A Piramis berobbanásával induló csövesjelenség az egész országot foglalkoztatta, és mindenkit emlékeztetett, aki látta ezeket az aluljárókban, tereken és lépcsőházakban bandázó fiatalokat, hogy valami nincs rendben. Megbélyegzett csoportosulás voltak, akikről az állami tévén még az is elhangzott, hogy közülük kerülnek ki a bűnözők, sőt, a Kritika az egyik 1982-es számában azt írta: “Koszlott csoportusálasaik: kellemetlen színfoltok a nagyváros betonozott terein és aluljáróiban. Kihívóan kellemetlenek, még ha nem is kötekednek senkivel, látványuk egymagában is azzá teszi őket.”
Szökött intézetisek, munkakerülők egyaránt voltak köztük, sokuk csonka családból származott. Ápolatlan (vagy annak ható) külsejük mellett az otthontalanság érzése kötötte őket össze. Nehéz körülményeiket jellegzetes öltözködésükkel kommunikálták: szűkített csőnadrágot hordtak kockás inggel, tornacipőben vagy alföldi papucsban jártak, nyakukban lakat vagy penge lógott, holmijukat szimatszatyorban vitték magukkal. A fiúk haja többnyire hosszú volt, ha esetleg mégis rövid, az általában azt jelezte, hogy nemrég szabadultak, valószínűleg Baracskáról, közveszélyes munkakerülés miatt.
A hatalom főleg azért utálta őket, mert “a csöves szubkultúra felbukkanása, anomáliái megkérdőjelezték a szocializmus alapvető ígéreteit, melyek szerint a rendszer létbiztonságot nyújt” – ahogy Deréky Pál és Müllner András Né/ma? című tanulmánykötetében is olvashatjuk. A csövesjelenség olyan problémákra világított rá, amelyeknek a létezéséről az országvezetés hallani sem akart: kilátástalanság, szegénység, otthontalanság, munkakerülés, alkohol- és drogfogyasztás. A hatalom attól is tartott, hogy a devianciák iránt érdeklődő értelmiség és a munkásság összefog, ahogy Lengyelországban is történt. “Itt nem lehet Lengyelországot csinálni” – figyelmeztették egy alkalommal a reményvesztett fiatalok egyik legnagyobb idolját és hangját, Nagy Ferót.
“Én például már nem is emlékszem, mikor beszélgettem hosszabban anyámmal. Vagy neki nincs ideje, vagy én nem érek rá. De rájöttem, nem is érdemes várni ezekre a beszélgetésekre. Egy ötvenest vagy százast hamarabb megkapok, mint 10 percet anyám életéből. Pedig szeret engem. Ez fix. (...) Idő előtt önállóvá lettem. Kényszerből. Mert nem volt kitől tanácsot kérnem. És nem vagyok egyedül. Tízezer, százezer társam van” – írta egyikük az Ifjúsági Magazinban.
Hogy jobban megértsük az egykori csövesek érzéseit, elég meghallgatni néhány olyan régi rockslágert, mint az Engedjetek saját utamon az Eddától, a Nem kell a Beatricétől és A becsület a Piramistól. Urbán Tamás fényképei és az Ifjúsági Magazin oldalain lehozott olvasói levelek szintén közelebb hozhatják hozzánk a csövesek világát, ezekből szemezgetünk mostani válogatásunkban.
