Ismeretlen fotós ismeretlen forrásból származó képei kerültek a táti Szabó József adományaként a Fortepanhoz. A képek készítésének helye és ideje nagyjából körülhatárolható: Mexikó, 1947 júliusa és/vagy augusztusa. Ekkor járt ugyanis először a magyar futball szimbolikus klubja, mondhatni, kirakatcsapata, a Ferencvárosi a latin-amerikai futball egyik fellegvárában, Mexikóban. A túra a korabeli körülményekhez képest szövegben meglehetősen jól dokumentált: a Nemzeti Sport több tudósításban és színes riportban is beszámolt róla – részben a küldöttséget vezető Nagy László levelei alapján, amiket az FTC ügyvezetőjének küldött –, de írnak róla Fradi-könyvek és fradista portálok, fennmaradtak egyes mérkőzések jegyzőkönyvei, anekdoták az útról, de még egy álhír is.
A túra azonban képekben eddig nem volt dokumentálva. A Fortepannak adományozott fényképekből úgy tűnik, azok ilyen szándékkal készültek, ám nem leltük nyomát annak, hogy végül bárhol megjelentek volna. Biztosat azonban nem tudhatunk, mert nem ismerjük sem a képek készítőjének (vagy készítőinek) kilétét, sem azt, hogy kinek a megbízásából és milyen céllal fotózott.
De nézzük, mi az, amit tudunk! A Ferencváros futballcsapata néhány „légióssal” felturbózva 1947 júliusának közepén érkezett Mexikóba. Persze nem a mai értelemben vett légiósokról van szó, hanem arról, hogy kölcsönkapták Szusza Ferencet az Újpesttől, Puskás Öcsit és Mészáros Józsefet pedig a Kispesttől (azzal az indoklással, hogy az egész magyar labdarúgást képviselik a túrán). A Fradi akkoriban nem volt épp topformában – az előző két szezonban 4. és 5. lett –, Szusza és Puskás több góllal, utóbbi tö mesterhármassal is bizonyította, hogy ráfért az FTC-re a kölcsönvételük.
A Fradi 1947. július 21. és augusztus 17. között, tehát szűk egy hónap alatt összesen 8 meccset játszott Mexikóvárosban, Vera Cruzban és Guadalajarában. A mérleg ötven százalékos, nyertek és vesztettek 3-3 meccset, és volt két döntetlen, a gólarányuk 24:20 volt. Ha csak a számokat nézzük, a legjobb eredményt a Montezuma elleni 5:1 jelentené, valójában azonban a Mexikó válogatott csapata elleni 3:3-as döntetlen jelentette a legjobb eredményt.
Ami azért is volt nagy siker, mert az első meccset, Vera Cuzban, az állami válogatott ellen még 3:2-re elveszítették. Igaz, ez nem sokkal volt az érkezés után, a játékosok még minden bizonnyal küzdöttek a jetlaggel is, a magaslati levegő okozta nehézségekkel is, meg bennük lehetett az is, hogy a landolás majdnem katasztrófába torkollt. Ennek híre Magyarországra is eljuthatott, valószínűleg torzítva, mert a Nemzeti Sportnak július végén vezércikkben kellett cáfolnia azt a hírt, hogy repülőszerencsétlenséget szenvedtek.
Viszont a csapat egyik sztárja, az 1938-as vb-ezüstérmes Sárosi doktor – az egy válogatott meccsen máig legtöbb gólt (egy 8:3-ason hetet) szerző magyar futballista – valószínűleg ennek az esetnek köszönhette, hogy életben maradt az FC Torino (a Grande Torino) 1949-es repülőgép-szerencsétlenségében. Sárosi akkor már Olaszországban élt, a Bari edzője volt, de csábította a torinói csapat, amellyel szóban meg is állapodott. „A szóbeli megállapodás után arra kértek, miután a Torino a következő héten Portugáliába megy, néhány napra kísérjem el őket”. Sárosi és a Bari klubvezetése is beleegyezett ebbe, de Sárosi felesége aggódott a férjéért, ezért a Bari elnökének „kénytelen volt elmesélni a Ferencváros előző évi kényszerleszállását Mexikóban; az izgalmakat, amiket átéltem”. A klub elnöke ezután visszavonta Sárositól az engedélyt, amivel megmentette az életét: a Torino repülője ugyanis 1949. május 4-én, a lisszaboni túrára hazafelé egy hegynek ütközött, és a tragédiát senki nem élte túl.
