A közép- és kelet-európai bankszektor jövedelmezősége a bizonytalan nemzetközi gazdasági környezet, valamint az eurózóna problémái ellenére továbbra is jó. A régió 2012 és 2015 közötti időszakra várható 10,9 százalékos átlagos tőkearányos jövedelmezősége vonzó, és a nyugat-európaihoz képest fenntarthatóbb, kétszámjegyű jövedelmezőségi mutatót vetít előre. Ez az egyik legfontosabb tanulsága a legújabb Közép- és kelet-európai bankpiaci tanulmánynak, amit az Unicredit CEE Strategic Analysis 17 országról készített el.
A tanulmány szerint a közép- és kelet-európai bankszektor jövedelmezősége továbbra is jó, a bevételi marzsok ugyan mérséklődnek, de még mindig felülmúlják a nyugat-európait. A mérlegfőösszeg és a hitelkihelyezés 2008 óta folyamatosan nő, bár lassabb ütemben, mint a válság előtt, erőteljesebben támaszkodva a belföldi finanszírozási forrásokra. A külföldi bankok fontos szerepet töltenek be a helyi piacokon, bankcsoportjaik mérlegfőösszegében a közép- és kelet-európai eszközök részaránya nőtt az elmúlt években.
A bevételi marzsok terén az egyes közép- és kelet-európai országok között jelentős eltérések láthatók: míg Törökország és Oroszország átlagon felül teljesítenek, addig a balkáni államok és Ukrajna bankszektorainak jövedelmezősége elmarad az átlagtól, és hasonló a helyzet Magyarországon is.
A hosszú távú gazdasági növekedési potenciál változatlan, a régió versenyképes más feltörekvő piacokkal szemben. „A közép- és kelet-európai régió gazdaságainak hosszú távú növekedési potenciálja a fejlettebb országokkal összehasonlítva töretlen” – emelte ki Gianni Franco Papa, az Unicredit divízióvezetője. Például a FÁK-tagállamok és Törökország reál-GDP-növekedését 2013 és 2017 között átlagosan 4,4 százalékosra prognosztizálják, amivel mind a közel-keleti/észak-afrikai régiót (4,2 százalék), mind Latin-Amerikát (4 százalék) maguk mögött hagyják.
Az euróövezet gazdasága ugyanebben az időszakban átlagosan 1,2 százalékkal bővül majd. A térség legfőbb erősségeit a versenyképesség, a munkaerő-piaci rugalmasság és a foglalkoztatási költségek jelentik. Rövid távon várhatóan az alacsony kamatlábak, az alacsony infláció, a készletcsökkentés és a növekvő külső kereslet is ösztönzőleg hatnak. Emellett újabban pozitív jelek mutatkoznak a bizalmi indikátorokban és a reálgazdaság adataiban.
A legfrissebb adatok tanúsága szerint 2012-ben több közép- és kelet-európai országban a gyenge kereslet ellenére is növekedett a hitelkihelyezés, bár a régión belül jelentős eltérések figyelhetők meg. Az európai bankok közvetlen és devizahitel formájában nyújtott összes kinnlevősége Közép- és Kelet-Európában 2008 óta csökken, illetve az „új átlag” körül ingadozik az utóbbi időben.
A külföldi piaci szereplők fontos szerepet töltenek be a közép- és kelet-európai bankrendszerben. 2012. június 30-ai adatok alapján, Oroszországot és Kazahsztánt is beleszámítva, a régióban működő bankok mérlegfőösszegének 43 százalékát a nemzetközi bankcsoportok adják, ami enyhe csökkenést jelent a 2010 végi 46 százalékhoz képest.
Ám ha Oroszországot és Kazahsztánt, ahol a hazai tulajdonban lévő bankok piaci részesedése több mint 70 százaék, nem vesszük figyelembe, akkor a régió mérlegfőösszegének csaknem kétharmada van külföldi tulajdonban. A régióban az átlagos hitel/betét arány 107,2 százalékról 98,2 százalékra javult, ami azt jelenti, hogy a térség bankjai egyre kevésbé támoszkodnak a külföldi forásokra, illetve, hogy egyre több hazai betétet gyűjtenek.