Van olyan szám, amiben évtizedekig világelsők voltunk
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Fortepan cikkek
Ezek a képek szépek. De megdöbbentően és nehezen szépek. Vélhetőleg soha senki sem látta így a második világháború utáni évtizedek Magyarországát: a nyomort, a reményvesztést, a kietlenséget, a kilátástalanságot. Az OSA most száz fotót állít ki ezekből, kiválogatva azokat, amiken az áldozatok nem beazonosíthatók.
Hogy vajon mi állhat az öngyilkosságok hátterében az 1956 és 1989 közötti időszakban, arra nincs univerzális válasz. Kutatók és pszichológusok többféleképpen magyarázzák ezt a súlyos korszakot. Mink András történész szerint a sorozatos történeti traumáknak nagy szerepe lehet ebben: Magyarország gazdasága és infrastruktúrája a második világháború után a padlón volt. A háborús vereségek, az olykor erőszakos rezsimváltások és súlyos vagyoni és emberi veszteségek reménytelenséget, bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot okoztak.
Zonda Tamás öngyilkosság-kutató Öngyilkos nép-e a magyar című könyvében azt írja, bár a forradalom évében és az azt követő diktatúra idején még kevés az öngyilkosság, mert a belső agresszió és elégedetlenség kifelé irányul a rezsim ellen, de amint az puhulni kezd, az öngyilkosságok száma megugrik. Bár az állami propaganda az adatokat az 1970-es évekig titkolta, és a statisztikai felmérések csak belső használatra készülhettek, a legvidámabb barakk látszata ellenére az egyre több öngyilkosság azt mutatja, a társadalom közérzete ekkor mégiscsak rossz. A KSH adatai szerint ugyanis 1983-ban megdől az ország amúgy is magas rekordja: abban az évben 4911 ember végzett magával. Ebből 3455 volt férfi, 1456 nő. Ennek részben az lehet a magyarázata, hogy az öngyilkosságra készülő férfiak sokkal inkább választanak végzetesebb módszert, mint a nők: leggyakrabban kötelet használnak, vagy a mérgezést.
1985 után csökkenni kezdett az öngyilkosságok száma. Zonda szerint egy több mint negyven éven át tartó, erősen korlátozott társadalom után felfokozott reménykedés volt a levegőben. Ez a tendencia végül 2007-ben megszűnt, Magyarország még ma is a második az Európai Unióban az öngyilkossági rátát nézve. Az OSA igazgatója, Rév István szerint tehát egy súlyos, fontos történeti és társadalmi kérdésről van szó, amelyről akkor is beszélni kell – sőt, akkor kell beszélni igazán –, ha nem rendelkezünk megnyugtató magyarázattal. Épp ezért nyílt kiállítás a bűnügyi technikusok több mint harminc év alatt készített képeiből szeptember 28-án az OSA-ban. A képeket Szilágyi Lenke fotóművész válogatta, és csak felnőttek látogathatják.
Összeállításunkban törekedtünk arra, hogy leginkább olyan képeket mutassunk meg, amik csak sejtetik, mi történhetett pár órával korábban a helyszínen. Ezek a fotók is csak egy korszak bizonyítékai: az elesettség, nyomor és kilátástalanság képei.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!