Makra nehezebb körülmények és nehezebb munkatársak közé került; rosszul fölszerelt, rosszul fűtött, levegőtlen és sötét műhelybe, gőgös lecsúszott kisiparosok, beképzelt régi munkásarisztokraták közé, akik elvárták volna, hogy ügyetlenkedjen, tanácsot kérjen és hízelegjen, s meg játssza mellettük a kisfiút, de Makra nem kérdezett semmit senkitől, hetek alatt bebizonyította, hogy tud annyit, sőt többet, mint ők.

(Kertész Ákos: Makra)

– Merre vannak a Montex irodái?
Erre így válaszol:
– Az első emeleten, balra.
A második kérdés így szól:
– Hol található a Ruggyanta Hulladék Feldolgozó?
Amire ő így felel:
– Második emelet, jobbra a második ajtó.

(Örkény István: Információ)

Iparunk fejlődése azt mutatja, hogy felemelt tervünk reális, és ellenségeink minden kétkedése és gáncsoskodása ellenére végrehajtható. De nem szabad elfeledkezni a 0,7 százalékos lemaradásról, és arról sem, hogy decemberben hét ünnepnap van és 24 munkanap. (Esterházy Péter: Termelési-regény)

Ifjakat hát ide! Kemény öklű, feszülő izmú, bátor, tettrekész ifjakat és lányokat. Az ő kezükben csattogjon diadalmasan a terminál, a számítástechnikus fegyvere, ők hajoljanak féltő gonddal a sornyomtatók fölé, lendületes, lelkes munkájuk nyomán roskadásig húzza a tengersok információ súlyos terhe a fáradhatatlanul szaladó lyukszalagokat.

(Esterházy Péter: Termelési-regény)

Fél egy volt, mire beértem a gyárba, öt percet még várni is kellett, hogy beengedjenek az öltözőbe. Lassan, nyugodtan öltöztem át, de ahogy a tegnapi munkától még izzadt rongyok a testemhez értek, elment a kedvem attól, hogy végigdolgozzam a délutánt. Szombat van – jutott eszembe –, és a blokkomban van két-három telefonszám, amit felhívhatnék, nem tölteném egyedül az estét, mennyivel könnyebben kibírnám a szomorúságot, melyről tudtam, hogy negyedórák múlva elkerülhetetlenül rám szakad.

(Moldova György: Ellenszélben)

A városi proletár gyereke munkás apjától a családi élet keretei között nem a munka tiszteletéről és a megmunkálandó anyag iránti szeretetről hall beszélni, hanem éppen arról az ellentétről, ami a bérmunkás emberi vágyai és napi robotja között fennáll.

(Kassák Lajos: Éljünk a mi időnkben)

Megfertőzhetetlen hullámokban száll fölöttünk az illat, fölöttünk, akiket elhajszoltak a körutak ívlámpái alól, akiket lekötöztek a könyörtelen munkapadokhoz, ércet és gabonát préselnek belőlünk, s ha föllobog bennünk az élet értelme, kitekerik a csigolyánkat, levágják a fejünket és átlyukasztják a szívünket.

(Kassák Lajos: Angyalföld)

Hozzátehetem, hogy ez világszerte így van ott, ahol a szocializmust építik. Elolvastam Bortkevicsnek, a Sztálin-díjas ifjúmunkás gyorsvágó vasesztergályosnak a történetét. Amikor az ő gyárukba új esztergapad érkezett, a fiatal munkások csillogó szemmel állták körül, és úgy nézték, mint a művész az új hangszert, amelyből új hangokat és új dallamokat fog kicsalni.

(Esterházy Péter: Termelési-regény)

A hajnal keskeny aknájába bújva
föláll, s nem tudja, miért fejti újra
a szürkület derengő szénfalát.
A házak őskori lenyomatképpen
az első műszak súlyos tömegében
s lemoshatatlan árnyékok a fák.

(Petri György: Munkás)

Erősen fogadtuk, hogy többé nem vétkezünk, a bűnre vezető alkalmat is elkerüljük, s hazánkat erős, boldog országgá – a fejlett ipar és virágzó mezőgazdaság országává tesszük, a dolgozó nép javát szolgáló, hatalmas, békés, építő országgá.

(Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba)

Engem a vállalat üzemi munkára szerződtetett a Martin-kályhákhoz s nem irodai munkára, tetszik érteni! Nem vagyok hajlandó munkásaim személyes ügyeibe beletúrni az orromat. Akinek gusztusa van rá, megteheti...

(Déry Tibor: A befejezetlen mondat)