A Vidékfejlesztési Minisztérium a 2014-es választások utánra halasztotta az italospalackokra kirótt 30 forintos betétdíj bevezetését. Bár a törvény már majdnem teljesen elkészült, Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkár szerint komoly érdekellentétek vannak a háttérben, ezért a rendszer kiépítését megelőzően további egyeztetéseket folytatnak az érintett ágazatok szereplőivel. A mai termékdíjak viszont várhatóan emelkedni fognak, és az érintett termékek köre is bővül.
Mint korábban megírtuk, a vidékfejlesztési tárca egyik előterjesztése szerint 30 forintot kellene fizetniük a fogyasztóknak minden egyes megvásárolt PET- és egyéb italospalack után, amit a boltban visszakaphatnának, miután sértetlenül visszavitték a csomagolást.
A „betétdíjas törvény” az eredeti elképzelés szerint 2014. január 1-jén lépett volna hatályba, majd a jogalkotó egy évet szánt a szükséges infrastruktúra kiépítésére, így a fogyasztók valójában 2015 elejétől használhatták volna a rendszert. „Egy év várakozási idő szükséges az EU előírásai szerint a rendszer bevezetésére, mivel pénzügyeket érintő kérdésről van szó” – kommentálta a minisztérium.
A bevezetésről azonban erre a választási ciklusra már letettek, a következő másfél évet még az előkészítésre szánják, majd 2015. január elsején, egy éves csúszással léphet hatályba a törvény – mondta el Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkár az „Új utakon a hazai hulladékgazdálkodás” című szakmai konferencián. A kétnapos szakmai rendezvényt a VM, az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (OHÜ) és a gödöllői Szent István Egyetem szervezte.
A betétdíjas rendszer bevezetését az állam finanszírozná, ennek költségeit a Vidékfejlesztési Minisztérium 10 milliárd forintra becsüli, és a várakozások szerint már a kiépítése utáni évben megtérülne a befektetés: a tárca az első évre 17 milliárdos bevétellel számol.
Mivel azonban a csúszás miatt ezek a bevételek csak később jelennek meg, a kieső forrásokat a tárca a termékdíj-köteles termékek körének bővítésével, valamint részben a korábbi termékdíjak emelésével kívánja kompenzálni. A VM célja a fenti javaslatokkal az, hogy a termékdíjból származó éves költségvetési bevétel 60 milliárdról a duplájára nőjön.
Az ehhez szükséges plusz 60 milliárd forintot a VM a termékdíj a korábbinál több műanyagfélére, olajtípusra (például étolajra), a műszaki gumifélékre (futószalagok, hevederek) való kiterjesztésével, valamint a korábbi termékdíjak emelésével szeretné előteremteni.
Szintén szerepel a tervek között, hogy az üzemanyagot terhelő adók átcsoportosításával literenként 1 forintot – a 2005-ig érvényes gyakorlatot idézve – visszavezessenek a termékdíj-kasszába. Ez a várakozások szerint újabb 2,5 milliárdot hozó módosítás az ígéretek szerint nem vezetne üzemanyagár-emelkedéshez, csupán a terhek adónemek szerinti megoszlása változna.
Az italcsomagolásokat (az italoskarton kivételével) terhelő betétdíj bevezetése kapcsán számos szakmai aggály felmerült, amiket az érintett szereplők többek között az ÖKO-Pannon márciusi konferenciáján vitattak meg. Ezen a fórumon – csak úgy, mint a gödöllőin – felszólalt István Zsolt, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Nonprofit Közhasznú Kft. egyik főosztályvezetője is, aki a betétdíj bevezetését megalapozó hatástanulmány elkészítésében volt az OHÜ partnere.
A múlt heti gödöllői konferencián az ellentábor képviselői nem szerepeltek az előadók névsorában. Az Index azt firtató kérdésére, hogy miért nem hívtak meg senkit előadni a betétdíj ellenzői közül, Illés Zoltán így válaszolt: „ez a mi konferenciánk, mi döntjük el, hogy kit engedünk be”. A résztvevők között azonban ott volt Viszkei György, az ÖKO-Pannon igazgatója. A délutáni kerekasztal rendezvényen Viszkei támadó jellegű felvetéseire Vámosi Oszkár, az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség ügyvezetője reagált. Az államtitkár elmondta: Viszkei György „esküdt ellensége a meglévő termékdíjas rendszernek, a hulladékról szóló törvénynek, mivel legfőbb személyisége volt a 2010 előtti csalárd módon, hatékonytalanul működtetett hulladékos rendszernek”.
A betétdíjjal szembeni szakmai érvek nagy része más európai országok gyakorlatára hivatkozik – éppúgy, mint az azt alátámasztó állítások. Németországban komoly szakmai viták előzték meg a betétdíjas rendszer 2003-as bevezetését, rendkívül drágán épült ki, és az üzemeltetése is költséges. Csehországban éppen a német példa hatására tettek le a betétdíj bevezetéséről 2007-ben, Hollandiában pedig ugyan még működik a rendszer, de annak 2015-ig történő kivezetéséről folynak társadalmi egyeztetések.
