Kutya időket élünk
Honnan tudjuk, hogy mi az a kutya? Vagy még inkább, hogyan határoznánk meg, hogy mi a kutya? Ezek ostoba kérdésnek tűnhetnek elsőre, hiszen tapasztalati úton mind tudjuk, hogy mi kutya és mi nem az. De mégis, ha valaki épp ráér elmerengni ezen, és látott már mondjuk komondort és tacskót egymás mellett, akkor felmerülhetett benne a kérdés, hogy a két külsőre és természetre is lényegesen különböző fajta ebről vajon honnan tudja az ember kapásból, hogy mégiscsak ugyanabba a kategóriába tartoznak.
Ebben a kérdésben pedig az a szép, hogy a dolog háttere nyelvészeti szempontból legalább annyira érdekes, mint a biológiai megközelítés alapján. Ugyanis nem kell ahhoz zoológus szakértőnek lenni, hogy egy bedlington terrierről éppúgy meg tudja mondani, hogy az bizony kutya, mint egy yorkshire terrierről.
Ennek a feladatnak a megoldása jellemzően már az egészen kicsi gyerekeknek is megy, még akkor is, ha ők az életkorukból adódóan a kutya helyett inkább a "vau"-t preferálják és még fogalmuk sincs arról, hogy mit jelent az emlős, a ragadozó vagy a gerinces fogalma. De ha nem feltétlenül a biológiai jellemzőiről ismerszik meg az emberek között a kutya, akkor vajon miről?
Ez a kérdés járt a fejemben, miközben nézegettem Bojár Sándor fotóriporter kutyakiállításokon készült fényképeit, amelyeket most különböző szótárak "kutya" szócikkeihez tartozó magyarázatai is kísérni fognak.
Bojár egyébként az a kiváló fotóriporter, akiről korábban már megírtuk, hogy a bitófánál álló hóhérlétrára is felmászott, hogy jó legyen a kép. A Fortepanhoz került hagyatékából pedig már több válogatást is megjelent az Indexen: az Ecseri piacról szóló itt, a szelektív hulladékgyűjtés őséről, azaz a MÉH-ről készült itt, a magyar munkás- és a külföldi vendégvadászok kedélyes képeit össegyűjtőt pedig itt.
Bojár Sándor a vadászattal foglalkozva is gyakran fotózott kutyákat, például a Magyar Vadász című lapnak, itt jelent meg a Betya és Bitang nevű magyar vizslákról szóló képriportja is. De jelentek meg kutyákról készült képei, példáué a Képes Újságban, az Ország-Világban és a Képes Magyarországban is. Sőt, a róla készült, és Kiscsatári Marianna által "igaznak" és "jelképesnek" nevezett híres, utolsó portréján saját, Morzsi nevű kutyája társaságában lett megörökítve.
Az alábbi válogatás Bojár kutyakiállításokon készült, A kutya című újságban megjelent képeiből készült.
A kutya nem más, mint "négylábú, házőrzésre és nyájterelésre használt háziállat" elsődleges jelentése szerint, írja a Magyar Etimológiai Szótár definíciója. Jelenthet ezen kívül még "elítélendő személy"-t, például ha valakire azt mondjuk "gyáva kutya", de használhatjuk melléknévként is, "rossz" értelemben, mondjuk amikor arról beszélünk, hogy "kutya időket élünk".
(Fotó: Bojár Sándor / FORTEPAN)A magyar kutya szó már a 16. században is meg-megjelent írott szövegekben,. A nyelvészek szerint hangutánzó eredetű szó, amely A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a kutyákat hívogató hanghatásból vált főnévvé.
Elsődleges funkciójában a kölyökkutya vinnyogását, nyüszítését jeleníthette meg. Ehhez hasonló módon lett a "cic" macskahívogató szóból szintén kicsinyítő képzővel cica. (Fotó: Bojár Sándor / FORTEPAN)Az 1800-as évek második felében kiadott, Czuczor-Fogarasi féle A magyar nyelv nagyszótára szerint a kutyának még nem a háziállat volt az elsődleges jelentése:
"1) Széles állattani ért. azon emlős állatok neme, melyeknek mindkét állkapczájokban hat egyenetlen hosszúságú előfoguk, hoszszu , hegyes , görbe szemfogaik , hat vagy hét zápfoguk mindkét oldalon , homlokuk hosszában barázdás vonaluk, és öt körmű lábaik vannak. Ide tartoznak, a farkas, róka, a házi kutya stb. (Canis). 2) Szorosb és szokott ért. a fennemlített nem alá tartozó , köz ismeretü kutyafaj, melyet máskép házi kutyá-nak, kizárólag ebnek hivunk. (Canis familiaris)."
(Fotó: Bojár Sándor / FORTEPAN)- húst, dögöt, lisztes növényi anyagokat eszik, de leveles növényt nem; megemészti a csontot, a fűtől hány,
- lefetyelve iszik,
- az orra nedves, szimatja kitűnő,
- keveset izzad, hőségben kilógatja a nyelvét,
- fölöttébb hűséges, az ember házi társa,
- gazdája közeledtére farkát csóválja, nem engedi bántan
- tanulékony
- őrzi a házat, visszahajtja a legelő barmot a vetésből, összetereli a gulyát, csordát, nyájat, védi a juhokat, ökröket a vadak ellen, felveri a vadat s nem harap belé.
(Fotó: Bojár Sándor / FORTEPAN)Mivel Bojár képei kutyakiállításokon készültek, fajtatiszta, törzskönyves kutyák láthatóak rajtuk. Ezen a ponton fontos azt megjegyezni, hogy a kutyák különbözőségében a tudatos tenyésztésnek, a kutyafajták különböző külső tulajdonságokra és természetbeli jellemzőkre való szelekciójának fontos szerepe van. Ha valaki fajtatiszta kutyára vágyik, akkor a törzskönyvezés ma sem csak úri huncutság. Ahogy ebben a cikkben korábban részletesen megírtuk, azért is szükség van a törzskönyvre, hogy igazolva legyen, az eb tenyésztőtől és nem szaporítótól származik.
(Fotó: Bojár Sándor / FORTEPAN)