk azok. A fizetésből alig maradt valami, mire megvettük a kötelezően előírt könyveket, színházjegyeket a darabokra, amelyekből munkahelyi vitanapot kellett tartanunk" - mesélte visszaemlékezéseiben egy ÁVH-s tiszt. (Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
Hoppá! Az iménti asszony láthatóan nemcsak hadnagy nője, de hadnagynő is. A Néphadsereg tisztje, valószínűleg egészségügyis, ahogyan a két mellette álló hadnagy is. (Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
"Egyszer a 90-es években még összetalálkoztam Péter Gáborral. Köszöntem, nem mert felnézni a földről, csak maga elé mormolt valamit. Mondtam, hogy mi ismerjük egymást. Felnézett, hát te élsz, kérdezte" - mesélte az egykori ÁVH-s tiszt. "Megmondtam neki, mennyire jót tett velem, hogy akkor elengedett. Utána persze volt, aki megtudta, hogy hol szolgáltam - pedig én csak őrző munkát végeztem, azokat nem is ismertem, akik embereket vittek be az Andrássy 60-ba - és attól tartott, hogy rá állítottak engem, de megmondtam mindenkinek, hagyjatok a francba, dolgozni akarok. Később mindenki látta, hogy tényleg így volt, a munkába temetkeztem." (Fotó:
Szent-Tamási Mihály / FORTEPAN)
Nem sikerült beazonosítanunk, hogy pontosan milyen szervezetekhez tartozó egyenruhák láthatók a képeken, még ha a rendfokozatok láthatók is. Valószínűleg a képek egy részén a Néphadsereg egészségügyi tisztjei láthatók, de a légierő és pénzügyőrség is felmerült, kizárni csak az AVH-t lehetett a gallérok alapján. Ha ön tudja, melyik szervezetekről lehet szó - esetleg, ki tudja, a képek alanyairól is van ismerete -írja meg nekünk!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