Ugyanakkor Vámosi Oszkár, az OHÜ ügyvezetője emlékeztetett: kilenc EU-tagállamban jól működik a betétdíjas rendszer, köztük olyan országokban is, melyek hozzánk hasonló gazdasági helyzetben vannak, mint például Szlovénia és Észtország. Vámosi ugyan belátja, hogy az itthon sokat emlegetett német példa egy „zökkenővel indult”, de mára stabilizálódott, és 99 százalékos PET-palack visszagyűjtési arányt tesz lehetővé. Az OHÜ szerint ilyen arányú begyűjtés elérésére a hazaihoz hasonló szelektívhulladék-gyűjtőszigetes rendszerek nem képesek.
Ez az arány egyébként bár első látásra kívánatosnak tűnhet, valójában nem tesz jót a rendszer finanszírozhatóságának: a svédek például 93 százalékon próbálják stabilizálni a visszagyűjtési arányt, mivel a fennmaradó 7 százalék (a vissza nem vivők) beragadt pénzéből fedezik a működtetés költségeit. Nálunk a javaslattevő 75-80 százalékos visszagyűjtési arányban bízik a jelenlegi átlag 12 százalékkal szemben. Illés Zoltán megjegyezte: a betétdíjas rendszert az EU is ajánlja a nemrég megjelent, az európai uniós stratégiát meghatározó „Zöld Könyv”-ben, amely műanyaghulladékok jelenleginél nagyobb arányú hasznosítását várja el a tagállamoktól.
A másik leggyakoribb ellenérv a betétdíjas rendszer bevezetése ellen az, hogy csökkentené a jelenleg kiépülő házhoz menő és a már meglévő gyűjtőszigetes szelektív hulladékgyűjtési rendszerek hatékonyságát. Vámosi Oszkár szerint viszont a betétdíjas rendszer hatékonyabb és olcsóbb, mint a többi szelektív hulladékgyűjtési módszer, ugyanakkor jól integrálható a korábbi rendszerekbe: ugyanazok a járművek együtt szállíthatják a két különböző módon összegyűjtött italcsomagolásokat.
Így gondolja Illés Zoltán is, aki szerint az FKF nyolc évet késett a házhoz menő szolgáltatás bevezetésével, most pedig „sírnak”, ahelyett, hogy azon gondolkodnának, hogyan tudnának beszállni az új rendszerben gyűjtött PET-palackok elszállításába.
A hulladékgazdálkodás területén úgy látszik, két olyan alapvetés van jelenleg, amelyekben a szakmabeliek többsége egyetért. Az egyik az, hogy ez egy eddig csak részben kiaknázott 500 milliárdos piac, aminek Vámosi Oszkár szavaival élve „már nemzetgazdasági jelentősége van”. Az ebből levont következtetések többfélék lehetnek: az állam növekvő kontroll és központosítás révén kíván nagyobb átláthatóságot elérni az ágazatban, míg a korábbi rendszer hívei hatékonyabbnak tartották a független koordináló szervezetek szabad versenyén alapuló hulladékgazdálkodást. Ez utóbbi viszont a jelenlegi rendszer működtetői szerint átláthatatlan piaci viszonyokat teremtett, „amivel az akkori résztvevők közül sokan, a saját hasznukra vissza is éltek” – állítják.
A másik alapvető tézis az, hogy Magyarországnak fel kell kötnie a gatyáját, ha teljesíteni akarja az EU 2020-as újrahasznosítási céljait. Itthon jelenleg a települési szilárd hulladék 70 százaléka lerakókba kerül, 20 százalékot hasznosítunk újra anyagában, 10 százalékot pedig elégetünk. A cél 60 százalékos újrahasznosítás a termékdíj-köteles termékeken belül, 50 százalék a háztartási csomagolási hulladékok esetében és 70 százalék a nem veszélyes építési-bontási törmelékeknél – utóbbit gyakorlatilag a nulláról kell kezdenünk, de a többi mutató esetében is jelentős az ország lemaradása. Az OHÜ ügyvezetője szerint a fenti célok teljesíthetőek, kivéve az üveg újrahasznosítását, ahol egyelőre bevallottan nem fogjuk tudni elérni a 60 százalékot. Éppen ennek a problémának a megoldására javasolta az OHÜ a betétdíjas rendszer bevezetését tavaly tavasszal, tette hozzá Vámosi Oszkár.
A célok elérése érdekében az OHÜ 13,5 milliárd forintos idei költségvetéséhez további 7 milliárd forint kiegészítést kért a kormánytól, mivel tapasztalataik szerint a közszolgáltatók keveslik a részfinanszírozás összegét. Az ígéretek szerint a hulladékgazdálkodás állami szinten történő koordinálása, valamint a társadalmi tudatformálás mellett a szervezet tevékenysége hamarosan kiegészül egy iparfejlesztési programmal, a HUNOR (Hulladék Nyomkövető Országos Rendszer) nevű informatikai rendszerrel, valamint egy tudományos szakfolyóirat elindítását is tervezik.
A fenntartható ipari fejlesztéseknek további lendületet adhat, hogy a Norvég Alap felajánlott egy 7 milliárd forintos keretet az ún. Zöldipari Innovációs Program finanszírozására. A várhatóan már nyáron kiírt pályázatok keretében 50 és 500 millió forint közötti támogatást lehet majd elnyerni, a programot a Szent István Egyetem koordinálja.