A szakma képviselői egyelőre nem tudják, mit gondoljanak a jegybank legújabb programjáról, amelynek keretében Matolcsyék két milliárdot költenek majd el évente különböző közgazdaságtannal kapcsolatos oktatási célokra. Az eddig megjelent leírás alapján a Pallasz Athéné nem tűnik kiforrottnak. Éppúgy benne van a pakliban, hogy az elmúlt időszak legnagyszerűbb befektetése lesz, mint az, hogy egyszerű pénzszórás, vagy agymosás kezdődik.
Négyszer annyi pénzt oszthatnak szét Matolcsyék közgazdászképző célokra évente, mint amennyit az állam a legnagyobb intézményes közgazdászképzésre, a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Karára fordít. A tervezett programról egyelőre annyit tudunk, hogy évi kétmilliárd forintot költene a Magyar Nemzeti Bank az úgynevezett Pallasz Athéné Közgondolkodási Programra, azért, hogy
segítse a közgazdasági oktatást, az új irányzatok elterjedését, a tudományos műhelyek munkáját, a pénzügyi műveltség szélesítését.
Mint azt a Corvinus egyetemtől megtudtuk, az 1100 hallgatót képző karnak idén kb. 550 millió forint állami támogatás jut, a teljes kar durván évi 1 milliárd forintból gazdálkodik. Oktatási feladatokra ennek az összegnek nagyjából a 90 százaléka megy, ez az alapszakos és mesterszakos képzések között nagyjából fele-fele arányban oszlik meg. Matolcsyék ehhez képest évente kétmilliárdot költhetnek majd el az egyetemhez hasonló oktatási célokra.
Hogy pontosan mire és milyen formában, az egyelőre nem tisztázott. A program beharangozójában a tankönyvkiadás, és az új irányzatok terjesztése éppúgy szerepel a célok között, mint a külföldi phd-programokra való kijutás és konkrét kutatások támogatása.
Kérdeztük a jegybankot, hogy milyen forrásból működik majd a Pallasz Athéné, ki lesz a program és az ahhoz kapcsolódó ösztöndíjrendszer felelőse az MNB-n belül, illetve, hogy az egyes célok között hogyan oszlik majd meg az évi kétmilliárdos összeg. A válaszon napokig gondolkodtak, majd elküldték a programról szóló eredeti sajtóközleményt, ami alapján a kérdéseket feltettük.
Pedig ebben az esetben tényleg a részleteken múlik minden. Anélkül nem lehet eldönteni, hogy az utóbbi idők egyik legígéretesebb programjáról van-e szó, egyszerű pénzszórás kezdődik, vagy komplett agymosás indul saját gyártású tanokkal és tankönyvekkel.
A garancia tulajdonképpen ezek mindegyikére meglenne, az MNB-ben ezoterikus könyvkiadóst, rutinos botránykönyvírót, közgazdaságilag képzetlen felsővezetőt éppúgy találunk, mint felkészült kutatókat, gazdasági szakembereket.
Ez az oka annak, hogy egyelőre még a közgazdász szakma képviselői: hallgatók, kutatók, oktatók - akiket a környezetünkben megkérdeztünk arról, hogy látják a tervet - sem tudják, hogyan viszonyuljanak a jegybank kezdeményezéséhez.
Egyesek bizalmatlanok - Matolcsy György viszonya ismert a közgazdaságtan főáramához, sokan nem hisznek abban, hogy az általa irányított jegybank programja nemzetközileg elismert szintre emelheti a hazai szakembereket.
Mások ezzel szemben úgy vélik, ha lesznek is hibái a programnak, összességében akkor is pozitív, hogy az eddig meglehetősen mostohán kezelt közgazdaságtan kap egy ilyen megerősítést.
A program bár egyelőre nem tűnik kiforrottnak, a leírásban vannak megnyugtató részek. Azt írják, fontos eleme a külföldi, világhírű egyetemekkel, kutatókkal, doktori iskolákkal, szakkollégiumokkal, műhelyekkel való szakmai együttműködés kiépítése és fejlesztése. Ha az ígéretnek ez a része teljesül, és a program több magyar közgazdásznak segít kijutni a világ élvonalába, az előremutató.
Miközben inkább az aggályokat erősítheti, hogy az MNB úgy száll harcba saját hatáskörében szinte korlátlannak tűnő forrásokkal a magyar közgazdászképzésért, hogy közben a felsőoktatásban a közgazdászképzés nem került be a kormány által preferált képzések közé, és az érintett egyetemek komoly anyagi nehézségekkel küzdenek.