Négy éve történt egy átlagosnál is enyhébb koccanás Budapesten, amiből tizenkettő egy tucat, a hazai sofőrök jelentős részével elfordult már hasonló. Senki nem sérült meg említésre méltóan, mégis, egy megdöbbentő történet kerekedett belőle. Nagyon könnyűnek tűnik ugyanis annyira rájátszani az állami ellenőrzés hiányára, hogy évek múlva is kifizettesse az ember a szakadt télikabátját vagy a strandbelépőjét a vétkessel vagy az állammal.
Minden egy szokványosnak mondható balesettel indult. 2009 januárjában egy sofőr nagyot fékezett az Árpád híd környékén egy zebránál, a mögötte jövő kisteherautó pedig beleszaladt és némileg megnyomta a kocsi hátulját. Ment minden rend szerint, kihívták a rendőrséget, és biztos, ami biztos alapon a mentőket is.
Megállapították az autóban keletkezett kárt, a mentő senkit nem vitt el, mivel pár horzsoláson kívül úgy tűnt, hogy senkinek nem lett komolyabb baja, és önmagában az ütközés sem indokolt kiterjedt vizsgálatokat. A vétlen sofőr azért elment kórházba, ahol a horzsolások mellé még 8 napon belül gyógyuló agyrázkódást állapítottak meg nála.
A baj ott kezdődött, hogy a kisteherautó céges kocsi volt, viszont lejárt rajta a kötelező biztosítás. Ami önmagában még nem lett volna nagy ügy, a cég kicsit sokallta a nagyjából 800 ezres számlát, de kérdés nélkül két héten belül kifizette az összeget – amit ilyenkor hivatalból a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) küld az autóban okozott károk alapján. Mindez novemberre le is zárult, és úgy tűnt, hogy ezzel mindenki számára megnyugtatóan elrendeződött a dolog.
Korántsem így történt, pár hónapra rá újabb fizetési felszólítást kaptak a baleset miatt, ezúttal még 360 ezer forintról, ami szerint az autóban keletkezett károk is nagyobbak lettek, illetve a vétlen sofőrt mintegy 300 ezer forint értékben kellett gyógykezelni.
Erre már írtak egy válaszlevelet, hogy egyeztetni kellett volna az újabb kifizetésekről, illetve valamivel igazolni, hogy csaknem egy évvel egy könnyebb baleset után milyen újabb károk és gyógykezelések merülhettek fel. Annál is inkább, mert a baleset mértékéhez képest olyan egészen elképesztő tételeket próbáltak volna behajtani rajtuk, mint a 60 ezres uszoda- és masszázsszámlákat, a háztartási mezőgazdasági kisegítő költségét 50 ezerért, vagy mondjuk a 15 ezer forintnyi művelődési többletköltség.
Egy darabig ennyiben maradtak, aztán júniusban érkezett az újabb fizetési felszólítás a MABISZ-tól, amiben már 660 ezret követeltek hasonló indokok alapján, többek közt olyanokkal kiegészítve, hogy elszakadt a biztosítottjuk télikabátja tíz hónappal a baleset után. A MABISZ azt állította, hogy ezeket mind kifizette a sofőrnek, bár a kifizetéseket igazoló iratokról közben pedig még fénymásolatot sem voltak hajlandóak adni.
És még mindig nincs vége a furcsaságoknak, a MABISZ ugyanis fogta magát, és eladta a követelését egy behajtócégnek, akik viszont már egy más összeget, nagyjából 500 ezer forintot akartak behajtani. A cég mindezeket több mint egy évvel a baleset után nem akarta kifizetni bármiféle indoklás vagy szakvélemény nélkül, ezért per lett belőle.
Az eljárásban ki is rendeltek a SOTE-ról egy szakértőt, aki megállapította, hogy a több mint 120 kilós sértett kóros elhízása miatt valóban lehetnek bizonyos csípő- és térdpanaszai, ám ezek semmiképp nem hozhatók összefüggésbe a balesettel.
Az eleve érthetetlen élelmiszer-feljavítás, tömegközlekedési támogatás vagy a mezőgazdasági kisegítő soha nem is voltak indokoltak, a pert a MABISZ és így a követeléskezelő is teljesen elvesztette.
Aki azt hiszi, hogy ezzel le is zárult a történet, nehezen tévedhetne nagyobbat. Fentiekkel némileg párhuzamosan, 2010 szeptemberében, tehát több mint másfél évvel a 2009. januári baleset után egyszer csak postázott az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) is egy fizetési meghagyást, másfél millió forint értékű gyógyászati kezelésről, 15 napon belüli fizetési határidővel.
Ehhez csatoltak egy mellékletet, amiből az derült ki, hogy egy éven keresztül elvileg folyamatosan kezelték az agyrázkódott autóst, a baleset miatt ugyanis több mint 50 röntgenre volt szükség, de egyebek mellett allergiavizsgálat, szemölcseltávolítás, refluxgyógyszer, „oxigénterápia az ágyéki csigolya rándulása vagy húzódása miatt” és depresszió miatti kezelések is szükségessé váltak a koccanás után.
