Míg korábban inkább blöffnek, ijesztegetésnek tűnt, mára egyre valószínűbb, hogy a Mol és a horvátok közti csata végül a hazai olajtársaság INA-ból való kiszállását eredményezi. A portfolio.hu megpróbálta áttekinteni az előnyöket és hátrányokat, amelyek az esetleges értékesítéshez kapcsolódnak.

Mik lennének az előnyök?

• Megszűnő bizonytalanság: az INA eladása abból a szempontból pozitív lehet, hogy ez által megszűnhet egy jelentős bizonytalansági faktor. Könnyen elképzelhető, hogy a mostani nyomott árak ellenére több befektető pusztán emiatt maradt távol a részvényektől, hiszen a most már magyar és horvát részről is a legmagasabb politikai szinten álló ügy lehetséges kimeneteleinek előrejelzése, modellezése befektetői szempontból meglehetősen nehéz.
• Felszabaduló menedzsment kapacitások: az INA vállalatcsoportba történő integrálása, a stratégiai finomhangolások az elmúlt években jelentős kapacitásokat kötöttek le a felső vezetésben. Az utóbbi időszakban pedig a horvátokkal való tárgyalások emésztenek fel komoly energiát, ezek megszűnésével a menedzsment jobban tud koncentrálni a jövőbeli növekedésre, a hatékonyság javítására, az eszközportfólió optimalizálására.
• Hernádi Zsolt lekerülhet az Interpol oldaláról: egy ilyen esemény mindenképpen javítana a Mol befektetői megítélésén, bár a piaci szakértők a Hernádi Zsolt személyéhez kötődő kockázatokat nem tartják igazán lényegesnek a vállalatnál.
• Csökkenhet a kitermelési tevékenység kockázata: a befolyó pénzt a Mol részben újabb északi-tengeri akvizíciókra fordíthatja, ugyanis a horvátországi tapasztalatok után vélhetően még inkább felértékelődik a kockázatkezelés és az óvatosság. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a hazai olajtársaság még az esetleges újabb akvizíciók mellett is kis szereplő lesz csak a térségben, és korántsem biztos, hogy ezek az érett piacok belátható időn belül pótolni tudják az INA kitermelésének kiesését, így kénytelen lehet kockázatosabb piacok felé is nyitni.
• Megszabadulás az INA gázüzletágától: az INA-ba való bevásárláskor a horvátok ígéretet tettek a gázüzletág későbbi leválasztására, ami máig nem történt meg, a terheket pedig a MOL nyögi, a Prirodni Plin ugyanis a hatóságilag maximált lakossági értékesítési árak miatt masszívan veszteséges.
• Csökkenő kitettség a finomítás irányába: bár a Mol integrált olajipari vállalat, mind a hazai, mind a horvátországi tevékenysége révén kitettsége van a finomítás felé. Az európai finomítói kilátások jelenleg is igen borúsak, az iparág túlkapacitással küzd, aminek leépítése nagy valószínűséggel nem lesz gyors folyamat. A Mol pozsonyi és szászhalombattai finomítói ugyan előkelő helyen állnak a hatékonysági rangsorban, a beszűkült termék árrések és a csökkenő Brent-Ural különbözet komoly kihívást jelentenek itt is.
• Politikai kockázattól való megszabadulás: a Mol és a horvátok jelenlegi viszonya arra utal, hogy a hazai olajtársaság nemkívánatossá vált déli szomszédunknál, populista politikai eszközökkel akarják kicsavarni a vállalat kezéből az ország jelentős foglalkoztatójának számító INA-t. Emiatt nagy a kockázata, hogy még ha meg is tartja a Mol az INA-t, a horvát szabályozás nem lesz feltétlenül kegyes a Mollal. Az INA-ból való kiszállás így egy jelentős politikai kockázattól való megszabadulást is jelentene.
• A lekötött tőke hatékonyabb felhasználása: hiába vannak még most is jelentős szinergialehetőségek az INA-ban, ezt a Mol nem tudja teljes mértékben kihasználni. Ez viszont könnyen visszaüthet, hiszen amennyiben a bizonytalan kilátások miatt a beruházások és fejlesztések leállnak, az a Mol Csoport számaiban is érezteti majd hatását. Egyelőre még a kutatás-termelési tevékenység profitja ellensúlyozza a finomítás gyenge számait, a szükséges beruházások nélkül ez nem lesz sokáig fenntartható.
• Növekvő pénzügyi rugalmasság: amennyiben a Mol értékesítené az INA 49 százalékát, 2,5 milliárd dolláros vételárral számolva a társaság pénzügyi pozíciója számottevően javulna, nem pusztán a befolyó készpénz miatt, hanem a horvát leány nettó hitelének kiesése miatt is. Ezáltal pedig a MOL (közel 500 milliárd forintos) nettó készpénz pozícióba kerülne a legfrissebb közzétett adatokkal számolva. Amellett, hogy a társaság így akvizíciós célok tekintetében nagyobb rugalmasságot élvezne, az alacsonyabb hitelállomány a devizák miatti átértékelődés hatásait is tompítaná, így mérséklődne a nettó eredmény volatilitása.
• Növekedési sztori újraépítése: ez talán a legfőbb dolog, ami hiányzik a Molnál, az INA pedig jelen körülmények között nem képes a benne rejlő valós potenciált hozni. Az INA eladásával a Mol új, a hosszú távú növekedést biztosító kitermelési területekre fókuszálhatna, ahol az esetleges szinergiák kiaknázása sem ütközik akadályokba.

