A székesfehérvári Ambrus Tibor ma már esküvői fotós, aki a friss házasok fényképei mellett főleg iskolai, óvodai és családi portrékat készít, a nyolcvanas évek utolsó éveiben azonban a Beatrice közönségét fotózta. Az eredetileg női zenekarként indult, majd 1987-ben újjáalakult Beatrice mítoszát a Nagy Feróék mögött felsorakozó fiatal, meg nem értett embertömeg tette igazán naggyá.

Ambrus Tibor már 14 éves kora óta fotózott, majd leszerelt sorkatonaként vetette magát fényképezőgépével a ricsés fiatalok közé. Az „Úgy érezte, szabadon él” című képanyaga két évig – 1987-től 1989-ig – készült, főleg Fejér és Pest megyében. 23 éves volt, amikor elkezdte a sorozatot, majd a két év alatt kb. 30 Beatrice-koncerten vett részt. Mivel maga is rajongó volt, a babos kendő végig a fényképezőgépe szíjára volt kötve.

„Mindig a szociofotó érdekelt, az emberábrázolás. Szerettem Feróék zenéjét, innen jött az ötlet, hogy azokat fotózzam, akik folyton úton voltak, és követték a bandát. A Rice adott erőt sokaknak, így nekem is, mert »árnyékban is élni kell«” – mondja a fotós az Indexnek. A csövesjelenség a hatalom csőrét is bökte, hiszen a szocializmus alapvető ígéreteit kérdőjelezte meg, és olyan problémákra világított rá, mint a kilátástalanság, a szegénység, az otthontalanság, a munkakerülés, valamint az alkoholfogyasztás.

„A Pentax ME Super fényképezőgépemet használtan vettem egy szentendrei bazárban. Csak 28-as nagylátóm és 50-es alapobim volt hozzá. ORWO filmre fotóztam, szigorúan vaku nélkül” – avat be a részletekbe a fotós. A ricsések szerették, amikor Ambrus fényképezte őket, így ismerkedett meg képei visszatérő szereplőjével, Litter Lászlóval (Luluval) és párjával, Németh Júliával. „Laci jelenleg építkezéseken dolgozik. 25 év után alig ismertem meg. Az élet nagyon kemény volt hozzá. Julival valamivel gyakrabban találkoztam.”

“A képanyagot egyrészt magamnak, másrészt pedig azért készítettem, hogy később kiállítást rendezzek belőle. Miklóska Lajosnak (a Sakk-Matt, a Korong, a Syrius és a Beatrice legendás tagjának) végül igaza lett, mert egyszer azt mondta, hogy ezek a képek egyszer majd sokat fognak érni. Harminc évnek kellett eltelnie, és a sorozat a történelem része lett: 2019-ben egy fotóügynök 32 képet vásárolt meg a kiállítási anyagból egy torontói múzeum kelet-európai gyűjteményének” – meséli a székesfehérvári fotós.

“Áruhiány – ez a szó jut eszembe elsőként, amikor erre az időszakra gondolok. Mai technikával álom lett volna abban a korban fényképezni, de akkoriban nem volt sok lehetőség a jó nyersanyagra” – mondja Ambrus Tibor. A fotós azóta két másik sorozatot is készített: 2005-ben egy tradicionális roma esküvőt fotózott végig, majd 2010 és 2012 között a csatkai búcsút fényképezte. “Remélem, egyszer majd ezek a képeim is kordokumentumok lesznek.”

Borítókép: A Beatrice koncertplakátja Balatonföldváron, 1988. Ambrus Tibor / FORTEPAN