Az Európai Unió és az euró szétesésével számolnak Washingtonban. Pesszimista e tekintetben – pártállástól függetlenül – minden mérvadó ember, gazdasági, pénzügyi szakértő az Egyesült Államokban – mondja az IMF volt igazgatója.
„Óriási hibát követett el az unió, pontosabban az EKB és Németország, amikor globális kétségeket ébresztettek a bankbetétek biztonság iránt” – mondja Desmond Lachman, a vezető konzervatív amerikai politikai-gazdasági elemző intézet, az American Enterprise Institute Európa-szakértője az Alapblognak adott interjújában.
Szerinte magától attól, hogy békeidőben ilyen ötlet komolyan felmerült uniós döntéshozókban, hogy megszeghetők a polgároknak adott állami garanciák, olyan károkat okoz az állami intézményekbe és magába az államba vetett bizalomba, amit a pénzügyi rendszer is komolyan megérez majd. Most pedig már késő visszakozni, az elbizonytalanodás már beindult.
Lachman szerint „Nem történt semmiféle összeesküvés, viszont a politika tényleg főszerepet játszott, elsősorban a német belpolitika. A német kormány nem tudta eladni még egyszer a »görög opciót«, azt, hogy kiállítanak szinte biankó csekket egy másik országnak a totális csőd megakadályozása végett. Németország polgárai végképp visszautasították volna, hogy nekik kelljen finanszírozni náluknál összehasonlíthatatlanul gazdagabb orosz magán- és intézményi befektetőket. Ciprus ugyanis ezekből az emberekből és cégekből élt.”
Ciprus kilépése az eurózónából viszont megengedhetetlen Lachman szerint. Mario Draghit, az EKB elnökét idézte, aki Ciprus hiába kicsi gazdaság, a rendszer alapvető része. A Lehman Brothers csődjéhez hasonlította az esetet, ami bár az amerikai gazdaságnak csak apró szeleteét jelentette önmagában, a bank csődje viszont az egész világot megrázta.
„Ezért nem engedik el Ciprus kezét, annak esetleges kiválása ugyanis olyan következménnyel járna, amelyre egyszerűen senkinek sincs rálátása. Viszont csaknem biztosan állítható, hogy a pöttöm Ciprus kilépése, vagy másik esetben csődje, azonnal pénz-exodust indítana el elsősorban az olaszországi bankokból. Aztán a spanyolokból, portugálokból és a végén a francia bankokból. Összeomolhat az egész európai bankrendszer.”
„Pesszimizmusomat azonban – kimondva-kimondatlanul – itt, az Egyesült Államokban szinte minden iránymutató gondolkodó osztja, pártállástól függetlenül. Képtelen vagyok a magam részéről belátni, miként is tudhatna kijutni Európa az ördögi körből, amibe belekerült. Az euró megmentése a jelenlegihez képest is szigorúbb megszorítási intézkedések halmazát, folyamatos megszorításokat követelne meg. Ennek végigvitele viszont hosszú évekre rombolja a gazdasági tevékenységet Európa-szerte. A recesszió állandósulása, a munkanélküliség folyamatos emelkedése politikai robbanást okoz.”
Emellett a volt IMF-igazgató szerint megfigyelhetők a szétesés további jelei: „Gondoljunk bele, hogyan erodálódik a szemünk előtt az egyébként 2000 milliárd dolláros államadósságban fuldokló Olaszország politikai rendszere, hogyan esik szét a görög társadalom! Németország is hátra arcot fújt, valójában kihátrál a nemrég oly nagyreményűnek mondott bankunió és fiskális unió gondolatköréből.”
Az Európa-szakértő úgy gondolja, hogy a németek is belátják már, hogy a helyzet reménytelen, pontosan tudják, hogy feneketlen hordóba dobálják az euró milliárdokat. "Németországnak, lakóinak hamarosan elegük lesz a jelenlegi politika folytatásából. Ha pedig az EKB hatásköre tágulna is ebben a meglévő európai szisztémában, annak fenntartásához képtelenség a FED eszköztárát bevetni."