Egy csöves vallomása az Ifjúsági Magazinban: “A többi srácok és lányok is ugyanúgy, mint én, unalmukban ültek a padokon. Sok mindent kitaláltunk. Nyolcadikos koromban foglalkozott velem először a hatóság. Lebuktam, mert pornóképet árultam. Az egyik srác lopta el az apjától.” A képen pedig egy csöves a csöveken. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
“Ezek a fiatalok szeretnének mások lenni, mint a felnőttek. Ugyanis a felnőttek világában a csövesek viselkedésénél sokkal súlyosabb problémák vannak. A mai fiatal hamar észrevette, hogy nem talál a felnőttek között megfelelő példaképeket. Hisz a munkahelyen azt látja, hogy főnökei munkaidőben a maszek építkezésen dolgoznak vagy dolgoztatnak, hogy a kétes eredetű pénzből nyaralót, kocsit vásárolnak. Ez az, ami ellen a csövesek lázadnak. Ez a világ nem kell nekik, másképp szeretnének élni. Viselkedésükkel, öltözködésükkel azt akarják kimutatni, hogy nem azonosulnak ezekkel a felnőttekkel.” (Ifjúsági Magazin 1980. szeptember) (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
"Én éltem a csövesek között, és most is jó érzéssel gondolok rájuk. Segítik egymást, törődnek a másikkal. A Piramissal, az Omegával kapcsolatba hozni őket csak annyiban lehet, hogy ott vannak minden koncerten. Legalább egy időre feledni a problémákat." (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
A "here életmódot folytató" csövesek előszeretettel méregetik a másikat, egymás öltözékéből könnyen beazonosítják, hogy ki az ún. “úri” csöves, aki csak a koncertekre öltözik annak, és ki az, aki valóban meglógott otthonról, hogy az utcán próbáljon meg boldogulni. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Nemes Péter Az ismerkedés a csövesek világával című 1984-es könyvében (ebben megjelentek Urbán Tamás fényképei is) leszámolt azzal a nézettel, hogy a csövesek kizárólag munkásszármazásúak lettek volna, valamennyi társadalmi osztály képviselőit megtalálta közöttük. Sokuk viszont elvált szülők gyermekei voltak, esetleg rövid ideig vagy egyáltalán nem ismerték valamelyik vér szerinti szülőjüket. Családjaikban magas a válások száma, ahogy az alkoholista és a büntetett előéletű szülők sem ritkák. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
"Nem vagyok csöves, sőt bátran állíthatom digóságomat. Mégis egyek a gondjaink. Ugyanazok a problémák keserítik az én életemet is. Csak a csövesek a koncertekre, aluljárókba menekülnek, én a jól öltözöttek közé. De én is lázadok a magam módján. Csak nem szeretem a céltalan ácsorgást, az őrjöngést." (Ifjúsági Magazin, 1980. szeptember) (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
"Te rám vágtad az ajtót, veszekedtél velem, felpofoztál az utcán, lenézted a barátaimat, ideges lettél tőlem, és ha beteg voltam, a fejemhez vágtad. Bár hagytalak volna megdögleni." (Ifjúsági Magazin, 1980. szeptember) (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
A csövesjelenség ágyazott meg a hazai punkmozgalomnak, majd akinek még a punk sem volt elég radikális, abból később rasszista szkinhed lett. Ez újabb csavart vitt a sztoriba, hiszen ők még a punkokat is utálhatták. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
"Nem a világ végén lakom, nem is egy faluban, hanem városban, méghozzá megyeszékhelyen. De ez mit sem változtat a lényegen. Mert tényleg nincs egy hely. Tehát mi marad? Megkeresem a bandát és együtt csellengünk. Elmondjuk az aznap történteket, mert nekik el lehet mondani. Ők türelmesen végighallgatják, nem úgy, mint otthon. Mert otthon mi van? Kislányom, olyan fáradt vagyok, hagyjál! Vegyél ki egy húszast, menj el moziba, vagy bánom is én! És már meg is van a magyarázata annak, hogy miért lesz csöves valaki. Hát ezért, mert ő mindenhol csak mellékszereplő. A szüleit sem érdekli, hogy merre megy, mit csinál." (Ifjúsági Magazin 1980. szeptember) (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Miért üvöltesz? – ezt a kérdést nemcsak a szülők és tanárok tették fel, hanem az Ifjúsági Magazin is az egyik címlapján. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
