Lázár János hétfőn bejelentette, hogy Magyarország nem veszít el egyetlen forintnyi európai uniós fejlesztési forrást sem. Pedig elképesztő késésében vagyunk, és főleg azért, mert a kormányváltás után lényegében leállt a pályázati rendszer, és csak azután indulhatott újra, hogy egy évvel később átnevezték Új Széchenyi Tervre, majd folytatták ugyanazt a programot. Lázárnak annyiban lehetett igaza, hogy nem idén veszik el a pénz, ha tényleg sikerült áttolniuk választások utánra az egész problémát – ehhez főleg két jogi kiskaput használhattak fel –, és a tényleges számok csak jövőre fognak kiderülni.
Az EU-tól kapott pénzeink kiosztásával régóta van nem kevés gond. A probléma a következő: azokat az uniós pénzeket véglegesen visszavonja az EU, amiket 3 évnél régebben kapott meg egy ország, de nem használta fel.
A magyar uniós pénzosztás pedig jó ideje nem éri el azt a sebességet, amivel ki tudnánk adni az összes, a felzárkóztatásunkra szánt EU-s pénzt. Így most igen komolyan bajban van a kormány, és megpróbálják év végéig kiszórni több száz milliárd forintot.
Azt lehet tudni, hogy a legnagyobb gond a környezetvédelmi és közlekedési programokkal van. Ezt projektszinten úgy lehet elképzelni, hogy bevállaltunk mondjuk egy hulladéklerakó építését, de egyáltalán nem tudunk számlát vinni arról, hogy el is készült.
A késés több okból jött össze, de most leginkább annak isszuk meg a levét, hogy a kormányváltás után lényegében egy-másfél évre leállították a teljes pályázati rendszert, átnevezték a részlegeket, kirúgtak közel száz embert, az elnöki székbe a volt közgépes fb-elnök Petykó Zoltánt tették.
Az egész uniós pénzosztás gyakorlatilag csak azután indulhatott újra, hogy sok papírtologatás után 2011 márciusában az előző kormányok Új Magyarország Fejlesztési Tervét átkeresztelték Új Széchenyi Tervre, és minden mehetett tovább.
Valójában már tavaly nyáron egyértelműen látszott, hogy jelentős lemaradásban vagyunk, ezért Orbán először kézivezérlésre kapcsolta – Lázár közreműködésével – a nagyobb uniós kifizetéseket a gyorsítás érdekében.
Az uniós támogatások elosztását jól ismerő forrásunk szerint akkor már megváltozott a kormány hozzáállása: „eddig nagyon fontos volt, hogy a nagy beruházások csak baráti cégekhez menjenek, de most már hajlanak arra, hogy csak úgy kiszórják a pénzt, annyira kevés az idő. Túlzás, amit mondok, de leegyszerűsítve úgy áll a helyzet, hogy ennyi munkát még a Közgép sem tud elvégezni.”
Az állam iberuházások késésére jellemző példa, hogy mondjuk egy önkormányzat megnyert egy csatornázási pályázatot, elkezdte kapni a pénzt is, de abból részben más dolgokra is költött, mondjuk épp a saját működésére. Ezért a következő, mondjuk uszodaépítési projektpénzből finanszírozni kezdte a csatornázást is, plusz tovább a saját működését, ami miatt az uszodaprojekt lassult, és így tovább. Viszont 2013 végén nincs tovább, vagy befejezik a vállalt projektszakaszokat, vagy elúszik a pénz.
De természetesen ilyenkor a pályázatok előkészítése, lebonyolítása vagy a megvalósításuk körüli késések is összeadódnak, ezeknek pontos mértékét csak az NFÜ tudja.
Kétféleképp okoskodnak Lázárék. Egyrészt könyvelési trükkökkel próbálkoznak, másrészt a folyamatok gyorsításával. A könyvelési trükk az lehet, ahol bár több pénzt veszünk el az uniótól, semennyivel nem nő a ténylegesen megvalósult beruházás, nem lesz több híd vagy felújított iskola.
Ilyen például, hogy átállítják a programok elszámolási rendszerét. Például korábban az az állami és magánkiadásokból összeálló teljes projektköltségből az állami kiadások 15 százalékát finanszírozta ténylegesen a magyar állam, a maradék 85-öt az EU. Most a magánkiadásokat is beleszámolnák, hogy a teljes projekt 85 százalékát kérjük el az uniótól. Így megváltozik az elszámolás alapja, ugyanannyi projekt valósul meg, csak többe kerül az uniónak. Ez egyébként szabályos, ha az EU is belement.
Arra is van mód, hogy olyan újabb nagyprojekteket nyújtsanak be, amiket közvetlenül Brüsszelben kell jóváhagyni, a mostani projektekhez tartoznak és befejezzük őket jövő év végéig. Ezeknél az a trükk, hogy elég benyújtani őket, máris megemelkedik a jogosan lehívható pénzek aránya, és kevesebb veszik el. Ez lehet a nagyobb tétel, ezekről beszélt Lázár, amikor elmondta, hogy 570 milliárd forint votl veszélyben, de a 22 új nagyberuházássál megoldották, és egyetlen forint se fog elveszni.
Ezek persze valójában olyan sokat nem segítenek rajtunk, hiszen – épp azért, mert nagy projektek – elenyésző az esély, hogy meg lehetne őket csinálni 2014 végéig. Jellemzően 25-50 millió eurónál (7,5-15 milliárd forintnál) nagyobb értékű beruházásokra érdemes itt gondolni, összehasonlításként elég, ha eszünkbe jut, hogy az ország legmodernebb stadionja, a 3500 fős felcsúti stadion várhatóan 3,8 milliárd forintos építkezés lesz mindent egybevéve.
Azért kell megcsinálni őket év végéig, mert jövőre megint van egy hasonló mérés, és amiket most előre beígértünk, jövőre annyival többet kell majd teljesíteni, annyival nehezedik a feladat. Azaz annyi történhetet, hogy sikeresen eltoltuk a az egész problémát egy évvel. Hozzá kell tenni, hogy csak az NFÜ tudja, hogy ez 22 terv az előkészítettség milyen fázisában van.
Persze mindezek mellett annak is komoly veszélye van, hogy a rövid távú katasztrófa elkerülése érdekében az év végi rohanásban olyan számlákat is elfogad az NFÜ, amiről tudják, hogy el fog később bukni az EU-s szűrőn. Ezek miatt persze később újabb veszteség várható, de jó eséllyel szintén csak a választások után.
A pontos részletek csak jövőre fognak kiderülni, amikor az NFÜ elküldte már a beszámolóját Brüsszelbe. Év végén ugyanis átküldenek egy elszámolást az uniónak, amit az ők nagyjából 60 nap alatt leellenőriznek. Ebből meg lehet majd becsülni azt is , hogy hány új nagy projektet csaptak még a meglévőkhöz és hogy valójában mekkora lehet a veszteség.
Összességében az év végi hajrá keveredhet a rövid távú kozmetikázási lépésekkel. A probléma viszont nem oldódott meg, nem lett jobb az intézményrendszer, csak kihasználtunk gyorsan egy kiskaput. Ezzel viszont elkerülheti a kormány, hogy pont a választások előtt hülyézze őket mindenki az elveszett pénz miatt, utána fél évvel meg már politikai értelemben úgyse számít vagy már egy másik kormány dolgát nehezítik meg.