A társkeresés elég komoly téma a fejlett világban, mivel sokan csak nagyon nehezen tudják megoldani a munka vagy tanulás mellett az ismerkedést. Az online társkeresés eddig egyáltalán nem bizonyult népszerűnek, mivel az emberek jellemzően nem úgy ismerkednek, mint ahogy dinnyét választanak a piacon. Itt hoztak jelentős előrelépést Alexa Balázsék ötletei, és az ebből létrejövő DateMySchool, ami hamar az USA legígéretesebb társkeresőoldalává vált, elképesztő sebességgel terjed. A siker titka a vak bizalom abban, hogy lehet jó megoldásokat adni a felmerülő problémákra, és hogy egy kezdő vállalkozásnál senki ne a pénzért dolgozzon.
Nincs társa, de még sosem regisztrált online társkereső oldalra, mert azok túl bénák? Állati ciki, ha megtudják a barátai? Nem hiányzik, hogy esetleg kiderüljön, hogy meleg? Tart attól, hogy valami veszélyes őrülttel is összeakadhat? Vagy ott úgyis csak a legalja csajokkal és pasikkal lehet ismerkedni? És az egész körülbelül annyira intim, mint 2 kiló csirkefarhátot venni a leárazáson?
Alexa Balázsnak és Jean Meyernek a Columbia MBA-képzésén sokat kellett tanulniuk, de alig láttak lányokat nap közben, mivel az egyetemen 70 százalék feletti volt a férfiak aránya. Ráadásul az USA-ban állami párválasztóra is hiába vártak volna. Annyit tudtak megtenni, hogy átjártak ebédelni a szomszédos egészségügyi főiskolára, ahova pedig szinte csak lányok jártak.
Azonban az evés nem bizonyult ellenállhatatlan stratégiának, másfél év alatt egyetlen egy lánnyal sem ismerkedtek meg onnét igazán. Amikor viszont egyszer figyelmesebben körbenéztek a Columbia egyik könyvtárában, rájöttek, hogy teli van egészségügyis csajokkal, akik azért is járnak oda, hogy columbiás srácokkal ismerkedjenek. Persze egy csúcsegyetem könyvtárába tényleg inkább tanulni járnak az emberek, ami eléggé megnehezíti az intenzív barátkozást.
Alexa Balázsék hamar felismerték, hogy ez így messze nem hatékony. Ebből lett nem sokkal később az USA leggyorsabban növekvő, egyelőre diákokra és végzett egyetemistákra építő nagy társkereső oldala.
A társkeresés komoly probléma a fejlett világban, mégis jellemzően nagyon kevéssé hatékony módszerekkel próbálkozunk. A való életben a fiúknak és a lányoknak nincs a homlokukra írva, hogy hosszabb-rövidebb párkapcsolatot keresnek. Rengeteg időt és pénzt szórunk el olyan eseményekre, ahol lassan és nehezen derül ki, hogy ki a nekünk tetsző, szabad és minket is szupernek találó másik fél. A szűkös lehetőségek miatt sokan sokszor belemennek olyan nem igazán boldog helyzetekbe, ahol a másik több szempontból is fényévekre van az ideális pártól, de mondjuk még nem elviselhetetlenül rossz.
A párkeresés egy piac, ha akarjuk, ha nem. Ráadásul egy nem hatékony piac, ahol drágák az információk. Még egy nagyvárosban is, ahol sok egyedülálló akad, hiszen nehéz őket megtalálni.
Az új emberekkel való megismerkedésre célzott technológiai megoldás az online társkereső oldal, ami annyival hatékonyabb, hogy legalább a szándékot megjeleníti. De főleg a cikk elején felsorolt és azokhoz hasonló, a legtöbbször valós problémák miatt az emberek nem szeretik ezeket, az internethasználóknak kevesebb mint 20 százaléka próbált egyáltalán ki bármilyen társkereső oldalt.
Ha a minőségi online társkeresés teret hódít, és csökkennek a társkeresés költségei, az némileg megváltoztathatja a viselkedésünket. Például, ha nagyon könnyű jó párt találni, akkor talán kevésbé fogjuk értékelni azt. Elég belegondolni, hogy ha holnaptól olcsón tudnánk aranyat gyártani, egyből leesne az ára. Ezáltal az óhatatlanul felmerülő problémák után átlagosan kevésbé fogunk küzdeni a meglévő kapcsolatunk minőségéért, hiszen könnyű cserélni egy ígéretesebbre, így több lehet az egyébként kisebb kompromisszumokkal elkerülhető szakítás. Egy másik szempont, hogy a sokféle választási lehetőség túl magasra teheti az elvárásokat, amelyeket utána elég nehéz lehet kiszolgálni.
Összességében azonban nagyfiúkról és nagylányokról beszélünk (legalábbis elméletileg), náluk jobban senki nem tudja eldönteni, hogy mi a jó nekik. Ha az egyénnek több lehetőséget kínálunk (még átlátható mértékben), ráadásul olcsóbban, az biztos, hogy hasznos, növekszik a jóléte, de a felelőssége is. Lényeges dolgokban pedig érdemes jó döntéseket hozni.
