A fotózás a lelkének a levezetése volt

- így emlékszik vissza Antal Gáborra, arra a papnak tanuló, de papi pályát még a felszentelése előtt elhagyó és életét javarészt sofőrként végigdolgozó fotósra a második felesége, gyermekei anyja. A család legendáriumban többféle történet kering arról, miért nem lett végül pap Antalból, biztosat viszont senki sem tud ma, csaknem két évtizeddel a fotós halála után.

Rabiátus ember vagyok, rabiátus és katolikus 

- mondta magáról nevetve Antal Gábor egy családi videófelvételen valamikor a kétezres évek elején. Ez az egyik meghatározó emléke a fotósról az unokájának, Andrásnak. Ő volt az, aki elvitte a Fortepanhoz azokat a negatívokat, amiket a pincében, egy befőttes üvegben talált meg. A negatívokról pedig olyan képek is előkerültek, amiket András sosem ismert papírképekként.

Ez nem olyan meglepő, tudva azt, hogy fotós és családja sokat nélkülözött és a rossznak ítélt papírképek gyakran a kályhában végezték. Akkoriban, amikor Antal Gábor belekezdett a fotózásba - ami ekkoriban kifejezetten drága - egy egyszobás lakásban élt a feleségével és két gyermekével a Hungária körúton.

A lakásban pedig száradó képek lógtak mindenhol, a családnak ezeket kellett kerülgetnie.

Antal Gábor 1927-ben született, Dálnokon, művész családban, több rokona és felmenője is zenész volt. Katolikus neveltetést kapott és bár nem lett belőle pap és nem is volt buzgó templomba járó, a családi visszaemlékezések szerint a teológia állandó meghatározója maradt az életének. 

Filozofikus alkatú ember volt egész életében, nagyon sokat írt és olvasott, gyűjtötte a könyveket és kereste azt az önkifejezési módot, amelybe azt a szellemi többletet, amelyet a munkájában nem tudott kiélni, átcsatornázhatja. Mielőtt fotózni kezdett, hajómodelleket épített, később pedig festeni kezdett, illetve matematikai, fizikai és csillagászati összefüggésekkel is foglalkozott.

András most a családi visszaemlékezéseken és a nagyapja munkáin keresztül igyekszik megismerni annak a fotós alakját, aki buszvezetőként és sofőrként is az úton dolgozott egész életében,

Ezek a felgyülemlett impulzusok, gondolatok és az alkotási vágy szülték a képeit. A fotóinak kedvelt témái a városi élet és a városi emberek mellett a kirándulások és az utazások voltak, mert a vezetés nemcsak munkaként, de megfigyelői pozícióként is állandó maradt az életében.