A vas a ma és a holnap nélkülözhetetlen eleme. Lenne ma számítógép, vadászrepülő vagy kenyérpirító, ha nincs vas? Lehet, hogy igen. Mindenesetre most is sokszor felhasználunk hozzájuk némi vasat, szóval high-tech-ben is jelen van, nem csak a hídépítésnél. Viszont a vas gyártásának egyik modernkori bökkenője, hogy borzasztóan méretgazdaságos, azaz óriási üzemekkel lehet csak versenyképesen gyártani. A kicsinek nem mondható Dunaferr is rég becsődölt volna, ha nem hiteleznék folyamatosan az ukrán-orosz tulajdonosok. Egy tíz dunaferrnyi üzemcsoport már európai léptékben is jelentős lenne, és ha azt is megoldjuk, hogy legyen hozzá olcsó energia és nyersanyag, már kész is a tökéletes vállalkozás.

Sokan szeretnek azzal okoskodni, hogy a hírfogyasztás színhelye egyre inkább az internet, eszköze az okostelefon és a tablet, a nyomtatott sajtó rohamosan süllyed. Többek közt abból indulnak ki, hogy ha az ember hírekre kíváncsi, akkor nem egy nappal később szeretné megtudni őket. Na de jó-e nekünk ez az őrült hírözön? Nem voltunk-e boldogabbak, amikor a sok gyilkosság, adóemelés és háború töredékéről tudtunk csak? Ráadásul milyen jó érzés reggel megfogni egy friss lapot és a mutatóujjunkat benyálazva lapozgatni! Ugye, hogy egy kávéházi újsagolvasó keretben milyen nevetségesen nézne ki egy tablet? Igazán igényes embereknél múló hóbort lehet csak ez az internet, mint a tamagocsi vagy a beatzene.

Nagyon rossz úton járnak, akik azt hiszik, hogy VHS-kazi már kiment a divatból. Úgy kell ezt felfogni, hogy most minden eddiginél olcsóbbak a műsoros kazetták. Gyakorlatilag fillérekért több komoly raktárépületnyi VHS-hez lehet hozzájutni, soha ennyi filmje nem lehetett legálisan egy vállakozónak ilyen olcsón. Onnantól meg, hogy valamink megvan, már csak marketing kérdése, hogy el is tudjuk-e adni. Ha a Coca-Cola el tudja adni azt a fekete izét, akkor a jó filmeket gyerekjáték lesz. Legyen a VHS az új kóla! Igaz, hogy a legújabb filmeket már nem adják ki ezen a hordozón, de majd átvesszük dvd-ről, ha tényleg annyira ez kell majd az embereknek.

"A pontosság a királyok udvariassága" - mondja a régi francia illemkódex, és milyen igaza van. Egyszerűen rossz fényt vet bárkire, ha folyton elkésik, elalszik a munkából, mégis milyen sok pontatlan embert ismer bármelyikünk. Ők biztosan a telefonjukra, számítógépükre vagy másra, de nem ébresztőórára ébrednek. Egy szép, törékeny ébresztőórát ugyanis soha nem csapna le a kulturált ember, akkor már inkább felkel és finoman leállítja. Talán még csendes örömmel meg is simogatja, amiért ismét jó szolgálatot tett. Igen, ez egy kifinomultabb életérzés prémium fogyasztóknak, de ha csak annyit adunk el, ahány Coelho könyvet visznek, akkor már rendben vagyunk.

"Leszállt egy angyal és azt súgta nékem, Gondolj ma azokra, kik szívedben élnek. Eszembe jutottál Te és a családod, Szívemből kívánok áldott, szép Karácsonyt!"

Ugye, milyen snassz egy ilyet sms-ben megkapni? Vagy cseten szakítani, Facebookon meghívni valakit az esküvőnkre? A távirat az alkalomhoz illő üzenet, azt pedig valakinek el is kell vinnie. Több mint 7 milliárd ember él a Földön, valakinek valamije mindig lesz, az biztos. Jön a postaliberalizáció, most kell belevágni!

Ha a nyilvános telefonok újra csak tantusszal mennének, és csak mi árulnánk tantuszt, akkor ez majdnem akkora biznisz lenne, mint egy dohánykoncesszió. Feltéve, hogy vannak nyilvánostelefon-függők. Itt jöhetne be a kormányzati segítség, az adórendszer ugyanis számtalan formát és lehetőséget kínál arra, hogy a többséget visszaszoktassuk a nyilvános telefonokra. Ráadásul egy magyar cégé lehetne a haszon. A fogyasztóknak meg igazán belefér, hogy gyalogoljanak egy kicsit, ha tényleg olyan fontos az a hívás. Amúgy is régi kormányzati törekvés az emberek rászoktatása az ésszerű telefonálására, a hiábavaló fecsegés helyett.

Annyi embernek van elege a ferdítésekből, csúsztatásokból, olcsó manipulációkból, miért éppen a fényképezés lenne kivétel? Amit filmre fotóztunk, az biztos hogy létezett egyszer, nem véletlen, hogy a legtöbb helyen ma is csak analóg módon készült képet lehet a bíróságon bizonyítékként bemutatni. Azok fényképezzenek digitálisra, akik a szürke zónában akarnak maradni, akiknek érdekük a zavarosban halászás, akiktől az sem áll távol, hogy akár a saját családjuk emlékeit meghamisítsák pillanatnyi előnyökért. Ha hiszünk abban, hogy sokan keresik még a valódi igazságot, de nem akarják a fürdőszobát is feláldozni ennek oltárán, akkor elkerülhetetlenül szükségük lesz analóg filmelőhívásra!

Hogy szerette minden család, amikor végre egy jó Moszvicshoz juthatott! Mennyi tréfás percet okozott az egész lakótelepnek, amikor apu egy hűvösebb téli este egy pár percet melegítette a motort, mielőtt elindulhatott volna a család! Tágas belső tér, stílusos formatervezés, sportosan egyszerű kezelhetőség jellemezte a márka típusait, gyakolatilag ma is kitűnő csajozós kocsi, nagy kár, hogy becsődölt a gyártó. De a rafkós vállalkozó pont ebben láthatja meg a lehetőséget, hiszen ahogy folyamatosan öregszenek az egykori népautók, úgy kell őket egyre többet javítani. Akinek pedig még nem rohadt szét teljesen a Moszkvicsa, az ma aligha talál rendes márkaszervizt a környéken. Ha ez nem piaci rés, akkor semmi.

Nemzetgazdasági szinten is jó volna, ha az emberek nem külföldön költenék el a valutájukat, hanem nálunk. Erre jött létre a még hatvanas években a dollárbolt üzleti modellje, ahol cserébe olyan termékeket lehetett kapni értékállóbb valutákért, amiket a legális kereskedelemben nem nagyon. Az nehezíti helyzetet, hogy a kapitalizmusban már nemigen van áruhiány, de mivel ez egy államilag is támogatható cél, a szabályozóval karöltve biztos lehet találni megoldást. Csak át kell vinni, hogy a dollárboltban legálisan lehessen árulni mondjuk kézifegyvereket, keményebb drogokat vagy kurvákat, ezekre szokott lenni kereslet. Ha ez nem jön össze, akkor viszont marad az "Echte ungarische Handarbeit" szőttes, a porcelánfigura és a tokaji aszú. Végtére is ezek is felbecsülhetetlen értéket képviselnek, szinte már hungarikumok, mint a karcagi birkapörkölt (illetve talán mégsem) vagy a Karcagi Nagy Megtekintő.