Továbbra is sok a bizonytalanság a Déli Áramlattal kapcsolatban. A Gazprommal közös projekttársaságot ugyan már a legtöbb érintett országban létrehozták, még mindig nem lehet tudni, hogy a vezeték egészen pontosan mennyi pénzből épül majd, milyen tranzitdíjat kap majd az ország a szállításért, és hogy hajlandó lesz-e Brüsszel kivételezni az orosz gázóriással.
„Mérföldes lépésekkel haladunk Magyarországon” – mondta Leonyid Csugunov, a Gazprom projekt vezetője. Ez néhány héttel azután történt, hogy Baji Csaba, az MVM vezére aláírta Déli Áramlat gázvezeték magyarországi szakaszáról szóló részvényesi megállapodást az orosz gázóriással, a kormány pedig azonnal kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánította a vezetéképítést.
A projektet vezető Csugunov szerint Magyarország fontos piac a Gazpromnak, ha a vezeték megvalósul, az ukrán vezetékkel együtt már két irányból érkezik majd orosz gáz az országba. A teljes vezeték építése a tervek szerint még 2012-ben elkezdődne Oroszországban, három évig tartana. 2015-ben kerülne először a gáz a csőbe, majd 2018-ra, legkésőbb 2019-re érné el a maximum kapacitását.
A magyar szakasz 229 kilométer hosszú lesz, Hercegszántónál érkezik az országba és Tornyiszentmiklósnál vezet át Szlovéniába közben Báta és Nagykanizsa településeket érinti majd. Ezen kívül a hazai szakaszra építenek egy kompresszorállomást is, amely a csőben lévő gáz nyomását szabályozza. Orbán Viktor a vezetékről korábban úgy vélte, az „a XXI. századot és a teljes Kárpát-medencei magyar nép életét meghatározza.”
A Déli Áramlat pontos útvonala a kezdeti tervekhez képest változott, a mostani állás szerint Oroszország déli részéről Anapa nevű városból indul, 2000 méter mélyen, a víz fenekén 925 kilométer hosszan keresztülvezetik a Fekete tengeren Törökország irányába, Bulgáriában ér a szárazföldre, ahonnan Szerbián át Magyarországra, majd innen Szlovéniába megy. A teljes szárazföldi szakasz 1455 kilométer lesz, a tervek szerint 2018-ra már 63 milliárd köbméter gázt szállítanak majd a vezetékben.
Az építésre minden érintett országban létrehoztak egy részben a Gazprom, részben az álam tulajdonában álló projekttársaságot, a tengeri szakaszt pedig az orosz cég mellett olyan nagy európai energiacégek finanszírozzák majd, mint az olasz Eni, a francia Edf, vagy a német Wintershall. A nemzeti projekttársaságok megalakulásáról szóló nyilatkozatot több helyen már három éve aláírták, Magyarország - akkor még az MFB-nek szánva a szerepet - Szerbia és Horvátország mellett elsőként jelezte, hogy benne lenne a vezetéképítésben.
A horvátok csalódására hozzájuk végül csak egy szerb leágazás vezet majd a fővezeték helyett, a Gazprom szerint részben azért, mert ők egyébként is csak kis vásárlók. Szemben a korábbi tervekkel Bulgáriából egyelőre nem lesz leágazás Görögországba és Olaszországba sem. Csugonov szerint a piaci igények alakulásával később még dönthetnek a leágazások megépítéséről, mint ahogyan arról is, hogy a vezeték később a baumgarteni vezetékhez kapcsolódhat, ez azonban a következő öt évben nem túl valószínű.
Hogy mindez mennyibe kerül, egyelőre meglehetősen bizonytalan. Míg korábban éppúgy lehetett találkozni 10, mint 14 milliárd dollárra becsült költséggel, a legutóbbi kalkulációk már 16 milliárd dollárról szóltak. Sebastian Sass, a South Stream Transport szóvivője szerint pontos összeget ebben a fázisban nehéz is lenne mondani, az ugyanis jelentősen függ a nyersanyagáraktól és a konkrét technológiától is. Ugyanilyen bizonytalan az is, hogy ki és mennyi hitelt ad majd a cégek és államok önereje mellé, a vezeték jelentős részét ugyanis hitelből építenék.
A Déli Áramlat minden idők leghosszabb tenger alatt futó gázvezetéke lenne. Sebastian Sass, a Soth Stream Transport szóvivője szerint a 2000 méter mélyben futó csövek lefektetése nagyságrendlieg drágább, mint a szárazföldi munka, egy speciálisan erre a célra kifejlesztett hajóval helyezik el a vezetéket. Sass szerint ugyanakkor a tenger mélyében húzódó vezetékek komoly biztonsági kockázatokat nem hordoznak, a szállítás itt valójában biztonságosabb, mint a szárazföldön.
