A lengyellel homlokegyenest ellenkező utat jár a magyar kormány a vagyonkezelésben: idehaza a cél az állami vagyon növelése, legyen szó gáztározóról vagy épp bukott devizahiteles házáról, a befektetések megtérülése ráadásul nem elsődleges cél. A rezsicsökkentés miatt újabb energiaszolgáltatók kerülhetnek állami tulajdonba.
A magyar privatizáció története máig vitatott terület, ennek értékelése mind a mai napig nem zárult le. A magyar kormányok − részben kényszerből, az ország magas eladósodása miatt − élen jártak a magánosításában, hisz az már a rendszerváltás előtt megkezdődött a spontán privatizáció keretében, majd intézményesült az Antall- és a Horn-kormány idején.
Az első Orbán-kormány alatt ez az ütem lassult átmenetileg, ám később újabb lendületet vett. A hazai privatizáció csúcsa kétségtelenül a Budapest Airport Zrt. eladása volt, amely 2007-ben zárult és mintegy 500 milliárd forintos bevételt hozott. A ferihegyi reptér üzemeltetési jogainak 75 évre való eladása volt összegszerűségében a legnagyobb akció, megelőzve a Mol, az OTP és a Matáv eladását is − legalábbis Az ÁPV Zrt. adatai szerint −, amit Mihályi Péter a Privatizáció Enciklopédiája című vaskos tanulmányában közöl - írja a Napi Gazdaság.
A magánosítás kérdésében a második Orbán-kormány 2010-től − túllépve 1988−2002 közötti önmagán − már nem az állami vagyon megőrzését, hanem annak gyarapítását tűzte ki célul − ezzel mintegy visszaforgatva az idő kerekét.
Az elmúlt három év gazdaságpolitikája a piaci szereplők visszaszorításáról és a reprivatizációjáról szól, elég csak a Mol 25 százalékának felvásárlására, a E.On gázüzletágának − 264 milliárdos − megvásárlására vagy épp Rába Nyrt. 87 százalékának megvételére utalni. A három tranzakció együttesen meghaladja a 750 milliárd forintot − ráadásul pénzügyi megtérülése rendkívül kétséges. Várhatóan ezzel nincs vége az állami terjeszkedésnek, hisz a kormány erőltetett rezsicsökkentése megérlelheti több közműszolgáltató számára a magyar érdekeltségeinek eladását − ami nyilvánosan vállat kormányzati cél is.
Az állami vagyongazdálkodás jó esetben nullszaldós tevékenység − bár a 2013-ra elfogadott költségvetés 155 milliárdos kiadás mellett csak 102,2 milliárd forintos bevétellel számolt, vagyis bő 50 milliárd forintos veszteségről van szó. Ugyanakkor a költségvetés nem számolt a Mol 21,3 százaléka után járó osztalékkal, amely 12 milliárd forinttal javítja ezt mérleget. Az állami vagyonkezelésből származó fő bevételeket az MVM tízmilliárdos osztalékkifizetése, a hasonló nagyságú széndioxidkvóta-értékesítések és a 45 milliárd forintra tervezett koncessziós díjbevételek teszik ki.
A kiadások közül a legmagasabb tétel az e-útdíj kiépítésével kapcsolatos 42 milliárd forint, ugyanakkor további 33 milliárd forintot szánnak a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. lakásvásárlási kiadásaira. A politikai döntés szerint az eszközkezelő 2014 végéig akár 25 ezer bajba jutott devizaadós lakását is megvásárolhatja. Hogy e befektetés mikor térül meg, nem tudható − hisz nem ez az elsődleges szempont −, ugyanakkor beszédes, hogy a legtöbb ingatlant az állami eszközkezelő Szabolcsban és Borsodban vásárolja fel.