Hogyan fog kinézni a magyar bankrendszer néhány év múlva? – erre a kérdésre próbált válaszolni több vezető a Portfolio.hu konferenciáján tartott panelbeszélgetésen.
Két kormányzati ember – Vojnits Tamás, a takarékszövetek államosításából létrejött Takarékbank igazgatósági elnöke, valamint Nagy Márton, az MNB ügyvezető igazgatója –, és két piaci vezető, Heinz Wiedner, a Raiffeisen magyarországi vezérigazgatója, valamint Gyuris Dániel, az OTP Jelzálogbank vezetője keresték a válaszokat.
Az osztrák Raiffeisen pénzügyi vezetője problematikusnak nevezte a magyarországi bankadót és a devizahitelesek ügyének kormányzati kommunikációját. Martin Grüll egy csütörtöki bécsi rendezvényen úgy fogalmazott: nincs "bensőséges szerelmi viszony" a Raiffeisen és a magyar kormány között.
Csak azért nem alakult át a bankrendszer radikálisan eddig, mert a külföldi tulajdonosok nem tudják kinek eladni az itthon megszerzett eszközeiket – értettek egyet. Nagy Márton szerint ahhoz legalább három évre van szükség, hogy a külföldi tulajdonú bankok levigyék a hitel/betét arányukat száz százalékra – csak ezt követően lehet realisztikusan az értékesítésről beszélni.
Gyuris és Wiedner szerint a kiszámíthatatlan gazdaságpolitikai környezet és az eltúlzott adók miatt elképzelhetetlen, hogy egy külföldi komolyan megfontolja a befektetést most a magyar bankpiacon. Egyszerűen nem lehet olyan megtérülést ígérni, amit a befektetők elvárnának. A befektetőknél el fog fogyni vagy már elfogyott a türelem. A külföldi tulajdonú bankoknak nincs mit tenniük: leépítenek, fiókokat zárnak be, és lassan elsorvasztják jelenlétüket.
Vojnits és Nagy ellenben azt hangsúlyozták, hogy a kisebb és közepes bankok, valamint a takarékszövetkezetek szerepe növekvőben van. Nagy például arról beszélt, hogy a kisebb bankok – tehát azok, amelyek nem a nyolc, javarészt külföldi tulajdonban lévő nagy közé tartoznak – megkétszerezték a vállalati hitelállományukat az utóbbi öt évben, míg a nagyoké nagyjából 20 százalékkal esett.
Egyszóval a külföldi, nagyobb bankok szerepét egyre inkább az – egyelőre? – kisebb, magyar szereplők veszik át. Nagy szerint ez a folyamat a következő években is folytatódhat, különösen a takarékbankok következő években várható, az eddiginél aktívabb bekapcsolódásával.
Vojnits szerint a bankolás egyébként is „nemzeti szintű játék”, a határokon túlterjeszkedő bankok szerinte ritkán tudnak sikereket felmutatni. Ezért nem is lenne akkora baj, ha megfogyatkozna a külföldi szereplők száma a magyar bankpiacon – mondta a korábbi kormánymegbízott.
Abban, hogy helyreáll-e valaha a hitelezés Magyarországon, már nem volt ekkora egyetértés. Gyuris szerint két okból is lehet reménykedni: egyrészt rengeteg az elhalasztott hitelkereslet a magyar lakáspiacon: lényegében több éve nem lehet hitelhez jutni, pedig sok háztartásban az élethelyzet kényszerítené ki a lakásváltást. Másrészt az MNB növekedési hitelprogramja is lökést adhat a vállalati hiteleknek.
Emellett az MNB-s Nagy szerint nagy tartalékot jelent, hogy a magyar háztartások kétharmada megtakarító, valójában csak az egyharmaduk adósodott el – de szerinte is csak 1-2 éves távon jöhet a fordulat. A takarékbankos Vojnits szerint viszont azért is kell számítani pozitív fordulatra, mivel a mostani helyzethez képest lefelé nem lehetne menni. „Rejtőzködik, már csak manifesztálódnia kell” – mondta a magyar háztartások hitelkeresletéről.
Wiedner viszont nem így látja, szerinte nem realisztikus fordulatról beszélni. A háztartások még mindig el vannak adósodva, és a vállalatok oldalán sem erős a hitelkereslet. Különösen a hangulat miatt: az osztrák bankár szerint a jövőbeli várakozások nagyon lehangolóak, ezért aztán sem a külföldiek nem akarnak beruházásokat hozni, sem a magyar cégek bővíteni.