A csövesek legfontosabb közösségi élményei a koncertek voltak, ahol a zenei élményt sokan szipuzással fokozták, az alkoholfogyasztást pedig gyógyszerekkel tették még élvezetesebbé. Nemes könyve szerint akadtak köztük olyanok, akik alkalmanként fűhöz, esetleg heroinhoz is hozzáfértek, ezeket azonban nem fogyasztották rendszeresen. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Punkok csókolóznak rendőri felügyelet alatt. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Egy évvel a nagysikerű Fekete Bárányok-buli után (ahol a Beatrice, a Hobo Blues Band és a P. Mobil játszott), 1981. augusztus 22-én, újabb nagyszabású bulira jöttek össze a fiatalok a a Hajógyári-szigeten. A Szuperkoncerten forgott az Egy nap rock című magyar koncertfilm. A képen a buli egyik büféje látható. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
A Szuperkoncerten több zenekar lépett fel, mint a Fekete Bárányok buliján, de a Beatrice például pont kimaradt a fellépők névsorából. Zenélt viszont a V Moto-Rock, a Mini, a Korál, a KFT, a P. Box, a Karthago, és még sokan mások. A koncepcióba kevésbé illő zenekarokkal a közönség nem bánt kesztyűs kézzel: kifütyülték és megdobálták őket. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
A magyar punk egyik meghatározó figurája a barátnőjével. Kilián János a Modells basszusgitárosa volt, majd a Bp. Service, az Art Deco és a Retrograd Zörejek tagja, illetve a Fekete Lyuk DJ- je is. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
"A csövesek gyűlölnek minket, a digók pedig a csöveseket nézik le. Pedig egyforma bánataik vannak" – egy digó vallomása az Ifjúsági Magazinban. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Életkép a pécsi csövesklubból. "Azt kérdeztétek, miért nő a csövesek száma? Azért, mert nem tudunk magunkkal mit csinálni. Az, hogy tanuljunk és dolgozzunk, nem elég. Az energiáinkat nem tudjuk felhasználni, levezetni. A klubok rövid ideig vannak nyitva, és ott a hülyéskedésen kívül nem lehet mit csinálni. A KISZ-nek csak a továbbtanulásban van szerepe. A politikai oktatásokon olyan dolgokról beszélünk, amit egyáltalán nem érzünk közel magunkhoz. A szülők, a felnőttek nem értenek meg minket." Újabb kamaszpanasz az IM-ből. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
“Anyám elvált, aztán összeházasodott egy másik férfival. Először nem törődtek velem, vagy egymással foglalkoztak, de most sajnos rám is sor került. Nekik minden baj. Baj, ha nem vagyok otthon, baj, ha otthon vagyok, baj, ha hangosan szól a lemezjátszó, és baj, ha nem szól. Tegnap azért tört ki a botrány, mert elfelejtettem a fogkrémre rácsavarni a kupakot.” (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Szegecses bőrdzseki, Kreator-póló, jelvények és felvarrók, valószínűleg már a rendszerváltás utáni évekből. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Az egymás mellett létező hazai ifjúsági szubkultúrákról és az azok közti ellentétekről Balatoni "Boli" Endre, az egyik első hazai punkbanda, a Commando basszusgitárosa, később pedig a Marina Revue, a T-34 és a VHK tagja a Passzio.hu-nak így mesélt: "Az igaz, hogy csöves-digó ellentét volt, de nem mentek azok annyira vérre, mint pl. később a skinhead-punk, vagy manapság a skinhead-cigány ellentétek. Néha megkergették a digók a csöveseket, néha a csövesek a digókat, általában elcsattant pár pofon is, de nem voltak fejszétrugdosások, meg késelések. Én nem is emlékszem semmi komolyabb balhéra abból az időből, vagy csak én úsztam meg és nem voltam soha rosszkor rossz helyen, fene se tudja. Később punkként már jóval több atrocitás ért, rendőrök, skinheadek meg cigányok részéről is." Boli egyik utazása alatt, Szumátra szigetén halt meg 2012-ben. (Fotó:
Urbán Tamás / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