Ezeket oldották meg eddig elég jól Alexa Balázsék, és hozta létre a legdinamikusabban növekvő amerikai társkereső oldalt, a datemyschool.com-ot. A vállalkozás 2010-es alapítása óta sorban állnak a cégért befektetők, a sikersztorijukat már tanítják a top üzleti iskolákban.
Év végére szeretnék elérni az egymillió felhasználót, hogy az eddig beléjük fektetett 3 millió dollár (mostani árfolyamon mintegy 660 millió forint) mellé ennek akár a többszöröse érkezzen.
A Datemyschool a Facebook alapötletéhez hasonlító modellre épül, ötvözve azt a hagyományos társkereső oldalnak számító Match.com egyes elemeivel. Ez azért is érdekes, mert az online társkeresés meglehetősen telített piacnak számított az USA-ban, az említett, több millió felhasználóval bíró Match.com mellett olyan óriások uralták, mint az eharmony.com vagy az okcupid.com.
Alexáék azonban eleve egy részpiacra lőttek: csak az amerikai felsőoktatásban tanulók tudnak regisztrálni, az egyetemi mailcímük mellett még néhány biztos azonosítást lehetővé tevő adat megadásával. Ebben az a nagy ötlet, hogy így az egyetemekkel együttműködve teljesen ki tudják kerülni az online társakeresők legnagyobb hátulütőjét, a kamu profilokat.
"Először beregisztráltunk az összes elérhető társkereső oldalra, és azt találtuk, hogy jellemzően pocsék hatékonysággal működnek. Az emberek nem bíznak egymásban, gyakran két-három hétig is beszélgetnek ezeken a helyeken, amíg egyáltalán mernek élőben találkozni. Vagy pedig olyanok jöttek, akiknek szinte mindegy, hogy kivel találkoznak. Ez így nem működik, a tipikus félelmek nem véletlenül alakultak ki. Úgy tűnt, hogy mostanra sem sikerült megérteni, hogy az emberi kommunikáció hogyan működik egy olyan bonyolultabb folyamatnál, mint a randizás. Ezért állítottuk a bizalmat a középpontba, amihez pont kapóra jöttek a jól szervezett egyetemek"- mondja Alexa.
A másik fő probléma, amit az oldalon megoldottak, hogy csak olyanokat lásson az ember, akit látni akar. Sokan nem örülnének, ha belefutnának egy társkereső oldalon az apjukba vagy egy munkatársukba.
"Az intimitás elképesztően fontos, ehhez képest eddig senki nem törődött vele"- meséli Balázs "Ezért ki kellett fejlesztenünk egy olyan adatvédelmi szűrőrendszert a felhasználóknak, ami minden eddiginél messze nagyobb védelmet ad a kezükbe egyszerűen, hogy semmiképp ne lássa őt olyan, akit nem szeretne." Így az ember egy mozdulattal letilthatja a Facebook-ismerőseit, Gmail-kapcsolatait vagy az egyetemi társait, de egyebek mellett akár a nem kívánt vallásúakat is.
2006-ban végzett a Közgázon, ami után 4 évig a McKinsey & Co. tanácsadócégnél dolgozott. 2010-ben kezdte el az MBA képzését a Columbia egyetemen, és még abban az évben el is kezdte Datemyschool beindítását.
Eddig 3 milló dollár kockázati tőkebefektetést szereztek meg, és jelenleg mintegy 260 ezer felhasználójuk van, ami az iparágban példátlan növekedés ennyi idő alatt, különösen, hogy minden felhasználójuk valódi. Jó tudni, hogy a rivális, 1 millió felhasználóval bíró okcupid.com-ot tavalyelőtt 90 millió dollárért vették meg.
A teljesség igénye nélkül bemondhatjuk például, hogy csak 170 centinél magasabb, 22-24 éves, metodista, Harvardra járó régészekkel szeretnénk randizni. A dolog kétirányú, tehát eleve csak olyanokat látunk mi is, akik el tudnának minket képzelni. "Nem azért engedjük, hogy az emberek ilyen részletes tudjanak szűrni, mert olyan elitisták vagyunk, hanem azért, mert úgy tűnik, hogy az emberek ezt akarják."
Egyébként pedig egy Facebook-szerű hír és üzenőfalon lehet kommunikálni vagy egyéb tartalmat kirakni, ez elég szociálissá teszi az oldalt, alapvetően itt dől el, hogy kivel fog a felhasználó élőben is találkozni. "Ismeretlenekkel beszélgetsz, de nincsenek olyan ótvar vagy trágár alakok, mint mondjuk a chatroulette-en, mert azokat kidobjuk hamar, és nem tudnak visszajönni. Ez is olyan, amit egyetlen versenytársunk sem tud megcsinálni."
A technológia bonyolult, hiszen minden új felhasználóval átrendeződik az adatbázis, és ehhez létre kellett hozni egy több szempontból a Google-énál is hatékonyabb kereső-adategyeztető rendszert. Ez a szabadalom egyébként más iparágakban is különösen értékes lehet.
