Dr. Buzinkay György ösztöndíjasként került ki néhány hónapra 1938-ban Berlinbe - szakmai ügy, nincs köze a politikához, a nemzeti szocializmushoz végképp. Régi polgárcsalád leszármazottja, nagy ígéretekkel - ezeket hét évvel később rombolja majd szét egy szovjet bomba a budai Várban; Buzinkay két pici gyereket és feleséget hagy maga után, valamint a fotóit, melyeken keresztül mi is megmutattuk a várostrom képeit.

Itt még nőtlen, 31 éves ember, akit munkahelye, a  Péti Nitrogénművek terjesztett elő ösztöndíjra a műtrágya- és robbanóanyaggyártással foglalkozó berlini Deutsches Kalisyndikathoz. 1938. január 14-től július 14-ig tartózkodott Berlinben. Szenvedélyesen fényképezett már korábban is, ez alatt a fél év alatt két új fényképezőgépet is vásárolt: egy Plaubel Roll-Op 4,5 x 6 cm-es képeket készítő, majd egy 6 x 6-os Zeiss-Ikon kamerát. Ezekben a hónapokban Berlin különösen sok fotótémát nyújtott, a város felfedezésén kívül elsősorban Hitler aktivitása miatt, ami folyamatos felvonulások és a város sűrű feldíszítésével járt együtt. A berlini negatívokat fia, Buzinkay Géza történész adományozta a Fortepannak - ezek közül mutatunk tizenegyet.

Berlin kiemelt turistalátványossága és kilátóhelye, ahol Wenders angyalai is gyülekeztek, a hajdani porosz diadal emlékére emelt angyalos győzelmi oszlop, itt horogkeresztes náci lobogókba csomagolva. Az eleve grandiózus Siegessäule magasságát 1938-39-ben vagy hat méterrel megnövelték, és új, reprezentatív helyet találtak neki: a Königsplatzról mai állomáshelyére, a Großen Stern körfargalmának közepére költöztették, egyenesen a harmadik birodalom tervezett epicentrumába. (Fotó: Buzinkay Géza / FORTEPAN)

Amikor a fiatal közgazdászként néhány hónapot Berlinben időző Dr. Buzinkay György ezeket a felvételeket készítette, a város, az ország és egészen hamarosan a világ is éppen kifordulóban volt önmagából. 1937-ben Albert Speer irányításával bejelentették Berlin radikális átalakítását is, egy kelet-nyugati, majd az azt keresztező észak-déli hatalmas sugárút megépítésével, az autóknak alagútrendszerekkel, a bámészkodóknak és a kameráknak reprezentatív épületekkel - mindent az örökkévalóságnak. “Több, mint másfél évszázad után, Berlin városában újra helyreáll a módszeres rend!” - szónokolt Hitler az Idegenforgalom Palotájának alapkőletételénél. Az épületet a háború miatt soha nem fejezték be, maradványait nem sokkal a berlini fal felépítése után bontották el. A képen a Régi Múzeum, a nemzeti szocialista propaganda kiemelt helyszíne.

A gigantikus városátalakító-projektet szívesen emlegették Germania Világfőváros néven; Hitler feltehetően a Berlin nevet is lecserélte volna Germániára a háborús győzelem után - ennek hiányában azonban a város tervezett átalakításából csak kevés valósult meg. Pedig igény, mint mondani szokás, lett volna rá - mindenekelőtt a világias nagyvárossal szemben a kezdetektől gyanakvó náci ideológia hívei között. Itt: állami esemény miatt leállított forgalom a Friedrichstrassén (Fotó: Buzinkay Géza / FORTEPAN)

A berlini magyarok elsőszámú találkozóhelye, a Weisz Csárda a Kommandantenstrassén, itt már rámázolt Dávid-csillaggal. “Weisz bácsi ötféle dologról nevezetes. Nála van a legjobb koszt Berlinben, nagyszerűen kártyázik, sokat ad a berlini szegény magyaroknak, semmi a világon nem lepi meg és végül arról is nevezetes, hogy amikor zsúfolva van mindkét csárdája és húszán ülnek egy-egy asztalnál, akkor panaszkodni kezd, hogy rossz viszonyok vannak manapság” - írta a magyar újság a harmincas években. (Fotó: Buzinkay Géza / FORTEPAN)

A Gendarmenmarkt a Német, illetve a Francia Dómmal. A négy és fél milliós Berlin amúgy legendásan mondén multikulturális metropolisz volt. A “lázas iramban sarjadó Spree-parti Chicago” a kabaré és a cinizmust kedvelő jellegzetes berlini humor városa is volt, meg a kirakatoké, harsány plakátoké és vaskos vicceké, továbbá a blazírt szenvtelenségé - legalábbis a századfordulón berlini alaptapasztalataiból a modern nagyváros filozófiáját levezető Simmel szerint. Bárhogy is, a nemzeti szocialisták mindennek antitéziseként képzelték el felépíteni szép, új világukat. (Fotó: Buzinkay Géza / FORTEPAN)

