A devizahitelesek árfolyamveszteségét csökkentené vagy engedné el teljesen a kormány – írja az Origo egy meg nem nevezett forrásra hivatkozva. A lap szerint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban (KIM) az új mentőcsomagnak többféle változata is elkészült, ezek a július 24-i kormányülésen kerülhetnek napirendre.
Egyrészt elképzelhető, hogy valamilyen arányban megosszák – például harmadolják – a hitelösszeg árfolyamváltozásból adódó különbözetét. Ebben az esetben csak a különbözet harmadát kellene kifizetnie az ügyfélnek, a másik két harmadát az állam, illetve a bankok állnák megosztva. Ennél is drasztikusabb megoldás lenne, ha az ügyfelek a szerződéskötéskor érvényes árfolyamon fizethetnék ki a hiteleiket, vagyis teljes egészében elengednék nekik a tartozás árfolyam-különbözetből adódó részét – írja a lap.
Arra vonatkozóan, hogy az utóbbi esetben az ügyfél helyett ki fizesse meg az elengedett árfolyam-különbözet, a KIM több alternatívát is felvázolt. Olyan forgatókönyv is van, ami szerint a teljes árfolyamveszteséget a bankokkal fizettetnék ki, egy másik verzió szerint a költségekből valamilyen arányban az állam is részt vállalna.
Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter a Hír TV egyik műsorában kedden azt mondta: keresik a módját, hogy egy jogszabállyal a devizahitelek feltételeit általános érvénnyel módosítsák. Navracsics szerint akkor vizsgálnák felül a szerződéseket, ha a szerződéskötéskor fennállt körülmények időközben megváltoztak, és így az ügyfél saját hibáján kívül vált fizetésképtelenné. A tervezett törvény által életbe lépő új szabályozás visszamenőlegesen is érvényes lenne, tehát még élő szerződésekre is alkalmaznák az új szabályokat.
A devizahitelek kérdése az utóbbi hetekben a Kúria döntése miatt újból aktuálissá vált. A sokat vitatott döntés kimondta, hogy devizahitelek vételi és eladási árrése, amit a bankok a hitelek folyósításakor és törlesztésekor is az adósaikra terheltek, egy olyan költség, amit a bankoknak minden devizahitel-szerződésben egyértelműen fel kellett volna tüntetni, ezért a szerződés érvénytelen. Ez a devizahitelesnek nagy siker: most vagy ezer eljárás fut a bankok ellen, amiben a legtöbb felperes a szerződés semmisségét szeretné kimondatni. A Kúria viszont azt is kimondta, hogy mindenkinek az lesz a legjobb, ha a hitelszerződés megsemmisítése helyett inkább kijavítják a szerződést, és utólag rögzítik benne az árfolyamrés maximális arányát.
Sőt. Az elmúlt években a kormány tucatnyi alkalommal próbálta megsegíteni a devizahiteleseket. A kormányváltás óta nem telt el őszi törvényhozási ciklus valamilyen jelentősebb devizahiteles mentőcsomag nélkül. Különböző, hatásukban jóval kisebb lépések azonban már a kormányváltás előtt is történtek.
| Adósmentő és adóssegítő programok 2008-2013 | ||
| 1. | Kormány és a legnagyobb bankok megállapodása | 2008. november |
| 2. | Állami áthidaló lakáshitel | 2009.07.28 - 2010.12.31 |
| 3. | Banki áthidaló hitelek és egyéb megoldások | 2009 - |
| 4. | Árfolyamrögzítés I. | 2011.08.12. - 2011.12.31 |
| 5. | Végtörlesztés | 2011.09.29 - 2012.01.31 |
| 6. | Hiteltársulás | 2011.10.25 - |
| 7. | 90+ napos tartozások forinthitelre váltása | 2012.05.15-ig |
| 8. | Árfolyamrögzítés II. | 2012.06.01 - 2013.05.31 ?? |
| 9. | Nemzeti Eszközkezelő | 2011. nyara - |
| 10. | Szociális Családiház-építési program (Ócsa) | 2011.08.10 (bejelentés, folyamatban) |
| 11. | Otthonteremtő kamattámogatott hitelek | 2012.08.06 - |
| 12. | Perek | 2011 - |
Az, hogy mindezek után még mindig a devizahitelesekről kell beszélni, jelzi, hogy a probléma a magyar gazdaság méreteihez képest hatalmas, lényegében szinte kezelhetetlen, másrészt viszont rámutat arra is, hogy a kormány a nagy igyekezet ellenére eddig nem találta meg a megfelelő megoldást.
A programokban, vagy legalábbis azok többségében több olyan közös vonás is van, amik miatt eddig egyetlen megoldás sem hozott átütő sikert: többségük csupán átmeneti, és egy-egy szűkebb csoportra szabott engedmény volt, a végtörlesztést leszámítva, ami a felső középosztálynak komoly segítséget, a bankoknak meg komoly veszteséget jelentett, senki nem szabadult meg végleg a devizaadósságától.
A programokra egyrészt jellemzőek voltak a hirtelen és gyakori változások, a párhuzamosan futó, egymást kioltó vagy legalábbis gyengítő hatások. Jellemzően mindegyik megoldás eleinte túlságosan sok bürokratikus akadályt állított, majd a közelgő kudarcot, érdektelenséget látva mindegyik szabályzat felpuhult, ami tovább gyengítette a különböző megoldások hatékonyságát. Emelett egyes programok túlságosan rövidek, mások meg ellenkezőleg, túlságosan hosszúak voltak, a határidőket (most például az árfolyamrögzítés kapcsán) a döntéshozók állandóan tologatták, ami miatt az egész még átláthatatlanabb lett.