A mexikói túráról a csoport vezetőjének „portyalevelein” kívül is beszámolt a Népsport. „Szabadnapjainkat kirándulások színesítik. Mire hazamegyünk, Csikósból történész, Gyulaiból régész, Mikéből pedig természettudós lesz” – írta Lakat Károly. A cikkében beszámolt az azték piramisokról is: „csodálattal szemléltük az azték építészet remekeit, a hatalmas méretű piramisokat (...) ezeket a 250 méter magas piramisokat megmásztuk”. (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
Igaz, a kirándulások egyikéről, épp a piramisok meglátogatásáról egy Puskás Öcsis anekdota kissé másképp emlékezik. Idézzük a tempofradi.hu-n talált anekdotagyűjteményből: http://www.tempofradi.hu/anekdotak-puskas-ferenc Amikor megérkeztek a piramisokhoz, Opata Zoli [aki akkor az FTC edzője volt] kiadta a parancsot: — Gyerekek, kiszállni! Puskás, aki Mikével és Szabóval kártyázott az autóbuszban, nagy hangon felkiáltott: — A franc se száll ki! Pesten is van elég kő, csak nem rakták fel ilyen magasra…
(Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
Csapatkép rajongókkal a mexikóvárosi Palacio Del Mueble előtt. „Ahol megjelenünk, mindenütt nagy ünneplésben részesülünk” – írta Lakat Károly. (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
Az FTC csaknem egy hónapos mexikói túrája vereséggel kezdődött, majd a következő hét meccsből hármat megnyertek, két döntetlen és még két vereség eredményezte az összességében ötven százalékos mérleget. Az első vereség után Nagy László túravezető a részleteiben a Népsportban is megjelent levélben ezeket a 70 év távlatából is olyan ismerős stílusú sorokat írta: „Mexikó City 2500 méter magasságban fekszik a tenger színe fölött, és sok fiú számára ez kellemetlen: fuldokolnak, nem kapnak levegőt (...) Az első mérkőzést, sajnos, elvesztettük, ez azonban a kizárólag a szokatlan, ritka levegő miatt történt. (...) Általános vélemény szerint ha Kéri nem sérül meg és Mike nem rakoncátlankodik, akkor győztünk volna.” (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
Az egyik mérkőzés előtt Puskás Ferenc és Rudas Ferenc tart fejelő edzést. (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
Kispéter Mihály, aki termetével kimagaslott a mezőnyből. Kiváló védő játékos, aki fejjel és lábbal is nagyszerűen bánt a labdával. A Debreceni MÁV csapatából lett válogatott, 1947-ben került a Fradihoz. Meghatározó egyénisége volt a klubnak, a korábbi csapatkapitány, Rudas Ferenc maga ajánlotta saját helyére. Futballkarrierje után edzősködött. Ttragikus hirtelenséggel, 46 éves korában hunyt el: 1966-ban a tatai edzőtáborban, futballozás közben végzett vele egy szívroham. (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
Kéri Károly, aki a MÁVAG-tól érkezett a Ferencvárosba, védőként és fedezettként is eredményesen lehetett bevetni. 1944. december 17-én ő szerezte a Fradi utolsó világháborús gólját. Egyszeres bajnok és kupagyőztes volt. Egyetlen meccsen szerepelt a válogatottban: 1948. május 23-án, a csehek ellen 3:1-re megnyert találkozón csereként lépett pályára. Egy nappal 79. születésnapja után temették el. (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
