Hiába költ el döntően uniós forrásból százmilliárdokat a kormány az idén és jövőre útfelújításra, a hazai úthálózat olyan sok szakaszon van annyira rossz állapotban, hogy a beruházások legfeljebb az általános állapotromlás lassítására elegendőek. Azt is döntően uniós pénzből csináljuk, és megy azon a vita, hogy a legrosszabb útjainkat kéne-e foldozgatni, vagy inkább a még menthetőket helyreállíítani. Hajdú-Biharban a legjobbak a főutak, Csongrádban és Bács-Kiskunban a leglepusztultabbak.
Bár az elmúlt hónapok bejelentései alapján úgy tűnhet, lendületbe jönnek a magyarországi útfelújítások, valójában a ROP és KÖZOP programokban tavalyival nagyságrendileg megegyező hosszban és keretösszegből végezhetőek el idén felújítási munkálatok - derül ki a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) dokumentumaiból. Igaz, ezúttal az autópályák is sorra kerülnek, írja a Napi.hu.
Összesen 192 milliárd forintból 1849 kilométeren újulnak meg Magyarországon közútszakaszok az NFM tájékoztatása szerint. Ebből az idén befejeződő vagy idén induló és legkésőbb jövőre lezáruló beruházások 1113 kilométert érintenek, 119 milliárd forint értékben.
A hazai, összesen 31 ezer kilométeres országos közúthálózat (a koncessziós és az önkormányzati tulajdonban lévő utak kivételével) közel negyede, hétezer kilométer tönkrement. Az úthálózat hosszát és a 15 éves felújítási ciklust összevetve adódik, hogy évente kétezer kilométernyi utat kellene rendbe hozni, ehhez képest a jelenlegi tervek két év alatt feleenyire kerül csak sor.
Ilyen tempót alapul véve három év múlva a jelenlegi kétszeresére, 14 ezer kilométerre nőhet a legrosszabb állapotban lévő, "túlhasznált" utak hossza, mivel addigra "beérnek" a most még valamivel jobb kondícióban lévő szakaszok is. Előbb-utóbb nagy baj lesz, krízishelyzetbe kerül a közút - mondta tavaly ősszel egy logisztikai konferencián Takács Miklós, a Főmterv Zrt. igazgatója. Hozzátette, az EU-szabályozás sem ösztönözte eléggé a hatékony gazdálkodást, a meghatározott célok ugyanis nem fedik le a volt szocialista országok igényeit, azok inkább a rendben lévő alapinfrastruktúrával rendelkező országokra szabottak. Számos esetben ráadásul rosszul előkészített, szigetszerű projektek valósultak meg.
A szakember úgy látja, az erőforrásokat nem a legrosszabb, hanem az ennél valamivel jobb állapotú utak rendbehozatalára volna érdemes koncentrálni, hogy azok ne romoljanak le végletesen.
Magyarország több mint 30 ezer kilométeres közúthálózata kátyú- (pontosabb nevén nyomvályú) szempontból még nem is tűnik annyira vészes állapotúnak, legalábbis az egyéb minőségi jellemzőkkel összehasonlítva. Nem egészen kétezer kilométernyi út van annyira kátyús, hogy nem megfelelő vagy rossz minősítést kapjon - ez közel 6 százalékos arányt jelent. Csak a főutakat vizsgálva persze rosszabb ez az arány, eléri a 17 százalékot. A legkritikusabb helyzetben Bács-Kiskun és Csongrád főútjai vannak, előbbinél az utak negyede, utóbbinál egyharmada számít kifejezetten rossz állapotúnak. A legjobb a helyzet Hajdú-Biharban, ahol a főúthálózat háromnegyede jó állapotban van, vagyis nem nyomvályús.
Igazán kritikusnak a burkolatok állapota számít. Országosan a közúthálózat közel kétharmada - egészen pontosan 60,6 százaléka, közel 19 ezer kilométer - még a tűrhető kategóriát sem éri el, vagyis nem megfelelő (12,1 százalék), de inkább kifejezetten rossz (48,5 százalék). Az arányokat tekintve Bács-Kiskun megye van a legrosszabb helyzetben, ott az utak háromnegyede rossz állapotban van. A hazai megyék között tehetősnek számító Győr-Moson-Sopronban sem rózsás a helyzet, ott az útszakaszok kétharmada rossz állapotú. A legjobb helyzetű megyékben sem kisebb ez az arány egyharmadnál-egynegyednél.
Ahol lehetséges, a rendelkezése álló forrásokat a régiós vagy megyei úthosszakkal arányosan osztják fel - tájékoztatott a szaktárca. A megvalósítandó projektekre a Magyar Közút Nonprofit Zrt. tesz szakmai javaslatot. Az útszakaszokat hálózati szerepük, a forgalom nagysága és a burkolat állapota szerint rangsorolják, de fontos tényező lehet egy-egy beruházás gazdaságélénkítő szerepe is. A végleges listák a miniszteri útügyi biztosok által felmért helyi igények figyelembe vételével készülnek el.
A KÖZOP forrásból, azaz a Közlekedés Operatív Programból finanszírozott fejlesztéseknél kisebb szakaszokon, a legkritikusabb részeken avatkoznak be: ezek a nyomvályúk és felületi egyenetlenségek megszüntetését célzó munkákat jelentik. A pályaszerkezet megerősítése így csak a legszükségesebb helyeken valósul meg, az út egy vagy két réteg új aszfaltot kaphat. A ROP-projektek, vagyis a Regionális Operatív Programokból finanszírozott munkák ennél komolyabb beavatkozásokat jelentenek: a kivitelezők a pályaszerkezet cseréjéről, az új kötő- és kopóréteg terítéséről, az árok-padka és a vízelvezetés rendezéséről, növényzetgondozásról és az új burkolati jelek festéséről is gondoskodnak. Ezek ugyanakkor csak 4 és 5 számjegyű mellékutakat érintik.
Az egyetlen érdemi változás az útfelújítási programban 2013-hoz képest, hogy elindítják a TEN-T, vagyis a transzeurópai közlekedési hálózathoz kapcsolódó beruházásokat is. Ezek a ROP-projektekhez hasonló komplexitású rekonstrukciós munkálatok a településeken kívüli gyorsforgalmi és főútszakaszokra, autópályákra is kiterjednek. A fejlesztésekhez szükséges összegek 85 százalékát biztosítják uniós források, a fennmaradó önrészt a Magyar Állam állja.
Az idén és jövőre elköltendő 119 milliárd forint esetében ez az arány azt jelenti, hogy a magyar költségvetés nem egészen 18 milliárd forintot szán az utak felújítására. Ez ahhoz képest nem sok, hogy az idén az autópályamatricákból és a teherautók után fizetendő használatarányos útdíjból összesen közel kétszázmilliárd forint (bruttó 43 milliárd plusz 150 milliárd) a bevételi terv. Az útdíjbevételeket elvileg az úthálózatra kell költeni, de a gyakorlatban a legtöbb pénzt, mintegy százmilliárd forintot az M5 és M6 koncessziós autópályák éves díja viszi el.