Az OEP azt állítja, hogy a fentiek mellett kifizettek még 1,2 millió forintot különböző egyéb költségekre. Az pedig külön érdekes, hogy mintegy 70 ezer forintnyi kamatot is kiszámláztak, holott az OEP ült a saját adatain.
A cég nem fizetett, inkább pert indított az OEP ellen, miután teljesen hihetetlennek tűntek a felsorolt problémák.
Itt is kirendeltek egy igazságügyi szakértőt, aki itt is megállapította, hogy a sofőr bajai semmiképp nem hozhatók összefüggésbe a balesettel, sőt, még az agyrázkódás is kétséges volt szerinte. A szakvélemény után az OEP visszavonta a határozatát, a bíróság megszüntette az eljárást.
Ehhez képest egy évvel később, 2011 nyarán lényegében ugyanarra alapozva, de késedelmi kamatokkal emelt összeggel újabb fizetési meghagyást küldött az OEP. Itt is perre mentek, itt is orvosszakértőt kértek, aki szerint egyáltalán nem voltak indokoltak a kifizetések az ügyben. A pert az OEP elvesztette, sőt, a bíróság törölte a fizetési meghagyást.
Emellett új eljárást rendelt el az OEP-nek, amiben meg is szabta, hogy az hatóság tisztázza az összes, a balesethez tartozó orvosi dokumentációt.
Ennek viszont az OEP nem tett eleget, ehelyett újabb egy évvel később, idén nyár végén küldött egy újabb fizetési meghagyást, ezúttal már 2,3 millió forintról. Most újabb per jön, amit újra el fog veszteni az OEP, mivel nehezen elképzelhető, hogy akár egy újabb orvosszakértő igazolná, hogy 4 év után valaki még mindig egy koccanásos baleset jó eséllyel nem létező sérüléseit nyögi.
Miután a baleset károsultja a számlái szerint több kórházban és számos magáncégnél gyógyíttatta magát, ezért úgy tűnik, hogy hamis igazolásokat kiállító orvost is bármikor lehet találni ilyesmihez. Ráadásul miután nincs egységes betegnyilvántartás, az orvosnak is kapóra jöhet, hogy a magánbetegei kezelését egy jolly joker névre íratja különböző általa ismert kórházakban.
Bármikor lehet ugyanis mondjuk ugyanarra a névleges sérülésre 25 térdröntgent csinálni, mivel hiába kell bekérni a korábbi leleteket – ha arra hivatkoznak, hogy a beteg letagadta a korábbi kezeléseket, akkor az egész kivizsgálás kezdődik elölről.
Megkérdeztük az OEP-et is, hogy ez az eset miképp lehetséges, illetve, hogy terveznek-e ellenőrzést az ügyben, és az hogyan folyik. Annyit válaszoltak, hogy részletesen nem adhatnak ki adatokat, de általánosságban az utolsó igénybe vett ellátástól 5 évig bármikor indíthatnak új eljárást, tehát praktikusan a végtelenségig szórakozhatnak egy erősen biztosítási csalásszerű ügyben is.
Az egészben az a legijesztőbb, hogy ez bárkivel megtörténhet, és hiába nyeri az ember sorra a pereket, nem mindenki tudja előfinanszírozni évekre a jogi eljárásokat.
Mindezekre csak azért derülhetett fény, mert a cégnek nem volt kötelező biztosítása, így nem a biztosítójához, hanem automatikusan hozzá érkeztek a százezres- és milliós kártérítési számlák. Lehet ugyan, hogy egy koccanásos baleset miatt évekkel később érkező milliós számlák már egy nagyobb biztosítónak is szemet szúrtak volna, de az is lehet, hogy nem kezdtek volna jogi hercehurcába, inkább kifizették volna a beérkező számlákat. Ezt a kiscég nem tette meg, inkább a pereskedést választotta, és utánament a balesetre hivatkozással kiszámlázott összegeknek. Így könnyen lehet, hogy sok hasonló esetben a minimális ellenőrzések miatt az OEP rengeteg ügyben fizet kártérítést fűnek-fának, közpénzből.
Az OEP véleménye a következő (a paragrafusokra való hivatkozások nélkül):
„A megtérítési igény 5 év alatt évül el, amely határidőt a biztosított által igénybe vett ellátás kifizetésének napjától, illetve az egészségügyi vagy baleseti egészségügyi szolgáltatás kell számítani.”
„A hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a döntéshozatal során annak megfelelően jár el, tehát amennyiben a bíróság a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezi és ezzel egyidejűleg a hatóságot új eljárásra kötelezi, ez a döntés nem eredményez res iudicata-t, azaz „ítélt dolgot”, a hatóság az új eljárás keretében ugyanazon kötelezettel szemben ismételten kibocsáthat új, a fentiekben felvázolt jogi keretek között kiadott fizetési meghagyást.
Mindaddig tehát, amíg a bíróság ilyen tartalmú döntést hoz, a hatóságnak jogában áll az új eljárást lefolytatni és a fizetési meghagyást ugyanazon kötelezettel szemben kibocsátani.”
A cikket az Index Facebook-oldalán kommentelheti.