Királyi Palota a Tabán felől. 

Aki Haldej nevét nem ismeri, egyetlen képét az is egészen biztosan fel tudja idézni: katona a Reichstagon szovjet zászlóval. A legismertebb ikonikus kép egyben a legvitatottabb is, bár Haldej sosem csinált belőle titkot, hogy nem spontán pillanatot kapott el, hanem megkomponálta a jelenetet – mondjuk a szovjet hadsereget nem ő rendelte a legyőzött náci Németország romba döntött fővárosába. A zászlót viszont ő vitte, a Reichstag tetejére is az ő kérésére másztak fel. Hiába állította be tökéletesre, felsőbb utasításra így is bele kellett nyúlnia a negatívba: "Hát nem látja, hogy a katonának két karórája van?! Egy szovjet katona nem lehet fosztogató! Azonnal törölje ki" – Haldej végül tűvel kaparta le az órát a hős katona jobb csuklójáról.

Szervita tér a Bárczy I. u. felé 

"Az első fényképezőgépet magam csináltam kartonból, a lencse nagyanyám szemüvege volt. Az ágy alatt hívtam elő. Emlékszem, mennyire boldog voltam, amikor megjelent az első igazi képemen a templomunk. Ott volt két kilométerre és most már nekem is megvan kicsiben." Az igazit nem sokkal később a forradalmárok lerombolták Haldej szülővárosában, Juzovkában, a későbbi Sztalinóban.

Királyi Palota és a Királyi Lovarda (balra) a Váralja u. felől.

A II. világháború még messze volt, de Haldejnek a szenvedésből a harmincas évek elején is kijutott, a nagy ukrajnai éhínség idején. Végül elhagyta Juzovkát – a város John Hughes angol gyáriparos nevéből származik, az ő beruházásával kezdődött a kelet-ukrajnai város élete, amelyet a 21. század is meggyötört: az egykor egymilliós Donyeck ma a szakadár Donyecki Népköztársaság központjaként tengeti napjait.

Ismeretlen helyszín – talán Kőbánya. 

Haldej 16 évesen helyi lapoknál dolgozott, lefotózta ajándék autója mellett a túlórakirály bányász Alekszej Sztahanovot is. 1936-ban már a TASZSZ moszkvai fotósa volt.

Rákóczi út a Szövetség és a Hársfa u. között. 

"Na, fényképezz!" – az utasítást Sztálin adta ki az alig húsz éves fiatalembernek. Abból lett az egyik leggyakrabban használt portré, ma is előszeretettel cipelik a kommunista rendezvényeken a ma már nem állami ünnep november 7-én vagy a generalisszimusz halálának évfordulóján, március 5-én.

Ráday utca, Belső-Ferencváros. 

Övé a Szovjetunió megtámadásának első pillanataként elhíresült fotó is, amelyen a moszkvaiak hallgatják az utcán Sztálin rádiós beszédét ország hadba lépéséről. Innentől Haldej a haditudósításnak él. Murmanszktól Szevasztopolig járja a frontot, aztán a hadsereggel együtt átvonul Bulgárián, Románián, Magyarországon, Ausztrián, egészen Berlinig, aminek a csúcsa az a bizonyos zászlós-karórás beállított fotó. "Kértem, hogy másszon fel a kiszögellésre. Ellőttem az egész tekercset. Végül benne volt minden, a zászló, a katona, Berlin."

Bárczy István utca, Belváros-Lipótváros.

Budapest ostroma után is maradt egy ideig, hogy képeket készítsen a rommá lőtt felszabadult városról. Az egyik budapesti képét Haldej életében Oroszországban soha nem publikálták: Egy Dávid-csillagos házaspárét. Hogy miért nem, az nem világos, a gettóban a Dohány utcai zsinagógánál felhalmozott holttestek publikálhatók voltak, ez a házaspár nem. A képről Haldej maga is mesélt, akkor is felfedve, hogy gyakran kilépett a tudósító szerepéből: "A város már felszabadult, ők még mindig hordták a sárga csillagot. Rémültek voltak, azt hitték német vagyok. aztán jiddisül szóltam hozzájuk, a fénykép után odaléptem és letéptem róluk a csillagot. Amikor azt mondtam, Sálom alechem, az asszony sírva rám borult."

Dunakorzó, Duna-part, a felrobbantott Lánchíddal.