Szép-szép, de honnan jön a pénz? Csak a hallgatóknak ingyenes az oldal, a végzettek már fizetnek, 7-től 79 dollárig havonta, attól függően, hogy mennyi időre fizetnek elő.
"Az első befektetőnk egy csoporttársunk volt, aki egyébként egy nagy francia cég vezetője. Ő, miután kipróbálta, és az első héten 4 szuper randija jött össze, azt mondta, hogy ebbe muszáj befektetnie. Kinyitottuk neki a világot a leterhelő üzleti iskola mellett. Azt mellékesen megjegyezve, hogy egy partival ellentétben itt józanul lehet ismerkedni. Aztán ugyanígy járt egy spanyol is. Ők lettek az első külső befektetőink, végül 6 millió dollárt akartak beletolni a kockázati tőkések, de csak hármat fogadtunk el."
"Nagyon hamar kiderült, hogy az említett két fő probléma kiiktatásával a dolog elképesztően jól működik, és őrületesen terjed. Azokon az egyetemeken, ahol jelen vagyunk, a szinglik 80 százaléka aktív felhasználónk, gyakorlatilag szinte mindenki randizik a segítségünkkel, össszevetve a hagyományos oldalak 1-2 százalékos teljesítményével" - mondja Alexa.
"Most az a feladatunk, hogy ezt megcsináljuk nagyobban, mindenhol, hiszen az USA-ban van 20 millió hallgató és 100 millió végzett. Utána jöhet Ázsia és Nyugat-Európa. És ha találunk hatékony módszert bármelyik ember gyors azonosítására, akkor talán nem is kell az egyetemekhez kötni."
"Egy randim volt az oldalunkról, amikor még csak fél éve működött. Nem jártam el sok buliba, mert éjjel-nappal dolgoztunk az akkor még kezdőbb cégen. Nem volt barátnőm, ezért egyik este úgy gondoltam, hogy végül is kipróbálom a randi részét is. Másnap már találkoztam is egy görög orvostanhallgatóval, akivel azóta két éve együtt vagyunk. Pedig a randiról késtem fél órát és egyébként is halál béna voltam, lányos zavaromban elhívtam fagyizni egy bódéba. De nem sokat számított, működött, mert olyan típusú emberre vágytunk mint a másik."
A jó szolgáltatás magától is könnyen terjed, de az is erős adat, hogy egy felhasználót pont tizedannyi marketingköltésből szereznek meg, mint a versenytársaik. "Nem nagyon hiszünk a bevett drága csatornákban, mert nem elég hatékonyak, pedig a Google még külön csapatot is dedikált hozzánk az egyik kampányunk segítésére. Kreatívabban kell hozzáállni, például rájöttünk, hogy a ruhatisztítókat itt a diplomások elképesztően nagyobb arányban használják, mint bármilyen más csoport. Ezért a tisztított ruhák csomagolására ráírattuk, hogy most, hogy már jól nézel ki, próbáld ki a datemyschool-t, vagy valami más kis szöveget, és egyébként őrületesen bejött."
"De például egy nagy egyetemi óriásplakátos cégről tudtuk, hogy a helyei harmadát nem tudja értékesíteni évente, ezért letárgyaltuk velük, hogy ezeket adják oda nekünk, mi pedig az adott egyetemekről jött új felhasználók után fizetünk nekik valamennyit."
Alexa Balázs azt mondja, hogy ha valaki vállalkozni akar, akkor egyszerűen muszáj az USA-ban elkezdenie, mert nincs máshol ekkora egybefüggő piac. "Csak Brooklyn gazdasága hozzávetőleg akkora, mint a teljes magyar gazdaság. Ha olyan terméket csinálunk, ami működik a világpiacon, akkor itt érdemesebb kezdeni. Van elég pénz a világban, ha az nem jön Magyarországra, akkor nekünk kell értemenni."
A siker titka szerint a hozzáállás, mert "talán a halálon kívül nincs olyan probléma, aminek ne lenne jó megoldása. A Facebook valószínűleg a naponta felmerülő 20 akkori aktuális problémából 15-re jó választ adott, a Myspace pedig fordítva, és lassan kitolták őket a piacról. Abban pedig érdemes vakon hinni, hogy ha kell, sok munkával, de fogsz tudni jó megoldásokat adni."
A hozzállás másik összetevője pedig, hogy "a 3 millió dolláros befektetés soknak hangzik, de fontos, hogy nem a pénz miatt csináljuk. Egy adminisztrációval foglalkozó srác után én keresem a legkevesebet a cégben, a saját bankszámlám jó ideje a nulla körül mozog. Még az egyetemről, a Rajk szakkollégiumból hoztam magammal, hogy az értékekre szervezzem a céget, hogy itt senki ne a pénzért dolgozzon, hanem azért, hogy jobbá tegyük az emberek életét, segítsünk nekik párt találni. Ennek pedig elképesztő értéke van, jó érte dolgozni akkor is, ha kevesebb fizetést kapsz vagy rosszabbak a munkakörülmények. És azt is kár lenne tagadni, hogy bár sokszor nincs hétvége, és napi 13-15 óra munka az átlagos, de hihetetlenül kényelmes az, hogy nincs főnököd."