Alig lehetett becsukni az ajtót a Euromoney-konferencán Bécsben, a magyar gazdaságról szóló panelbeszélgetésen. A hallgatóság kérdéseiből egyértelműen ki is derült, hogy miért vagyunk mi ennyire népszerűek: a többséget nyilvánvalóan nem a makrogazdasági mutatóink, a bankrendszerünk hitel/betét aránya vagy a magyar befektetési lehetőségek érdekelték, hanem az, hogy a folyósói beszélgetésekben elszabadult hajóágyúként emlegetett Orbán-kabinet intézkedéseit a hazai elemzők hogyan, mivel magyarázzák.
A zsúfoltság mellett a panelbeszélgetés másik szépséghibája az volt, hogy kormányzati illetékes nem ült a pódiumon, így a kérdésekre igazi válasz sem érkezhetett. Az NGM államtitkára, Pleschinger Gyula ugyan néhány órával korábban és néhány teremmel arrébb megpróbálta elmagyarázni, hogy mostantól a növekedés beindítására és a tőkebefektetések ösztönzésére koncentrál a magyar kormány, azzal azonban kisebb derültséget váltott ki, hogy az eddigi unorthodox kormányzati lépéseket kreatívnak nevezte.
A panelbeszélgetésben Karvalits Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke a magyarországi hitelleépülés részleteit és ennek hatásait elemezte, az OTP Bank képviselői a gazdaság helyzetét ecsetelgették, Oszkó Péter volt pénzügyminiszter pedig főként a kormány hibáiról beszélt.
Karvalits a beszélgetésen kifejtette, az átalakított különadóknak rövid távon kedvező hatásuk volt a makrogazdasági adatokra, de hosszú távon fennáll a kockázat, hogy rossz hatással van a növekedésre. Szerinte a lakossági energiaárak csökkentése rövid távon mérsékli az inflációt, a vállalati különadók azonban várhatóan nyomást jelentenek majd a termelési költségekre, aminek a hatása megjelenhet az inflációban és a növekedés fenntarthatóságában is.
Az MNB alelnöke szerint a következő egy-két évben a magyar növekedés várhatóan egy százalék körül alakul, pedig az államadósság csökkenésének fenntartásához 2-3 százalékra lenne szükség. Finanszírozható a magyar gazdaság, mert rengeteg pénz van a nemzetközi piacokon az IMF nélkül is - foglalta össze az Indexnek mondanivalója lényegét a beszélgetés moderátora, Wolf László, az OTP vezérigazgató-helyettese.
Szerinte azonban ennek valószínűleg van egy olyan ára, hogy a finanszírozás drágább, mint az IMF-hitelével lenne, ennek a többletköltségét nehéz számszerűsíteni. Wolf szerint a bankok hiteleznének, de a piac zsugorodik, például a vállalati hitelállomány a GDP-nél nagyobb mértékben csökkent. Wolf úgy fogalmazott, a hallgatóságnak és a beszélgetésben résztvevőknek is nagyon fontos lenne a magyar gazdaságpolitika nagyobb kiszámíthatósága.
Ez utóbbi a külföldiek szemében tényleg kulcsérdés, erre vonatkozóan több kérdés, illetve vélemény elhangzott. A panelbeszélgetés résztvevői nagyjából olyan kérdéseket kaptak: hogy mi lesz a jegybankkal, mit gondolnak, miért kellett az IMF-trükközés, vagy hogy miért nem hallgatja meg a józan elemzők hangját a kormány, legalább a focimeccsek szünetében?
A beszélgetés után Samu János, a Concorde vezető elmezője felhívta a figyelmünket arra, hogy milyen érdekes, hogy a befektetésekről, bankokról szóló kerekasztalokon Magyarország senkit sem érdekel, de az egyes országokról szóló beszélgetések közül a külföldieknek a magyar terem a legizgalmasabb. Samu szerint a pénzpiacokon a hitelességet fél év alatt rendbe lehet tenni, a hangulat gyorsan és nagyot javulhat, de az igazán fontos az lenne, hogy a reálgazdaság iránti bizalom álljon helyre, ez pedig már jóval időigényesebb lehet.
Oszkó Péter szerint van néhány olyan szarvashiba, aminek a kijavításával könnyen javítható az ország helyzete. Oszkó kérdésünkre azt mondta, hogy fontos a külföldi szakmai közösségnek elmagyarázni, hogy nem szükségszerűen vagyunk leszakadó pályán, az országnak rengeteg értéke van, viszont a kormány sok hibát követett el, aminek az árát fizetjük. Oszkó példaként az egykulcsos adót és a rezsicsökkentést említette, mint olyan rossz gazdaságpolitikai lépéseket, amikre nincs és nem is volt fedezet. „A kormány dolga az lenne, hogy növekedésbarát intézkedésekkel beindítsa a gazdaságot, és csak az így szerzett többletjövedelmével gazdálkodjon.”
Oszkó szerint a következő választásokkor a befektetők nem csak az új kormányt, hanem a választók reakcióját is figyelni fogják. „2014 egy érettségi vizsga lesz az országnak. A kérdés az, hogy a magyarok inkább a nyugati civilizációhoz való felzárkózáshoz ragaszkodnak, vagy kedvükre van a keleties, önkényesebb, kiszámíthatatlanabb politikai kultúra.”
Szerinte az is érdekes, hogy miközben az ország láthatóan képes finanszírozni önmagát a piacról, az államadósság a GDP 80, a költségvetés hiánya a GDP 3 százaléka alatt van, mégis azt kérdezik, és arról kell beszélni, hogy kellene az IMF. „A pénzügyi adatokból nem következne az, hogy nekünk az IMF kell, csak arról van szó, hogy kártékony gazdaságpolitika folyik, az IMF tehát a bizalom visszaállításához kell.” Oszkó szerint igazi mozgástér újszerű jegybanki intézkedésekre nincs. Ha a kormány az MNB-elnökcsere után mégis ilyenekkel próbálkozik majd, az árfolyamgengülést, hozamugrást, a finanszírozás elapadását, és ezek következményeként súlyosabb esetben bankpánikot okozhat.