A háború után is csinált egy korszakos képet: a győztes Sztálin csokrot kap a Dinamo stadionban. Csak egyet kattinthatott a kazettás géppel. Haldejt a szívbaj kerülgette, hogy elkapta-e a pillanatot. Annyira el, hogy az emberarcú és győzedelmes Sztálin – mellette a másik gyermeket felemelő Molotov külügyminiszterrel – ismét az új korszakába lépő Szovjetunió szimbóluma lett. A gép mellesleg egy amerikai Speed Graphic volt, amit Haldej még Berlinben kapott egy bizonyos Robert Capától.

Ismeretlen.  

Haldej visszaemlékezésében viszont beszélt a budapesti gettó épületeiben felhalmozott holttestekről. A sárga csillagos holttest is ezt valószínűsíti. 

Hiába a világháborús fotók, a Sztálin-portrék, 1948-tól beindult a zsidók elleni szovjet kampány. "Kozmopolita" – ez lett az eufemisztikus jelző. Haldejt az összes zsidóval együtt – a nemzetiségi kategóriaként ezt számon tartották a személyi iratokon – kirúgták a TASZSZ-tól, minden magyarázat nélkül. 

A kirúgáskor ijedtében rengeteg fotóját megsemmisítette a moszkvai zsidó színházról is. Csak a Szovjetunió felbomlása után lett nyilvános az irat, amely szerint Haldej a KGB vizsgálata alapján politikailag nem megbízható.

Üllői út az Iparművészeti Múzeum előtt, Ferencváros. 

Ezután szakszervezeti lapoknál dolgozott, könyvtáravatók, táncmulatságok, kevés örömet talált bennük. Sztálin 1953-as halála véget vetett a zsidók elleni kampánynak. 1957-től 1972-ig újra országos lapnál, a Pravdánál dolgozhatott – amíg egy nyíltan antiszemita személyzetis ki nem rúgta, jelezve, hogy ha kampány nincs is, igény lenne rá. 

Kálvária tér a Losonci utca sarka felől, Józsefváros. 

Haldej a háború alatt , Ukrajna német megszállása idején elvesztette apját és annak második házasságából származó mindhárom húgát.

Kálvin tér a Kecskeméti u. sarkánál.  

"A szocializmust építettem. Csak a szépet fotóztam. A kenyérre várakozók sorát nem, mert úgy gondoltam, ez csak átmeneti jelenség. A kaviárért sorban állókat azért viszont lefényképeztem" - mesélte a Pravdánál töltött évekről, aztán ironikusan megjegyzi: "A kommunizmus felépítéséig már nem jutottam el."

Petőfi Sándor utca a Pilvax köz sarkánál, Belváros-Lipótváros.  

A háború borzalmait viszont nem kendőzte el – elvégre azok nem a szovjet rendszer bűneként voltak értelmezhetők. (Bár az 1937-es tisztogatással, a szovjet vezérkar lefejezésével Sztálin bizonyosan csökkentette a hadsereg védekezőképességét, ami meg is mutatkozott a német támadás első fél évében. Feltehetően szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak áldozatainak szörnyű és egyúttal ikonikus képe.

József körút., szemben a Corvin köz bejárata, Józsefváros. 

Haldej megkomponált képeiből sosem csinált titkot. De valós környezetben, valós szereplőket instruált, történelmi hitelességük ezeknek sem kétséges.

Nyugati (Berlini) tér, jobbra a Váci út.  

"Murmanszkban a lebombázott házak helyén csak a kémények maradtak meg. Jött egy asszony, hátán egy ládával. Azt kérdezte, nem szégyelled magad, fényképezed a nyomorúságunkat? Mondtam neki, a történelemnek fotózom és ígérem, lesz ilyen képem Berlinből is" – mesélte Haldej.

Ferenc József (ma Szabadság) híd ideiglenes helyreállítása 1945-ben. 

Haldej hagyatéka a fotós halála után tisztázatlan módon egy amerikai ügynökséghez került. Lánya 15 évnyi pereskedés után szerezte vissza a sokezernyi képet.

József körút. a Baross utca kereszteződésénél, Józsefváros.  

A berlini zászlós szovjet katona nélkül szegényebb lenne a II. világháború krónikája. Igazán szép történelmi fricska, hogy a Sztálin-nosztalgiával ma is szovjet zászló alatt vonulók, akik sokszor a zsidókat okolják a nagyhatalom széthullásáért, olyan képet cipelnek, amelyet egy zsidó készített. A híressé lett zászlót egyébként Haldej és egy Izrael Kisicer nevű kollégája varrta.