Dr. Lakat Károly, aki futballistaként és edzőként is a legenda lett. Szegedről érkezett 1943-ban a Fradiba és visszavonulásáig, 1952-ig ott játszott. Puskás Ferenc egyetlen védőjátékostól tartott mindig hazai pályafutása során a Tanár úrtól (ezt a becenevet a magyar-történelem tanári végzettsége miatt kapta). 302 meccset játszott a Fradiban, miután edző lett. 1963 és 1972 között kát olimpiai aranyat és egy ezüstérmet nyert a csapatával. Összesen 625 meccsen ült a kispadon, amellyel 2008-ig magyar csúcstartó volt. A Ferencváros örökös tagja. (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
A 20 éves Pukás Öcsi, aki egyike volt annak a három játékosnak, aki nem fradistaként a csapattal tartott, ahogy a korabeli beszámolók szóltak, kispesti csapattársával, Mészáros Józseffel együtt azért utazott a csapattal, hogy legyen olyan futballista a keretben, aki bal lábbal is bele tud rúgni a labdába. Szusza, Sárosi dr., Puskás belsőhármas rohamozta az ellenfelek kapuját. Puskás pedig hét gólt szerzett kilenc mexikói mérkőzésén, volt egy klasszikus mesterhármasa is. (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
Ónody I. Andor a Nagyváradi AC-tól 1945-ben került a Fradiba, 121 meccsen 3 gólt szerzett a zöld-fehérek mezében. Bal oldali védő volt, leginkább Rudas Ferenccel párban. A válogatottban egyszer szerepelt, 65 évesen, 1986-ban hunyt el. (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
Az első blikkre Pintér Tolódjatokbzmeg Attilát idéző Mike István, aki fegyelmezetlenségei miatt nem jutott el a világhírnévig. Pedig zseniális csatár volt, 80 bajnoki meccsén 93 gólt szerzett. Kubala Lászlóval kezdte, 1944 nyarán, 24 ezer pengőért érkezett a Gammától a Fradiba, akkor még Mayer néven. Volt olyan, hogy összeveszett az edzőjével, és egyszerűen vidékre költözött. Sebes Gusztáv, az egykori kapitány szerint a Mike-Szusza-jobbszárny Európa legjobb kettőse lehetett volna. A mexikói túra után nem sokkal az olasz Bologna játékosa lett. Mivel később csak hazautazó vízumot kapott, végleg külföldön maradt. Az Egyesült Államokban telepedett le, és 1994 szentestéjén ott is hunyt el. Hét gyermeket nevelt fel, amelyből kettő az NFL-ben lett profi amerikaifutballista. (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
Korszakos zsenik, legendák egy sorban, balról: Mike István, az Újpesttől kölcsönkapott Szusza Ferenc, a legkiválóbb magyar hátvédek egyik, Rudas Ferenc, a kispesti Puskás Ferenc és a sor végén Lakat Károly a mexikói túra egyik állomásán. (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
A Ferencváros a mexikói túrán a következő eredményeket érte el:
1947.07.21. Vera Cruz válogatott–FTC 3:2
1947.07.27. FTC–Montezuma 5:1
1947.07.31. FTC–Atlas 2:2 1947.08.03. FTC–Mexikó válogatott 3:3
1947.08.07. Guadalajara–FTC 2:1
1947.08.10. FTC–Atalante 2:1
1947.08.14. FTC–Atlas 6:4
1947.08.17. Mexikó válogatott–FTC 4:3 (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
Rudas Ferenc, minden idők egyik legkiválóbb magyar hátvédje, akit Európa egyik legjobb védői között tartottak számon. A Kőbányai TC, majd a Törekvés csapatain át került a Fradiba. A második világháborúban zászlósként szolgált, a háború utáni válogatottban ő szerezte az első magyar gólt. 1945-ben vette át az Üllői úti székház büféjének vezetését, amelyet az 1952-es államosításig vezetett. A válogatottban 23 meccsen szerepelt és 3 gólt szerzett. Az FTC Baráti Kör elnökségének a tagja, majd vezetője is volt. Két éve februárban, 94 éves korában, mint a legidősebb válogatott labdarúgó hunyt el. (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
