A vizsgák megmutatják, hogy mennyire felkészült a diák, viszont semmit nem mondanak arról, hogy hogyan sajátította el a tananyagot. A várható élettartam alapján valójában nem sokat tudunk az élet minőségéről. Ehhez hasonlóan a munkanélküliségi és bérmutatók se mondanak el mindent a gazdasági válságokról, a társadalomtudósokat ezért egyre inkább érdeklik a gazdasági visszaesések egészségügyi hatásai.
A válságok egészségügyi következményei nem egyértelműek: vannak tanulmányok, amelyek szerint rossz hatással vannak a recessziók az emberek egészségére, mások pedig pont ennek az ellenkezője mellett érvelnek – írja az Economist. Többnyire azért egyébként az ellenkezője mellett.
A University of Virginiáról származó tanulmány, amely az USA-t vizsgálja 1972 és 1991 között, azt állítja, hogy a munkanélküliség egy százalékos növekedése százezer emberenként 4,6-tal csökkentette az elhalálozottak számát. A magyarázat pedig az, hogy amíg az emberek munkanélküliek, kevésbé stresszesek, és több időt töltenek a családjukkal, ami jót tesz az egészségüknek.
Egy másik, az 1930-as évekbeli nagy gazdasági világválságot vizsgáló tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a válságok növelik az alultápláltságot, mivel az embereknek nincs pénzük ételre: míg például 1928-ban a felnőttek 14 százaléka volt alultáplált Philadelphiában, addig 1932-ben ez az arány 26 százalékra nőtt.
A híres amerikai gazdaságkutató intézet, a National Bureau of Economic Research tanulmánya szerint a 2008-as válság esetében minden egyes százalékponttal, amellyel az államokban nőtt a munkanélküliség, 4,8 százalékkal nőtt azok aránya, akik saját bevallás alapján rossznak ítélték meg a saját egészségüket.
A válság hatására némely betegségek előfordulása jól láthatóan nőtt: Görögországban például 50 százalékkal több AIDS fertőzést regisztráltak 2011-ben, mint egy évvel korábban. A jelenség mögött az áll, hogy a megszorítások áldozatai között ott voltak azok a tűcsereprogramok is, amelyek addig mérsékelték a betegség terjedését.
A GDP elhúzódó szűkülése a mentális egészségnek sem kedvez. Az 1990-es évek végi kelet-ázsiai gazdasági válságot hatalmas öngyilkossághullám kísérte: Hongkongban, Japánban és Dél-Koreában 1998-ban 10 400-zal több öngyilkosságot követtek el az azelőtti évekre jellemző átlagnál.
A mostani válság pedig 8 százalékkal növelte Spanyolországban azok számát, akik önként akartak véget vetni az életüknek. Kutatások azt is megmutatták, hogy az öngyilkosok között jelentős azoknak a száma, akiket a válság miatt rúgtak ki a munkahelyükről.
A munkahelyek körüli bizonytalanság hatására sokan találnak menedéket az italban, aminek később jönnek elő az egészségre gyakorolt negatív hatásai: egy viszonylag friss tanulmány szerint a mostani válság hatására 20 százalékkal nőtt meg az alkoholizmussal kapcsolatos Google-keresések száma az USA-ban.
Az orvosok másik lassan ölő ellenségei az étkezési problémák. A University of Nebraskán készült kutatás szerint a „pénzügyi stressz” – tehát, hogy nem vagyunk biztosak abban, hogy képesek vagyunk a legalapvetőbb dolgok, mint az étel és a rezsi finanszírozására – erős összefüggésben van az elhízással.
Ausztráliában 20 százalékkal nagyobb volt a 2010-ben elhízottak aránya azok között, akiknek 2008-ban vagy 2009-ben pénzügyi nehézségei voltak, mint azoknak, akik jól átvészelték a válságot.