Sass elismerte, még vannak kérdőjelek a finanszírozás körül, ez ugyanakkor egy hosszú távon biztosan megtérülő projekt a növekvő gázigények miatt. Szergej Kuprijanov, a Gazprom kommunikációs vezetője elmondta, elemzők számításai szerint 2035-ben importból származik majd az európai gázigény 85 százaléka, részben a kereslet növekedése, részben a belső termelés csökkenése miatt.
A Gazprom jelenleg 312 milliárd köbméter gázt importál az Európai Unióba, a gázigény már 2030-ra 225 milliárd köbméterrel nő, ha pedig folytatódik az atomerőműveket leállító, Németországból induló törekvés, akkor még többel. Az új vezeték részben a növekvő gázigényt szolgálná ki, másrészt egy Ukrajnától független csatornát jelentene, növelve ezzel az ellátás biztonságát.
A magyarországi rész megépítése az előzetes várakozások szerint 600 millió euróba kerül majd, ennek nagyjából a felét kell a magyar államnak, illetve az MVM-nek előteremteni, ennek 70 százalékát hitelből szeretnék finanszírozni. A vezeték megépítése nem csak azt teszi lehetővé, hogy Ukrajnát megkerülve kapjunk orosz gázt, hanem közvetlen tranzitdíjra is számíthatunk, a díjakról azonban egyelőre szintén nem sokat tudni. "Minden országgal egyéni megállodást kötünk majd" - közölte Leonyid Csugunov.
Lehetnek még gondok az Európai Unióval is, a Déli Áramlat megépítéséhez ugyanis az oroszoknak Brüsszellel is meg kell állapodnia, a szétválasztási szabályok értelmében nem adhat el gázt ugyanaz a cég, amelyik a hálózatot is kezeli, és nem lehetne megtiltani a gázvezetékhez való hozzáférést a független szállítók számára. Bár a Gazprom célja, hogy az EU kivételezzen vele a Déli Áramlat kapcsán, az eddigi hírek alapján úgy tűnik, Brüsszel nem lesz engedékeny.
Összességében tehát érthető, ha a Déli Áramlat megvalósulásában még mindig sokan kételkednek, alig áll valamivel jobban, mint az unió által inkább preferált, korábban a Magyarország által is támogatott Nabucco. Előnye ugyanakkor, hogy - szemben a Nabuccóval - itt már legalább a gáz forrása adott, és a kitermelő a finanszírozásban is részt vesz. A magyar függés az orosz gáztól a következő évtizedekben érdemben nem változik, az ellátásbiztonság viszont a vezeték megépítésével nőhet, hiába zárnák el a csapot megint az ukránok, az ellátás nem szűnik meg teljesen.
Magyarországon európai szinten is kiugróan nagy arányban használunk földgázt. Gázzal főzünk, gázzal fűtünk, az erőművek jelentős része is földgázalapon működik. A hazai versenyképesség egyik kerékkötője, hogy úgy építettünk ki földgázalapú gazdaságot, hogy közben egyáltalán nem bővelkedünk ebben az erőforrásban. A hazai energiafelhasználás 45 százalékát a gáz adja, hasonló aránnyal csak Angliában, Hollandiában és Oroszországban találkoznunk.
Csakhogy míg ők exportőrök, addig Magyarország 14 milliárd köbméteres éves fogyasztásának 80-85 százalékát importból szerzi, ennek háromnegyedét a Gazpromtól, egyelőre egyetlen vezetéken keresztül. A hazai kitermelés csökkenő trendet mutat, az FGSZ előrejelzése szerint tíz év múlva a jelenlegi, évi hárommilliárd köbméteres mennyiség nagyjából a felére apad, miközben a gázfogyasztásunk előreláthatólag nőni fog.
Annak idején az olcsó, rubel alapú szovjet energiahordozó mellett váltunk függővé, a gödröt pedig csak tovább ástuk magunk alatt a rendszerváltás után, amikor a mesterségesen alacsonyan tartott lakossági árak továbbra is a szocializmust hazudták. 1980-ban még csak a lakások 25 százalékában, a rendszerváltás évében már negyven százalékában volt vezetékes gáz. 2005-ben ez az arány már elérte a 75 százalékot.
Mivel a Déli Áramlat megépítése után is zömmel orosz gázt veszünk majd hosszú távú gázszerződéseken keresztül, az árak alakításában nem nő az alkuerőnk a vezetéképítéssel. A 2015-ben lejáró, olajindexált orosz-magyar hosszú távú szerződés újratárgyalása mindemellett aktuális lenne, az utóbbi időszakban már több országnak is sikerült engedményeket kapnia a Gazpromtól. A magyar tárgyalásokról azonban nem sok a hír, az új szerződés megkötéséről egyelőre az orosz cég szerint is korai még beszélni.