Akár 2500 évig is törlesztheti adótartozását István, aki egymilliárdos sárga csekket kapott a NAV-tól – tudtuk meg egy adószakértőtől, aki felajánlotta, hogy ingyen képviseli a fiatalembert. Úgy tűnik, nem annyira rosszak a kilátásai, mint gondolta: a feltételezett vagyonosodásért valószínűleg nem csukják le, a székét és edényeit, de még a kisrádióját is megtarthatja. Az nem világos, hogy a valódi haszonélvezőket valaha elkapja-e valaki, a legnagyobb kérdés pedig az, hogy vajon a NAV egyáltalán miért nem megy utánuk.
Előző cikkünkben arról írtunk, hogy István (akinek nem ez a valódi neve) egyszer csak egymilliárdos sárga csekket kapott a NAV-tól.
Cikkünk megjelenése után egy szakértő felajánlotta: pro bono, azaz ingyen képviseli Istvánt, hogy felhívja a figyelmet egy általános problémára: a NAV sokszor megelégszik az elé dobott vagyontalan strómanokkal a vagyongyarapodások vizsgálatakor. Ezzel az a baj, hogy tőlük eleve esélytelen bármit behajtani, közben más helyett is ők viszik el a balhét, a közpénz elveszik, a valódi tulajdonosokat pedig futni hagyják.
Kommentelőinket megosztotta a történet, többen azt írták, hogy aki törvényt sértett, bűnhődjön. Mások nem értik, miért csak Istvánra csap le a NAV:
„Ezek dollármilliók, ezért már az FBI is simán a cellainformációkból és titkosszolgálati eszközökkel üldözné az igazi elkövetőket, ennyi pénzt nálunk gazdagabb ország sem hagy veszni″– írta egy kommentelőnk.
Ruszin Zsolt, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének alelnöke szerint most is ez történik: a NAV Istvánnál akar megállni, pedig rengeteg még a nyitott kérdés. Elég arra gondolni, hogy több érintett úgy ússza meg az ügyet, hogy azt állítják, csak visszaéltek az adataikkal – pedig lehet, hogy náluk meg is lehetne találni az eltűnt vagyont.
Nehezítő tényező, hogy többen külföldi állampolgárok, de emiatt a NAV-nak nem szabadna feladnia: ilyen erővel szabad rablást hirdethetne bármilyen külföldi, főleg EU-n kívüli állampolgár Magyarországon.
A NAV az összes felvett pénz után Istvánnal fizettetne adót, mert az összeget az ő adóalapjának tekinti. Erre törvényadta joga van: az adóhivatal megbecsülheti az adócsalók adóalapját. Mivel István vette fel a másfél milliárdot, a NAV-nak nem muszáj vizsgálnia, hogy a pénzzel mi történt később, hiába valószínű, hogy a pénz nem egy ember kezében landolt.
A NAV viszont ezt nem szokta figyelembe venni: „A becslés jogintézményéből a NAV kiiktatott mindenféle ellenbizonyítást, most már ott tartunk, hogy a saját bizonyítékaik kapcsán semmilyen kételyt nem kívánnak elfogadni”.
Mindezt a közpénzek védelme érdekében teszik, de ebből az jön le, hogy a hivatal bárkit elintéz, akit vizsgálni kezd.
– mondta Ruszin erről.
A becslés módszere alapesetben jól működik, de nem húzható rá minden vizsgálatra. Vegyük például egy vállalkozó 25 éves fiát, aki a semmiből alapít 650 millió forint törzstőkéjű céget. A NAV a vizsgálat során arra jut, hogy a fiúnak erre nem volt forrása. Valószínűsíthető, hogy az apa csalt adót, de csak a fiút tudják elkapni, de a módszer ettől még működik, a büntetést azok kapják, akik adót csaltak.