A Wilhelmstrasse horogkeresztes zászlódíszben. A Berlint kiválóan ismerő, a városban éveket élt Keresztury Dezső írta 1939-ben a Nyugatban: “Aki csak egy kicsit is figyelemmel kísérte az utolsó évtizedek fejlődését, világosan láthatta, hogy a Harmadik Birodalom a vidék forradalmi álmaiból született meg; a párt csak akkor foglalta el a fővárost, mikor a vidéken már meghódította a szíveket. A birodalom mai vezetői a régi szakadékot akarják mindenekelőtt áthidalni. Mióta meghódították Berlint, céltudatosan törekszenek arra, hogy a bensőséges, kisvárosias porosz főváros s a légüres térbe került világváros utódjaként megteremtsék a birodalom igazi fővárosát.” (Fotó: Buzinkay Géza / FORTEPAN)

“Az igazi berlini polgárság ma már jóformán csak emlékeiben él. Az idők zajlása egyre jobban elmossa szigeteit. Soraiból kerültek ki a múlt század nagy vállalkozói, a főhivatalnokai, az ő villáik állnak a Grunewald lombos kertjeiben, az ő szellemük él abban a finom és bensőséges otthonkultúrában, amely még ma is egyik legszebb értéke a berlini életnek. Thomas Mann halhatatlan polgár-regénye, a Buddenbroock-ház, az ő sorsuk fordulóira is alkalmazható volna: az unokákban felszabadult az álmodozó könnyelműsége, a vagyont elvitte a háború és az infláció, a Grunewald avuló gazdagságú házai közül az új, modern villanegyedekbe költözött át az élet. Ez a típus csaknem egészen megsemmisült.” (Fotó: Buzinkay Géza / FORTEPAN)

Keresztury ugyanazokban a hetekben járt utoljára Berlinben a háború előtt, mint amikor Buzinkay György frissen vásárolt Zeiss fényképezőgépével a város utcáit járta. “Bécs a csatlakozás lázában égett; Schönbrunn fölött katonai repülőgépek köröztek” - írta, miközben a fiatal magyar vegyész az Anschlusst ünneplő berlini tömeget fotózta. Ausztria 1838 márciusában elért “csatlakozása” után az újságok szerint az utca népe bécsi keringőre táncolt a német fővárosban. A képen a Bécsből diadalmenetben visszatérő Hitlert váró tömeget látjuk. (Fotó: Buzinkay Géza / FORTEPAN)

A Führer megérkezett, nyitott autóban állva köszönti a berlinieket - profilját a kép közepétől balra könnyen ki lehet venni. Goebbels propagandaminiszter pontos utasításokban instruálta Berlin népét, miként illik megünnepelni ezt a napot. „Millió kéz intsen neki, millió száj kiáltsa feléje az egész lakosság háláját, senkinek sem szabad hiányozni az utcákról, ha a Führer jön. Zárjátok be üzemeiteket és egyetlen épület, üzlet, lakás ne legyen girland és zászlódísz nélkül. Éljen Hitler, éljen népünk és az egész birodalom!” (Fotó: Buzinkay Géza / FORTEPAN)

Sztójay Döme berlini követen keresztül elsőnek Magyarország sietett az Anschluss de jure elismerésével. Ezzel tulajdonképpen megelőzték magát Németországot is, ott ugyanis, a parlamenti választásokkal együtt, majd április 10-én tartanak népszavazást a kérdésről. “Amire még nem volt példa a német szavazások történetében: délelőtt féltíz órakor már a falvak legnagyobb részében le lehetett zárni a szavazást, mert az összes szavazásra jogosultak száz százalékban leszavaztak” - tudósított a magyar sajtó is az eseményről. Tárgyszerűen, az eredmény ugyanis a mai Észak-Koreát idézi: 99,5 százalékos részvétel mellett 98,9 százalék szavazott igennel. A képen készenlétben az SS rendfenntartó gárda. (Fotó: Buzinkay Géza / FORTEPAN)

“Jude”, Dávid-csillag és horgas orrú, létében megkérdőjelezett zsidó karikatúrája egy berlini kirakaton 1938 tavaszán. Az üveg még ép, de nem sokáig marad az: fél év múlva, a kristályéjszakán, 7500 zsidó üzletet rombolnak le és gyújtanak fel a nácik és a felhergelt emberek. Goebbels 1938 április-májusában hiredetett kampányt a berlini zsidók ellen, a cél városból való kiűzésük volt. Meglehetős eredményeséggel: egy éven belül a berlini zsidóság létszáma a felére zuhant. Nem mindenki vette észre, mi történik körülötte; szívesebben hallották meg Hitlernek az utolsó békeév majálisán mondott szavait: “Én is ismerem ezt a jelszót, hogy soha többé háborút! Hiszen ez az én saját jelszavam.” (Fotó: Buzinkay Géza / FORTEPAN)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!