Gavalléros könnyelműség, játékszenvedély, zöld gyep
A legtöbb magyar versenylovat több mint száz éve a Dunakeszi mellett található Alagon trenírozzák. Petanovitsnak is az itteni lóversenytelepen volt istállója. Sőt, valószínűleg éppen lovak szeretete miatt ő maga is kiköltözött családjával Dunakeszire. „Uraságra hajló természete, gavalléros könnyelműsége és egy kicsit a játékszenvedélye is a zöld gyep felé terelte – ő volt az első a polgárok közül, akik futtattak még a városligeti gyepen.” – írta róla nekrológjában az Ujság 1936-ban.
(Fotó: Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár / Petanovits Fényképek / FORTEPAN)Ahogy a vendéglátásban, a lóversenyzésben is maximalista volt, a legjobb és legdrágább zsokékat és trénereket fogadta fel. Mint például az itt kalapban látható Schejbal Józsefet, aki tizenegyszeres magyar sampion zsoké volt. De dolgozott a tizenkét derbit nyerő Esh Győzővel, vagy a kiváló trénerrel, Mravik Pállal.
(Fotó: Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár / Petanovits Fényképek / FORTEPAN)Kezdetben nem fogadta kitörő öröm Petanovitsot a versenypályán. Nem nézték jó szemmel, hogy szinte a semmiből bukkant fel egy nagypolgár istállója, amelyik sorra hozta el a győzelmeket.
(Fotó: Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár / Petanovits Fényképek / FORTEPAN)A lóverseny Magyarországon is fontos társadalmi esemény volt. A kormányzó, Horthy Miklós családja is többször megjelent. A családban voltak lófuttatók is. A fiatalabb Petanovits 1938-ban a célbírói torony meleltt elsétáló Horthy Istvánról készített képet.
(Fotó: Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár / Petanovits Fényképek / FORTEPAN)Petanovitsnak a versenyeztetés volt a szenvedélye. A győzelmek után járó pénzt eltette, de a fogadás kevésbé érdekelte, ritkán játszott. Akkor rakott fel öt- és tízforintos téteket, ha a reggeli munkában esélyesnek látta valamelyik zsokéjának győzelmét. A képen az Albertirsai úti pálya bukméker ringje látható.
(Fotó: Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár / Petanovits Fényképek / FORTEPAN)A lóverseny intrikákról, adomákról, hatalmas átverésekről és heves természetű alakokról is szól. Petanovits sem mindig tudott uralkodni magán. Egy 20 ezer forintos díjban Topper nevű lovát kizárták, mert a zsűri szerint annak zsokéja nekilovagolt Festetich Tasziló lovának. A győztes végül Festetich lova lett, Petanovits ezen annyira berágott, hogy az összes lovát eladta egy bécsi kereskedőnek, majd megfogadta, hogy soha többé nem futtat, még a pályára sem megy ki, mert rájött, hogy ez nem polgárnak, hanem a felső tízezernek való passzió.
(Fotó: Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár / Petanovits Fényképek / FORTEPAN)Petanovits nem állta a szavát, igaz egy évtized is eltelt, mire visszatért a lóversenyhez. Újra ott volt a telivérárveréseken és a futamokon. Korábbi színeit lecserélte, a viola-sárga helyett fekete-fehér selyemruhát viseltek zsokéi.
(Fotó: Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár / Petanovits Fényképek / FORTEPAN)Azért Petanovits sem ment a szomszédba egy kis trükközésért. Az 1933-as Nemzeti és Hazafi DÍj után fújolással tüntettek ellene a fogadők. A háromévesek versenyében az első két helyet Petanovits lovai vitték el. Végrehajtó nyert Fokos előtt. Utóbbi volt a favorit, ezért rengetegen tettek rá pénzt. A fogadók úgy érezték átverték őket, Petanovits belenyúlt a versenybe. Főleg azután, hogy az előző évben Végrehajtóról terjedt el, hogy jobb, aztán a fontos versenyeket Fokos nyerte. A nagyot kaszáló bukmékerek azért tudtak örülni Petanovits ilyen sikereinek is.
(Fotó: Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár / Petanovits Fényképek / FORTEPAN)Azt a korabeli lapok is elismerték, hogy Petanovits és trénere, Issekutz Gyula őrnagy nagyon sokat tettek a magyar lóversenyzés fejlődéséért, elsőrendű lóanyagot gyűjtöttek össze, sikeresek voltak a telivértenyésztésben, ők alapították a gödi ménest is. A hazai lóversenypályák mellett a bécsi-fredenaunin is eredményesek voltak. Legjobb lovaik, Büszke, Szittyavér, Csacsogó és Böske voltak.
(Fotó: Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár / Petanovits Fényképek / FORTEPAN)Ifjabb Petanovits József nemcsak a lóversenyt, hanem az Alaghoz kötődő család mindennapjait is fotózta. Közel 300 kép maradt fenn tőle.
(Fotó: Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár / Petanovits Fényképek / FORTEPAN)Batthyány Elemér utca 8., Alag, a Petanovits-ház kertje.
(Fotó: Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár / Petanovits Fényképek / FORTEPAN)