A strómanok esetében más a helyzet, ők mások helyett viszik el a balhét. „A vagyonosodási rendszert az adórendszer ellen használták fel, a hunyók pedig széttárják a kezüket, hogy ott sem voltak″ – fogalmazott Ruszin, aki feltételezi, hogy István fél a valódi elkövetőktől, ezért nem meri őket megnevezni.
Pedig elég Stadler Józsefre gondolni, aki úgy is újra börtönbe került, hogy korábban eltiltották az üzleti élettől (nem lehetett vezető tisztségviselő gazdasági társaságban a közügyektől való eltiltás miatt) – strómanjai ugyanis rávallottak. Ruszin szerint kialakult bírósági gyakorlat van arra, hogy a tényleges tulajdonosnak is felelnie kell ilyen esetekben.
Keretes írásunkban részletesen elmagyarázzuk, hogy néz ki a folyamat, ami Istvánra vár. Aki csak a végkimenetelre kíváncsi, nyugodtan ugorja át a részleteket.
A 300 oldalas dokumentum, amit István egy vasútállomás mellett mutatott meg az Indexnek, a NAV jegyzőkönyve volt, ezt kapják meg először a feltételezett adócsalók.
A 2008-as ügy azért nem évült még el, mert 2009. május 20-ig kellett volna bevallani az adót utána, tehát 2009 végétől számít az ötéves elévülési idő.
A másodfokú határozatnak még az elévülés előtt, 2014. december 31-ig kell elkészülnie – valószínűleg el is fog addig.
István a jegyzőkönyvre tehetett észrevételt, előző cikkünk kiemelt idézetei ebből származtak. Ezeket is belevették abba a pár oldalas határozatba, ami a sárga csekkekkel jött. Ez már kötelezi az adózót, hogy az adót és a bírságot fizesse be.
30 napon belül lehet fellebbezni (ez félmillió forintba kerülne a vitatott összeg nagysága miatt), de az elévülésre kár játszani: 75 napon belül jogerős határozatot hoz a másodfokú adóhatóság.
A jogerős határozat ellen nem lehet fellebbezni, de bírósághoz lehet fordulni. Itt kérheti az adózó, hogy az eljárás végéig ne kelljen fizetnie, ezt a bíró el szokta utasítani, hacsak nem közérdekről van szó.
Ruszin szerint ilyen ügyekben a bíróságok 95 százalékban az adóhatóságnak adnak igazat, de ő is nyert már hasonló ügyet a NAV ellen.
Röviden összefoglalva István nagy eséllyel nem fogja megnyerni a pert, ami majd csak a jogerős határozat után fog indulni. De nem is ez a cél: azért kell védekezni, hogy ne csak tőle legyen követelhető a pénz, szakszóval ki kell terjeszteni az egyetemleges felelősséget az adótartozásért.
Azt leszámítva, hogy egy törleszthetetlenül nagy adósság marad a nyakán, Istvánnak nem kell drákói szigorra számítania: nélkülözhetetlen telekommunikációs eszközeit, bútorait, tárgyait nem vehetik el, csak azt, ami nem szükséges az alapvető életvitelhez. Önmagában a vagyonosodásért valószínűleg nem is fog börtönbe kerülni, más kérdés, hogy a fizetése 33 százalékával törlesztenie kell majd, ami azt jelenti, hogy 830 helyett 2490 éve van, hogy visszafizesse az összeget.
Ruszin arra is felhívta a figyelmet, hogy 2012 óta nehezebb ennyire átláthatatlanul működő cégeket létrehozni: a NAV az adóregisztrációs eljárásban megtagadhatja az adószám kiadását cégalapításkor, ha az ügyvezetőnek, tulajdonosnak túl nagy az adótartozása, új cégeknél pedig adókockázati elemzést végezhet (például ellenőrizheti, hogy létezik-e a telephely, vagy működik-e ott a vállalat), és akár egy hónap után törölheti a céget.
A szakember szerint ebből a szempontból a 2012 előtti liberális szabályozás több kárt okozott, mint amit használt, mivel rengeteg kockázatos cég jött létre.