Henni Géza, egyik legkiválóbb magyar kapus. A Dózsa akkori alelnöke, az ávós Csáki Sándor zsarolással kényszerítette, hogy a lila-fehérekhez igazoljon, cserébe kiengedték a szegedi Csillag börtönben raboskodó testvérét, Miklóst, aki szintén futballista volt. Az 1956-os zűrzavart kihasználva távozott az országból, és az Egyesült Államokban telepedett le. 1965 és 1967 között amerikai szövetségi kapitány volt. 2014 április 7-én, 87 éves korában, a floridai Tampában hunyt el. (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
Mészáros József, aki kispesti futballistaként indult a mexikói túrára, 1948-tól már a Fradi játékosa, így az 1949-es bajnokcsapat tagja is volt. Végig hű maradt a Ferencvároshoz, akkor is, amikor 1950-ben, politikai nyomásra öt legjobbját (Kocsis, Budai, Czibor, Henni, Deák) elveszítette a klub. Edzőként 1961 és 1965 között irányított a zöld-fehéreket, ő volt az edző, amikor a Vásásrvárosok Kupája döntőjében a Fradi legyőzte a Juventust, így az egyetlen magyar edző, aki európai kupát nyert magyar csapattal. 1997-ben bekövetkezett haláláig az FTC Baráti Körének elnöke volt. (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
Csapatfotó a túra második állomásán, a Montezuma ellen elért 5:1-es győzelem után. Felső sor: Csandái Árpád, Kispéter Mihály, Puskás Ferenc, Ónody Arnold, Hernádi Pál, Opata Zoltán. Alsó sor: Kéri Károly, Csikós Gyula, Mészáros József, Lakat Károly, dr. Sárosi György. (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
Egy szép gesztus a csapattól: a mexikói válogatott elleni meccsen a csapat viszi be a hazaiak lobogóját a középkezdéshez. (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
A Veracruz ellen elveszített 3:2-es meccsen Mike fejeli a csapat szépítő gólját. Ahogy Csikós Gyula emlékezett a meccsre: „Sajnos nem úgy sikerült az eredmény, ahogy azt vártuk, mert kikaptunk a mexikói bajnoktól. A fiúk gyengébben játszottak a szokottnál. Ezt a vereséget egyébként az itteniek előre jósolták a nehéz klíma miatt. Hiába idő kell amíg megszokjuk. Mérkőzés után átmentünk a szomszédban lévő bikaviadal-arénába.” (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
Dr. Sárosi György zászlócseréje a Ferencváros mexikói túrájának egyik meccs előtt. A háttérben, szemüvegben Opata Zoltán, a csapat vezetőedzője figyel. Opata az MTK futballistája, később örökös tagja lett. Kiváló edző volt, az 1936-os, berlini olimpián ő vezette a magyar válogatottat. és tagja volt az 1952-es olimpiai bajnok magyar válogatott stábjának is. Lengyelországban, Jugoszláviában, Csehszlovákiában és Romániában is edzősködött. (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
A mexikói válogatott elleni, 3:3-as döntetlennel véget ért meccs utáni csapatkép. A 80 ezer néző előtt játszott meccsre még a mexikói államelnök is megjelent. A mexikói csapat a találkozó előtt két héttel megnyerte az amerikai bajnokságot, melyre egy magyar legenda, Orth György készítette fel őket. A magyarok góljait Szusza, Szabó és Lakat szerezte. (Fotó:
Szabó József / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!