A vállalkozások lázasan próbálják kihasználni az új MNB-vezetés eddigi nagy dobását, a növekedési hitelprogramot, de már látszik, hogy a kedvező hatás a teljes gazdaság szintjén nagyon korlátozott lesz. Az sem valószínű, hogy később sikerülne kijavítani a hibákat, mivel a folytatásról nem egyeztetnek.
Bejelentésekor nagy öröm kísérte a Magyar Nemzeti Bank növekedési hitelprogramját, talán azért is, mert nem elég nagy ahhoz, hogy igazán unortodox lépésnek lehessen tekinteni.
A Matolcsy György volt nemzetgazdasági miniszteri tevékenysége alatt meglépett szokatlan intézkedések folytatásától sokan rettegtek, amikor a miniszter átült a jegybankelnöki székbe, de ezek eddig elmaradtak. Sőt, a kis- és középvállalkozások hitelezését megkönnyítő programot az iparág képviselői közül is sokan lelkesen pártolták.
Eredetileg 500 milliárd, majd a nagy keresletet látva 750 milliárd forintot kínál a Magyar Nemzeti Bank a hazai kis- és középvállalatoknak a kereskedelmi bankokon keresztül. Ez a magyar GDP nagyjából 2,5 százaléka, és a teljes magyar kkv-hitelállomány 21 százaléka – de a jegybanknál jelezték, hogy a tanulságok levonása után, siker esetén lesz továbblépés.
A mostani hitelprogram korlátai: a hitelek összegének 3 millió és 3 milliárd forint között kell lennie, augusztus végéig a bankoknak el kell bírálni őket, és a jegybanktól ingyen kapott forrást legfeljebb 2,5 százalékos kamattal továbbíthatják a pénzintézetek. Ez utóbbi jóval a piaci szint alatt van: alapesetben évi 6-7 százalékos kamatköltséggel számolhatnak ma a kisebb és közepes vállalatok.
A teljes 750 milliárd forintos keret két pillér között oszlik meg. Az első pillért forgóeszköz-hitelekre és uniós pályázatok önrészének finanszírozására hozták létre, és 425 milliárd forintot rendeltek hozzá, a második pedig devizahitelek kiváltását szolgálná, 325 milliárdos kerettel. Van egy harmadik pillér is, ami elvileg az ország tőkepiaci sérülékenységét csökkentené – ennek keretében a jegybank a devizatartalék terhére ezermilliárd forintot áldozna kedvezményes kamat- és devizacsere ügyletekre.
A lelkesedés oka, hogy a hitelezés teljesen lefagyott Magyarországon az utóbbi években, a programtól pedig sokan a kisvállalati hitelpiac fellendülését várják. Mint a lenti grafikonon is látszik, Magyarországon a válság óta alig helyeznek ki vállalati hitelt a bankok, sőt inkább lefelé csorog az állomány (a devizahiteleknél megfigyelhető mozgás csalóka, mivel azt a forint árfolyamesése okozta – valójában azokat még gyorsabban fizetik vissza a vállalatok, újakat pedig nem vesznek fel).
Másfél hónappal az MNB bejelentése után a bankok már elkezdték utalni az első részleteket az olcsó forinthitelekből, de úgy tűnik, hogy bár némi izgalmat sikerült hozni az egyébként meglehetősen álmos magyar vállalati hitelpiacra, áttörésről azért mégsincs szó.
A program sikerességét még nem lehet megítélni pontosan, de az már biztos, hogy az idő rövidsége alapvetően torzítja az olcsó forráshoz hozzáférők összetételét. Azon túl, hogy az augusztus 31-i határidő, ameddig jelentkezni lehet az olcsó pénzre, éppen a nyári szabadságolások idején kényszeríti többletmunkára a bankokat – van, ahol hétvégi munkarendet kellett emiatt bevezetni –, három hónap alatt egyébként is szinte lehetetlen az új hitelkérelmeket teljes egészében elbírálni.
A hitelelbírálás ugyanis már nem megy olyan gyorsan. A válság óta bevezetett szigorú szabványok miatt hosszú ideig eltart, amíg a bankok végignézik, mennyire megvalósítható az adott üzleti terv, vagy milyen a cég pénzügyi háttere – mondta az Indexnek Németh Dávid, a K&H vezető elemzője.
Korábban – ismerik el utólag gyakran a bankok – sokkal lazábban bírálták el a hiteligényeket, néha csak a fedezetre vetettek egy felületes pillantást. A mai szűk keretek között viszont csak azok a cégek kaphattak új hitelt, akik már egyébként is tárgyaltak erről a bankkal. Nekik szerencséjük volt, hiszen most kapóra jön a nemzeti bank programja – igaz, őket nem is kellett igazán lelkesíteni a hitelfelvételre, hiszen eleve tervezték azt.