Mik lennének a hátrányok?

• A kitermelés jelentős csökkenése: ha azzal számolunk, hogy a Mol a negyedik negyedévben a korábbi negyedévhez hasonló kitermelési számokat ért el, az INA hozzájárulásától eltekintve a csoportszintű szénhidrogén kitermelés rögtön 39 százalékkal esne vissza. Ezzel pedig a Mol igencsak messze kerülne a rövid távon napi 100 ezer hordó körüli kitermelési céljától.
• Eltűnik egy potenciális növekedési sztori: az INA az elmúlt években jelentős mértékben járult hozzá a Mol eredményeihez, a lehetséges szinergiákat mindeddig nem tudta maradéktalanul kihasználni. Az INA hatékonyságnövelése most is fontos növekedési sztoriként szolgálhatna a Molnál, ha a finomítói racionalizálást, fejlesztéseket és költségcsökkentéseket gond nélkül véghez tudnák vinni.
• A működési eredmény jelentős csökkenése: a befektetők által kiemelten figyelt EBITDA a horvát olajtársaság nélkül jóval alacsonyabb lenne, az igazi fájó pont a kutatás-termelés területén jelentkezne, ahol az INA igazán értéket képvisel.
• Az offshore-kitermelési tudás csökkenhet: az INA-nak komoly tapasztalata van a tengeri kitermelésben, az ehhez kapcsolódó infrastruktúra pedig nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő.
• Adriai-tengeri kapcsolat elvesztése: a MOL-nak komoly értéket képvisel, hogy az INA révén közvetlen kijárata van az adriai-tengerre, kifejezetten igaz ez most, hogy a Brent-Ural különbözet láthatóan beszűkült, ami az orosz olajra optimalizált finomítóknak nehéz környezetet teremt.
• Az orosz konkurencia erősödése a régióban: ha az INA-t megveszi a Rosznyeft, vagy a Gazpromnyeft, az oroszok pozíciója jelentősen megerősödik a régióban, ami a Mol termékpiacain is növelheti a versenyt.
• A profitabilitás várható romlása: az INA kiesésével a szénhidrogén kitermelés jövedelmezősége romlana, mivel a horvátországi kitermelésen a marzs átlag feletti.
• Stratégiai kudarc, reputációvesztés: az INA-ból történő kiszállás azt jelentené, hogy a Mol nem tudta valóra váltani elképzeléseit, régiós terjeszkedési stratégiája kudarcot vallott. Ezzel szemben például az OMV az utóbbi években sikeresen be tudta integrálni a román Petromot, ami kutatás-termelési tevékenységének jelenleg is egyik alapköve.
• Csökkenő méret: ha az INA kiesik a konszolidációs körből, a Mol egy jóval kisebb olajipari vállalat lesz, bőven napi 100 ezer hordós kitermeléssel, szemben egy OMV-vel, mely naponta több mint 300 ezer hordó szénhidrogént termel ki. Ez pedig azt eredményezheti, hogy egyes befektetőknél lekerül a térképről.