A GVH volt elnöke szerint látunk számos jó piaci megoldást a rezsicsökkentés helyett, az erőszakos rezsicsökkentés viszont nem józan és tisztességes gazdálkodásra ösztönzi a közműcégeket. A kartellekre továbbra is kiemelten fontos figyelni, de a bankok óriásbírságainál a GVH indoklása nem győzte meg igazából semmiféle kartellről. A dinnyekartell legalizálását pedig úgyis vissza kell majd vonni, az EU-ban ilyesmi nem megengedhető. Szerinte aggasztó, hogy a szocializmus felé törekszik a kormány, pedig jól láthattuk, hogy az állam vezérelte gazdaság hosszú távon kevésbé hatékony.
A kormánynak épp hogy törvényi kötelessége lett volna a versenyt erősíteni az energiaszolgáltatóknál, de ehelyett jött az erőszakos rezsicsökkentés - mondta Nagy Zoltán a Népszabadságnak adott interjújában.
A GVH 1998 és 2010 közötti elnöke szerint a monopolhelyzetet piaci logikájú szabályozással kellett volna kezelni, a piacnyitás csökkenti leghatékonyabban hosszú távon is az árakat ilyen helyzetben.
"A kormány azonban nem ebbe az irányba tart, ezért érzésem szerint fordítva ül a lovon, ugyanis a törvényi beavatkozással előírt árcsökkentés nem józan és tisztességes gazdálkodásra készteti a közműcégeket, hanem felelőtlenségre sarkall. Még azokat a gázkészleteket is eladják, amelyeket ki sem lenne szabad termelni, ráadásul elhalasztják vagy elhanyagolják a vezetékfelújításokat." -mondta Nagy.
Szerinte számos jó európai gyakorlat van piacnyitásra, a legközelebbi épp Csehország, ahol tavaly tíz százalékkal csökkentek a fogyasztói árak, miután amikor túlkínálat volt az energiapiacon, az állam megnyitotta a verseny előtt a közműcégek piacait.
Szerinte a versenyhivatal is "hallathatná a hangját" a rezsicsökkentés ügyében, mivel zavarja a versenyfolyamatokat bár mivel jogi értelemben támadhatatlan a szabályozás, ez inkább "szerepfelfogás kérdése".
Nagy Zoltán arról is beszélt, hogy a GVH jogainak csökkentése nem feltétlenül az újabb államosításoknak ágyaz meg. Hiszen ha a rezsicsökkentés miatt tartósan veszteségessé válnak cégek, azt úgyis csak az állam akarja majd csak megvenni az ellátás biztonsága vagy a tömeges elbocsátások elkerülése érdekében.
Szerinte továbbra is kiemelten fontos a kartellek felderítése és megbüntetése, a bankokról szóló döntés indoklásánál nem győzte meg a GVH, "hogy a legdurvább kartellről lenne szó. A dokumentumban nyoma sincs annak, hogy előzetes megállapodás alapján, közös döntés szellemében működtek volna a bankok. Ennek ellenére a legsúlyosabb büntetést kapták."
A dinnyekartellről az a véleménye, hogy káros a mezőgazdasági kartelleket legalizálni, és ezt a szabályozást az EU úgyis visszavonatja majd. Ehelyett viszont például a kormány segíthetett volna piackonform módon erősíteni a termelők érdekérvényesítő képességét, mondjuk közös értékesítési szövetkezet vagy vállalat létrehozásával.
Összességében szerinte láthattuk a szocializmusban, hogy mire képes az állam vezérelte gazdaság, és aggasztó, hogy ebbe az irányba mutatnak a kormány törekvései.
"A modern állam nem az állami tulajdon bővítésével, igen költséges módon próbálja a jólétet biztosítani a társadalom tagjainak, hanem az oktatás, az egészségügyi ellátás, a közösségi közlekedés és más közszolgáltatások magas színvonalú biztosításával. A gazdaság terén pedig a piaci folyamatokra támaszkodik, kiegészítve az ágazati szabályozás, a fogyasztóvédelem, a versenyszabályok eszközrendszerével. Hiszen a tapasztalatunk azt bizonyítja, hogy Európa-szerte a megfelelő kontroll mellett működő versenypiac a fogyasztó, de az adófizető számára is a legelőnyösebb működési forma."
"Az nem büntethető, hogy a végtörlesztési dömping okozta keresletnövekedésre reagálva a bankok egymástól eltérő mértékben emelték a kamatot, de akadt olyan is, amely csökkentette a hitel költségét. Az persze szóba jöhetne, hogy a kockázatkezelési vezetők információt megosztó találkozói, a közös reggelik azt a célt szolgálták-e, hogy a pénzintézetek úgy igyekeztek kényelmesebbé tenni az üzleti környezetüket, hogy az egymással versenyben lévők megismerjék egymás üzleti stratégiáját. Ahogy elnéztem az ítéletet megalapozó bizonyítékokat, szerintem még ezt sem sikerült bizonyítani, tehát hogy a kartellezésnek ez a lágyabb formáját elkövették volna a bankok.
Persze, a bankok minimalizálni igyekeztek a veszteségeiket. Ugyanakkor az előtörlesztés időszakában meghosszabbított nyitva tartással álltak az ügyfelek rendelkezésére, és sorra fogadták be a kölcsönigényeket. Ez a magatartás nem arra utal, hogy egymással megállapodva ki akartak volna szállni a jelzálog-hitelezésből." Nagy Zoltán viszont azt sem mondja, hogy a bankszektor működése mindenben kifogástalan: szerinte érdemes arra is emlékezni, hogy "öt-hat évvel ezelőtt az egyoldalú szerződésmódosítási, kamatváltoztatási lehetőségek ellen mennyit kampányolt a versenyhatóság."