Sokkal többen inkább az eddigi hiteleiket váltják ki az olcsóbb forrással. Ezzel csak az a baj, hogy a régi, drágább hitelek olcsóbbakkal való kiváltása önmagában nem ad igazán nagy lendületet a gazdaságnak. Az ugyan jó dolog is lehet, ha a termelő vállalatok kevesebbet fizetnek a bankoknak hiteleik után, és így javul a pénzáramlásuk (banki szlengben cash flowjuk), nő a nyereségük. Ebből félretehetnek új beruházási hitelek önrészére, az is lehet, hogy ez a többletprofit lesz az, ami megmenti a céget a csődtől vagy a kényszerű leépítéstől. De az is reális, hogy a tulajdonosok inkább kiveszik a nyereséget a cégből, és mondjuk új autót vesznek maguknak.
Az viszont biztos – mondta Árokszállási Zoltán, az Erste makróelemzője –, hogy ennek messze nincs akkora szorzó-hatása a gazdasági növekedés egészére, mintha egy teljesen új beruházási ötletet finanszírozna a bank. Pedig a nagyrészt hazai piacra termelő, nem túl hatékony, viszont annál inkább a banki finanszírozástól függő, és a hazai foglalkoztatottság közel kétharmadáért felelős kkv-knál nem ártana némi lendület, de a fentiek miatt ez elmaradhat.
Ha viszont véletlenül tényleg bővítenének a vállalatok, és sikerülne maguk mögött hagyni a kkv-méretet, akkor utólag elveszthetik a jogosultságot az olcsó hitelre – írja a portfolio.hu. A növekedési hitelprogram – a nem nyilvános jegybanki iránymutatás szerint – ugyanis előírja, hogy a cégeknek a futamidő teljes egészében meg kell felelniük a kis- és középvállakozások kritériumainak. Ha utólag nagyobbra nőnének, az szabályszegésnek minősül, és komoly büntetést kell fizetni: a jegybanki kamat kétszeresével kell visszafizetni a hitelösszeget.
Mit jelent ez? Hogy a hitelezési program kedvezményezettjeinek nem szabad 250 főnél több embernek munkát adniuk, 50 millió eurós árbevételnél (15 milliárd forint) többet termelniük, és 43 millió eurónál nagyobb mérlegfőösszeggel rendelkezniük. Márpedig, ha a cég kap egy nagyobb hitelt, akkor hosszabb futamidő esetén elvárás, hogy elég nagyra nőjön ahhoz, hogy vissza is tudja fizetni azt. A program például lehetővé teszi, hogy akár tíz éves futamidővel is hitelezzenek a bankok, ennyi idő alatt pedig sok mai kkv-ból nagyobb cég lehet.
Valami jég azért mégis megtört – állította a Raiffeisen sajtótájékoztatóján a bank vállalati üzletágának vezetője, Kiss Zoltán, a kkv-k hitelekkel szembeni általános elutasításának lankadására utalva. A banknál ugyan egyelőre nem tudták számszerűsíteni, de az ügyfeleikkel folytatott kommunikáció alapján úgy érzékelik, már kevésbé félnek a cégek az új hitelek felvételétől, és az olcsó forrás hatására újra gondolkodni kezdtek új beruházásokon.
Még a legkisebb, családi mikrovállalkozásoknál is több idő kell egy új beruházás kigondolására, hát még egy bonyolultabb középvállalatnak – tette hozzá Dercsényi György, a Raiffeisen kkv-üzletágvezetője. Ezért aztán hiába az átütő ügyféligény, és hiába tudta a Raiffeisen is lekötni már most a 750 milliárdos teljes keretből rá jutó 64 milliárd forintot, viszonylag kevés az új kölcsön. A banknál most úgy becslik, hogy a majd folyósítandó pénzből nagyjából 10-20 milliárd mehet új ügyfelekhez – és az is lehet, hogy valójában azok is kiváltott hitelek, csak más pénzintézettől jönnek át a cégek.
A bankoknál úgy látják, hogy a gyorsan megvalósítható projekteket részesítik előnyben a vállalkozások. Ezek jellemzően vásárlások: új ingatlanokat, gépeket, járműveket vesznek. Volt banki szakember, aki szerint ez felvethet problémákat – különösen akkor, ha egy cég csak azért vásárol valamit, mert épp van olcsó forrás, és nem azért, mert rendesen kigondolta volna, hogy mit csinálna az új eszközökkel.
Érezhetően kisebb a lelkesedés a hitelprogram második pillére után, tehát a devizahitelek kiváltása iránt – talán azért, mert a cégek már megbékéltek a devizakockázattal -, és az érdeklődés egyenetlen megoszlása a különböző szektorokban működő vállalatokra mind jellemző. Ez azt jelenti, hogy mindenkit a program első pillére, tehát az új forinthitelek érdekelnek jobban.
