Index Vakbarát Hírportál

Zágrábi ürömóda

2013. július 1., hétfő 16:19

Rövid távon nem sokat profitál az uniós tagságból Horvátország, nincs is nagy eufória. A többi ország legalább két évig még korlátozhatja a horvátok uniós munkavállalását, miközben a helyi gazdaság több ágazata is veszíthet versenyképességéből a csatlakozás miatt. A horvátoknak már csak 39 százaléka örül a tagságnak.

„Csodát nem hoz a csatlakozás” – mondta a horvát elnök néhány nappal az „új időszámítás kezdetét jelentő” július elseje előtt, amellyel Horvátország az EU 28. tagjává vált. Ivo Josipovic szavaiban nem sokan kételkednek Horvátországban: mára a megkérdezettek 39 százaléka támogatja az EU-csatlakozást, noha a csatlakozásról szóló tavalyi népszavazáson még 66 százalék szavazott igennel.

Teljes érdektelenség

Az érdektelenséget jelezte az ország első Európai Parlamentet érintő választása is: áprilisban a tizenkét mandátum sorsáról a választók mindössze 20,8 százaléka döntött. A szűkös részvétellel tartott szavazáson megbüntették a szociáldemokrata vezetésű Kukurikú-koalíciót: öt helyet kapott, míg a jobbközép HZD hat, a baloldali polulista Munkáspárt pedig egy strassbourgi mandátumot nyert el.

Hiába folytak a tárgyalások Brüsszellel tíz éven át a csatlakozás most megvalósult sikeréért, a horvátok eufórikus hangulatát lehetetlenné teszi az ország gazdasági helyzete: a munkanélküliség 20 százalékos – erről maga Josipovic is szólt az AFP-nek adott júniusi interjújában -, a fiatalok körében az arány az ötven százalékot közelíti, miközben a szegénységi küszöb alatt élők mára már a lakosság ötödét teszik ki, akiknek kevés vigaszt jelent, hogy az átlag bruttó fizetés 5550 kunát  - mintegy 216 ezer forintot – tesz ki.

 

Eközben a gazdaság negyedik éve zsugorodik: 2009 óta 11 százalékkal esett vissza a GDP, amely addig évente 4-5 százalékkal gyarapodott, nagy növelve ezzel az EU-tagságot támogatók körét is. Idén újabb egy százalékos csökkenést prognosztizálnak, így valamivel 18 ezer dollár alá esik majd a vásárlóerő-parításon számított GDP egy főre eső értéke. (A magyar mutató 19 ezer dollár körül áll, a horvát összeg az elmúlt tíz évben látványosan közelítette meg a magyarországit.)

Szárnyalásból a bóvliba

Tavaly öt százalékot tett ki az államháztartás hiánya, ez jó esetben idén 4,5 százalékra szorul vissza. Az államadósság GDP-hez mért aránya ugyan csupán 51 százalék, ám 2011-ben még csak 46 százalékot tett ki, és további gyors emelkedés várható.

A pénzügyi stabilitás érdekében a kormány ismert eszközöket vetett be: a közszférában elbocsátásokat hajtott végre, 23-ról 25 százalékra emelte az áfát, az eddig adómentes osztalékokra sarcot vetett ki 1600 eurónak megfelelő összeg felett, búcsút mondtak a 13. havi fizetésnek, és csökkentették a munkavállalók 4,5 százalékát foglalkoztató mezőgazdaság támogatását. Szóba került a két utolsó nagy állami cég, a Croatia biztosító és a Postanska banka privatizációja is, ebból a tervek szerint 270 millió euró folyhat be a költségvetésbe.

Az egyensúlyra szükség van ahhoz is, hogy javuljon az ország hitelképességének megítélése, miután az év elején azt már befektetésre nem javasolt kategóriába sorolta a Standard & Poor's. A hitelminősítő intézet szerint tarthatatlanul magas a bérek és szociális juttatások aránya a költségvetésben: eléri a 75 százalékot. Ráadásul a jövőben a demográfiai folyamatok következtében – a társadalom elöregedésével arányosan – ezek a költségek a jelenlegi struktúrában tovább növekednének.

 

Horvát gazdasági szabadságharc

Egy ország csak akkor lehet valóban független, ha saját maga irányíthatja pénzügyeit – hangsúlyozta a horvát kormányfő, amikor a szigorú fiskális politika ortodox módszereit vitató közgazdászok kritikáira válaszolt. Zoran Milanoviccsal összhangban nyilatkozott korábban a Horvát Nemzeti Bank elnöke is, kijelentve, hogy nem lehet egyszerre növekedést és pénzügyi stabilitást biztosítani.

Velimir Sonje szerint az utóbbi előfeltétele a növekedésnek, tehát az adósságcsapdából először ki kell szabadulni, a pénzügyi egyensúlyt vissza kell állítani, hogy növekedhessen a kormány mozgástere az ország gazdasági programjának kialakításakor. Ezt el lehetne odázni, ha volna olcsó külső finanszírozásra lehetőség – ahogyan volt is 2008-ig, meglehetősen felelőtlen költekezésre ösztönözve a kormányokat és a lakosságot is – ám a jelenlegi helyzetben mindez csak megszorítással biztosítható.

Mit adott nekünk az EU?

Horvátország kereskedelmének felét az eurozóna tagjaival bonyolítja le, míg a befektetések háromnegyede onnan érkezik. A csatlakozással megszűnő vámok révén elméletben olcsóbban juthatnak hozzá az EU-ból érkező termékekhez, mint eddig, ám sokan tartanak a hazai cégek bedőlésétől. (A vámeljárás megszűnésével azonban nem tűnik el a határellenőrzés, hiszen Horvátország még nem válik a schengeni zóna tagjává.) A csatlakozásig az EU-ból érkező termékeket 20 százalék vám terhelte.

Aggódnak a horvát halászok is, mivel ezután az Adria horvát szakaszán minden különösebb korlátozás nélkül megjelenhetnek az olasz és szlovén halászhajók is, komoly konkurenciát adva az ágazat hazai képviselőinek.

Egyelőre ráadásul nem nyílik meg a horvátok előtt az EU munkaerőpiaca sem, hiszen a tagországok legkevesebb két évig még korlátozhatják a horvát állampolgárok munkavállalását. Igaz, a jelenlegi gazdasági helyzetben egyébként sem volna sokkal könnyebb munkát találniuk a horvátoknak az EU-ban, mint otthon.

Több lehet a turista

A Spiegel online kiadásána cikke szerint Horvátország egyelőre nem használja ki növekedési potenciálját, így rövidtávon nem, legfeljebb középtávon profitálhat a tagságból. A cikk szerint a növekedés gátja a korrupció, a közszférában foglalkoztatottak magas aránya – ez a munkavállalók harmadát teszi ki.

Tovább növekedhet a turisták száma, különösen azután, hogy az idegenforgalmi áfát a korábbi 25 százalékról 10 százalékra csökkentették. A 4,4 milliós országba tavaly csaknem 12 millió külföldi – köztük 320 ezer magyar – turista érkezett. A 2014-től induló EU-költségvetésből Horvátország 13,7 milliárd euróra számíthat, amennyiben megfelelő projektjeivel a teljes összeget le tudja hívni. Ez az ország éves – vásárlóerő-paritáson számolt - GDP-jének ötödével egyenlő. Idén 860 millió euró lehívható összeg áll rendelkezésére, ami már önmagában is több, mint amennyivel az ország bruttó hazai termelése idén várhatóan csökken.

Rovatok