Ez a két ember azonban egy ideje már nem sértegeti egymást, Szalay Zoltán ugyanis 2017. február 14-én, 82 éves korában, elhunyt. Halála után egy évvel a fotós munkáiból Ismerős és ismeretlen képek címmel emlékkiállítást rendeznek a Cultiris Galériában. A kiállításon látható képanyagot – amelynek jelentős részét korábban még sehol nem lehetett látni – Kincses Károly válogatta ki Szalay többévtizedes pályájának mintegy hatezer fotója közül.
Szalay betanított optikai csiszolóként kezdte, majd személyigazolvány-képeket készített, tíz évet töltött – 1954 és 1964 között – a Főfotó riportosztályán, ahonnan a Tükörhöz került, amelynek a legfiatalabb munkatársa lett (ide készült az Ingázók című anyaga), majd öt éven át a Magyar Hírlap, 1990-től ‘92-ig az induló Kurír, ‘93-tól pedig – két évig – a Blikk fotórovatának vezetője lett. Közben tanított is, keze alatt fotósnemzedékek nevelkedtek fel.
2015 májusában, Szalay Zoltán nyolcvanadik születésnapja apropóján, már bemutattunk egy válogatást a fotós munkái közül, ami miatt többször is megfordultunk nála, ő pedig a lakásban cigarettázva, elképesztő részletességgel, mesélt nekünk a képeiről, valamint a képekhez fűződő sztorikról. Szalay Zoltán azonban tavaly óta nem mesél többet, a fényképei szólnak helyette. Ezúttal az Ifiparkban készült képei közül válogattunk.
A Budai Ifjúsági Park a fővárosi fiatalok legkedveltebb nyári szórakozóhelye volt a hatvanas és hetvenes években. A Duna-parton gyakran hosszú sor kígyózott a bejutásra várva. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
A párt és a KISZ már évek óta fontolgatta, hogy engedjen az alulról érkező igényeknek, és nyisson egy kizárólag fiataloknak szánt szórakozóhelyet. Eredetileg a Citadellát szánták az ifjúságnak, ám a Fővárosi Tanácsnak más elképzelései voltak az épülettel, ezért az addig kihasználatlan Várkert-bazárra esett a választás, írta Sebők János a Rock a vasfüggöny mögött című könyvében. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
Az Ifipark 1961. augusztus 20-án nyitott meg, és az első évében csupán egyetlen hónapig tartott nyitva. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
"A környezet, az ide csillámló Duna, a szolid társaság, a Nebuló zenekar kitűnő játéka mágnesként vonzotta ide a szórakozni vágyókat" – cikkezett a BIP-ről a sajtó a nyitás után. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
A megnyitás után sem csökkent az Ifipark utáni érdeklődés, a csütörtöki, szombati és vasárnapi bulik rendszeresen teltházasok voltak. Az első hónap alatt, tehát a szeptemberi zárásig, csaknem 25 ezren szórakoztak itt. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
A következő évben, 1962-ben, már május elsején megnyitott, és egész nyáron nyitva tartott a Park. Szalay képei egy évvel később, 1963 nyarán készültek. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
1962-től a Bergendy lett az Ifipark rezidens zenekara, ami egyrészt rendszeres fizetést jelentett az együttes tagjainak, másrészt pedig ők dönthettek arról, kik léphetnek fel a Parkban. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
Odabent fasírtos és kolbászos kenyeret is árultak, a sört pedig állítólag annyira vizezték, hogy a P. Mobil vezetője, Schuster Lóránt később csak sör-hosszúlépésként hivatkozott rá. Egy ilyen menü után valódi élmény lehetett a csókolózás. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
"Kitiltást eredményeznek a következő kihágások: Ízléstelen táncolás, nem twist számra történő twistelés, egy lánnyal több fiú twistelése, fiúk egymás közti twistelése, és más, feltűnést keltő viselkedés” – állt az Ifipark belépési szabályzatában. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
Szórakozás dunai panorámával. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
Tánc 1963 nyarán. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
A belépő általában öt forintba került, amit egy-egy hétvégén akár 2000-2500 táncolni vágyó fiatal is kiperkált. A kiemelt bulik tíz forintba fájtak. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
A beszámolók szerint az Ifiparkot látogató fiatalok az első években még úgy szórakoztak, ahogy a felnőttek szoktak, viszont nagyon fontos volt, hogy mindezt a szüleik felügyelő tekintete nélkül tehették. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
Amikor Szalay képei készültek, kólát még nem lehetett kapni az Ifiparkban, 1969-től azonban már igen. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
"Rock and roll, twist, blues vagy country – nemhogy az Ifjúsági Parkban, de a hatvanas évek elején a hivatalos könnyűzenei életben sem kerülhetett szóba. A Parkba járó közönség nagy része azt se tudta, eszik-e vagy isszák a rockzenét. Legfeljebb néhány száz, kiváltságos jampec akadt Budapesten, aki ismerte a twistkirályokat" – írta Sebők János a Rock a vasfüggöny mögött vonatkozó fejezetében. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
"Az első években fegyelemsértésnek számított, ha egy fiú nyakkendő nélkül jelent meg, vagy ha egy lány túl rövid szoknyában ment szórakozni; előbbiekkel szemben a 18 év feletti életkoron kívül a sportos frizura, fehér ing, zakó, szövetnadrág kombó volt az alapelvárás. A színes inges, hangoskodó renitenseket tényleg szó szerint kipofozták; erre voltak foganatosítva az ifjúgárdisták és legelsősorban Rajnák, az Ifipark legendás vezetője" – írtuk egy korábbi, Ifiparkról szóló cikkünkben. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
Az Ifipark első aranykora 1966 és 1969 közé esett, vagyis többé-kevésbé egybeesett a magyar beat aranykorával. Ekkor már a Metro és az Illés is játszott itt, majd jött a Kex és a többiek. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
Amíg a szerencsések odabent szórakozhattak, azok, akik nem jutottak be, a kerítésen kívül, a Várkert egyik hatalmas fájánál verődtek össze, hogy a hatalom aztán galerit csináljon belőlük. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
Romantikus pillanat 1963-ból. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
Szalay Zoltán emlékkiállítása február 14-től március közepéig látható a Szent István körúti Cultiris Galériában. (Fotó:
Szalay Zoltán / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!