A bankoknak egyébként önmagában nem nyereséges ezeket a vállalati hiteleket folyósítani, hiszen a 2,5 százalékos kamatmarzsban nincs elég hely a kockázat és a működés jelentette költségek fedezetének. Vagy ha igen, például multinacionális vállalatok magyar beszállítóinál, ott már eleve nincs gond a hitelezéssel – ezek azok a megbízhatónak tartott cégek, akik után eddig is kapkodtak a hitelezni akaró bankok.
De azért nem kell félteni a bankokat, nekik is van a programban előny. Például a növekedési hitelprogramhoz kapcsolva más, jobb nyereségtartalmú hiteltermékeket is tudnak értékesíteni. Ha pedig magasabb kamatozású hiteleket váltanak ki olcsóbbakkal, akkor a kockázatuk csökken, és így fel tudnak szabadítani tőkét a céltartalékból.
Az eddig közzétett adatok alapján a 750 milliárdos keretösszegből a K&H 95 milliárd forintot kapott, a Takarékbank 83 milliárdot, az MKB pedig 82 milliárdot – néhány nagyobb bank által megszerzett hitelkeret méretére azonban még nem derült fény.
Amiről kevesebb szó esik, az az MNB programjának harmadik pillére, ami viszont már egyáltalán nem sikergyanús, sőt. Más kérdés, hogy ennek a célja nem a vállalati hitelezés pörgetése, hanem a jegybank veszteségeinek mérséklése lenne.
A kereskedelmi bankok a devizatartalékok magas szintje, és az ebből fakadó forintbőség miatt hatalmas mennyiségű pénzt helyeznek el az MNB kéthetes kötvényeiben, amikre a jegybank komoly kamatot fizet - a kéthetes kötvényekről ebben a cikkünkben írtunk bővebben. Ezért végső soron a költségvetés felel, mivel nekünk kell kártalanítani az MNB-t.
A harmadik pillérrel a jegybank a kéthetes kötvények alternatíváit akarta megteremteni; ennek az eszközei különböző futamidőkön kínált deviza- és kamatcserék (swapok) lennének. A gond az, hogy a bankok jelentős része más forrásból szerzi a devizáját, és ezeket nem akarják feladni. Már csak azért sem, mert elég bizonytalan, hogy a jegybank meddig tudja ilyen körülmények között folytatni a devizafinaszírozást.
Bár az elemzők szerint a swapok árazása elsőre kedvező, de ahhoz nem eléggé, hogy a bankok vállalják az elköteleződés kockázatát. A sikerhez közel 1500 milliárd forinttal kellene csökkenteni a devizatartalékot, ám a bankok eddig, a program felénél mindössze néhány milliárd forintnyi ügyletet kötöttek a jegybankkal a hetente kiírt tendereken. Több olyan hét is volt a program meghirdetése óta, amikor egyetlen egy ajánlatot sem nyújtottak be a bankok az új lehetőségekre. Ez több banki forrás szerint is csúfos bukásként értékelhető, mert azt mutatja, hogy nincs érdeklődés a pénzintézetek részéről az MNB kínálta megoldásra.
Az MNB szerint semmi gond, ebben nincs semmi meglepő, egyelőre még számolgatnak a bankoknál, de majd a finisben rárontanak a lehetőségre. De legalább nincs szó lehetetlenül sok pénzről, az MNB éves vesztesége így is 10-30 milliárd forinton belül marad majd.
Ezt még senki nem tudja. Az MNB vezetése többször is egyértelműen jelezte, hogy ez a program még csak a tesztüzem, és a tanulságok levonása után fognak majd előállni egy komolyabb hitelprogrammal.
Nekünk mindenesetre egybehangzóan azt állították banki vezetők, hogy sem információk nincsenek az MNB terveiről, sem konkrét jelzéseket nem kaptak a jegybank vezetőitől. Ebből sokan arra következtetnek, hogy az érdemi egyeztetések ismét elmaradnak majd. Pedig ha lettek volna, akkor talán a most futó program is sikeresebb lenne – például meghosszabbíthatták volna az elbírálást néhány héttel, ami nagy segítség lehetett volna.
A vállalatok oldalán nagy az érdeklődés – érhető, hiszen kinek ne kellene ugyanaz a pénz olcsóbban –, de arról még nem tudni sokat, hogy sikerül-e ezeket a pénzeket folyósítani, majd értelmesen fel is használni.
Legalább őszig, de talán télig is várni kell arra, hogy a program hatásait ki lehessen olvasni a gazdaság teljesítményéből. Az eddigi jelekből mindenesetre az elemzők nem tartják valószínűnek, hogy egy-két tizedszázaléknál többet lendítsen a program a magyar GDP-n – ami az adatgyűjtés hibahatárán belül van, és nem valószínű, hogy az örökké növekedési fordulatot vizionáló Matolcsy ennyivel megelégedne.